A sors szenvedélye
28.rész
Kazuya:
- A barátnőd?
- Tessék? - néztem értetlenül Shikao-sanra, épp befejeztük a felvételt.
Akaru felé biccentett, aki éppen Misakival beszélgetett. Ajkaimra mosoly húzodott mikor láttam, hogy felnevet, hiába voltunk bezárva egy egész estét, nem számitott neki, nem tört le, nem szomorodott el vagy legalábbis ezt mutatta.
- Hoppá ! Csak nem eltaláltam?! - Shikao-san kicsit hangosabban csattant fel, mire a tekintetek rám szegeződtek.
- Hé! Csak csendesebben ! - csititgattam. - Amúgy nem, nem a barátnőm, csak ... barátok vagyunk.
Tekintetem ismét Akarura szegeződött, aki az előbbi pillanatokba szintén rám tekintett és még mindig engem nézett értetlenül és kíváncsian , szeliden rá mosolyogtam, mire válaszul szintén egy lágy mosolyt kaptam.
-Oh értem... hát akkor hajrá! - Shikao-san lecsusszant a székről majd megveregette a vállam. - Mindent bele, nagyon jól találnátok!
Shikao-sanra néztem aki csak rám kacsintott majd elindult az öltözője felé . Kis nevetésre görbült az ajakam sarka, mikor már én is leszálltam a székről és elindultam Akaruék felé.
- Szép munka volt! - hajolt meg Akaru először mikor odaértem.
- Jó munkát végeztél! - folytatta Misaki.
- Köszönöm! Nos akkor elmegyek átöltözni és akkor elmegyünk a céghez rendben? - tekintettem Akarura, aki mintha kicsit szégyelné magát Misaki felé fordult.
-Kazuya pont ezt beszéltük Akaruval, kérlek hadd, hogy intézzem el én. Az én felelőségem alatt álltok, így hadd beszéljek én , kérdezősködjek én. Most amúgyis ti mit csinálnátok elmennétek Jhonny-sanhoz? És mit értek el vele? Vagy mindenkit leszólítanátok, hogy "Te voltál?" "Te voltál?" Rendben , elintézem én?
- De ez a mi feladatunk lenne, felnőttek vagyunk ez a saját felelőség...
- Kazuya értem én , határozott vagy, saját próblémáidat megszeretnéd oldani és tisztelem is benned, hogy nem támaszkodsz senkire ezekkel, de hadd most rám a dolgokat így lesz a legjobb. Megtalálom ki tette és elnyeri méltó büntetését.
Misaki határozottan és kedvesen tekintett rám, hogy engedjem el és ne koncentráljak erre, hadd ő végezze el amit kell, hiszen mégis a managerem.
- Rendben. - egyeztem bele, talán igaza volt Misakinak, most ha ketten odaállnánk Akaruval mit érnénk el, nincs is bizonyitékunk senki ellen, Jhonny-san max árulkodósnak tartana. - Átöltözöm és jővők vagy van valami programod?
- Nem, nincs ... vagyis ha nem gond Midori átjönne elmondja mi volt ma , de azon kivül nincs ma munkám.
- Rendben, nyugodtan. - kezemet fejére tettem és összeborzoltam a haját.
- Hé! - nézett rám durcásan de én csak ezt az arcot látva elnevettem magam.
Jaj tényleg nem értem magam... még 1 hete azon törtem a fejem, hogy távol maradjak tőle, most meg itt vagyok mellette ...
Akaru:
- Jaaaaj! - nyujtozkodtam hátra a terasz egyik székén...
A nap kellemesen sütött hiába volt reggel 8 óra ... meleg, száraz levegő járta be a teret, miközben a természet zöldebbé borult hiszen eljött a nyár első napja. A suli véget ért, bár ez olyan vakáció volt, hogy munkánk attól volt és a kis junior fest-re készülnünk kellett . Az elmúlt hétben egyre többet találkoztam Tatsuyaval és beszélgettem, de semmi sem volt kialakulóban , csak pusztán jó barátok lettünk. Nagyon sokat segitett, tanitott, de ugyanakkor sokat beszélgettünk, sétáltunk , filmet néztünk... nagyon jó barátság kötödött köztünk. Kazuya nem volt már annyira távolság tartó mint ezelőtt pár hete vagy már tulajdonképpen azt éreztem, hogy talán az egészet bemeséltem magamnak és nem volt semmi. Ugyanúgy sokat beszélgettünk és osztottuk az észt amiről tudtunk. És ennek örültem , egyre közelebb éreztem hozzá magam, bármennyire is furán indult a kapcsolatunk, itt voltunk egymásnak jóban és rosszban. Kazuya már az életem volt, már egy olyan része, ami fontos volt és nem tudtam volna nélkül elképzelnem azt. Ami Keitáékat illeti folytattuk próbáinkat a közös dalunkra , nagyon jó kis csapatot alkottunk, minden próbán jól éreztük magunkat, jó, szabad volt a hangulat. Néha Keita arcán láttam folyton azt, hogy mondani akarna valamit nekem, de mikor rákérdeztem csak fejet rázott.
- Jó reggelt! - lépett ki gondolataim főszereplője, kezébe egy bögre kávéval.
- Jó reggelt! - köszöntöttem, leült a szemben lévő székre.
- Meleg van...
- Igen. Sokkal szárazabb a levegő, mint Erdélyben, megkell szokjam.
- Értem... hát ne felejts sok vízet inni, nehogy rosszul légy.
Bólintottam, percek teltek el, hogy csak ültünk ott és szürcsölgettük reggeli kávénkat.
- Kokiék már nagyon izgatottak, annyi mindent kiterveltek már... Ha haza vagyis ha visszajössz biztos, hogy nem fogsz unatkozni, szóval készülj fel.
- Rendben , rendben. - nevettem fel. Azt mondta haza? Vagyis ez a ház az én otthonom? Oh Akaru miért repdes ennyire a szíved ettől, ez nem a te otthonod. - Gondolom mindannyian várjátok már, hogy kicsit kiadjátok a gőzt.
-Igen, persze egyet szusszani. Bár mindig ez van hátra dölünk 1 órát és utána már mennénk vissza dolgozni....
- Nagyon szereted a munkád ugye? - rám mosolygott és bólintott. - Bár ezt azt hiszem nem egyszer kérdeztem és talán nem is kell megkérdeznem hiszen csak rád kell nézni bármelyik videóklipp, fellépés, fotozás során és már ott visszatükröződik, hogy mennyire szereted is a munkád. Én... remélem, hogy a kiválasztott utamon én is ennyire visszatudom tűkrözdni, hogy mennyire szeretem a munkám, mennyire élvezettel dolgozom és mennyit is jelent mindez...
Hirtelen egy kezet éreztem az enyémen, mikor tekintetem a kéz tulajdonosára szegeződött egy őszinte, ragyogó szempárral találkozott:
- Jó uton haladsz és nagy dolgokra leszel képes talán még engem is felül fogsz múlni.
Olyan aranyos, olyan kedves, olyan figyelmes... A közelében biztonságban éreztem magam, 4 hónapja ismertem csak személyesen, de olyan biztonságot éreztem feléje mint eddig másnál soha. Ezt a meleg érzést, ezt a biztonságot , ezt a bizsergést nem akartam elengedni, vele akartam maradni minden egyes percben , ez az érzés ölelt át és adott erőt nekem és ad még most is.
20 órát ütött az óra amikor a szobában álltam már felöltözve. A reggeli beszélgetés után Midori megjelent nálunk és elráncigált vásárolni, mondva , hogy a ma esti bulizásra nincs ruhája. Szóval egy kis csajos napot tartottunk a bulizás előtt. Mint megtudtam Kazuya addig megsétáltatta Ran-chant és meglátogatta Jint. Bár Midori ragaszkodott volna, hogy vegyek én is egy új ruhát, egyelőre mellőztem mondván bőven van mit felvegyek. Bár megígértette velem, hogy legközelebb shopping körutra megyünk. Na emellől már nem volt menekvés, beleegyeztem. Ahogy ott álltam a tükör előtt végig néztem bordó loknis szoknyámon és fehér rövid ujju polómon amin egy cuki kis pirulos arc diszelgett izgatottság fogott el.
-Akaru készen vagy? - lépett be Midori a szobába. - A srácok megérkeztek... Jaaaj de cuki vagy ! - hangzott fel élesebben a hangja. - Kazuya hátast fog dobni!
-Miért hozod fel Kazuyat? - néztem értetlenül, de Midori csak sejtelmesen rám tekintett.
- Jól van na, jól van... majd úgyis rájössz .
-Miről beszélsz?
-Menjünk mert már várnak! - lökött kifele.
Midori egy csillogó, flitteres kék féloldalas felsőt viselt és farmert vett hozzá, A felsőt vette ma és hozzá egy kicsit szerintem kényelmetlen magassarkú cipőt. Ahogy a küszőböt átléptük már hallottam ahogy a srácok lent nevettek. Mind közül kiszürődött Koki és Nakamaru hangja, de amint a lépcső tetejére már mindenki láthatóvá vállt, Keita és Shoután kívül akikkel a belvásorban találkozunk. Tatsuya vett észre először , amikor leléptünk az lépcsön , hatalmas vigyor jelent meg az arcán:
-Annyira aranyos vagy Akaru! - ugrott hirtelen a nyakamba.
-Öhm... köszönöm. - öleltem vissza.
Kazuya:
Ő valószinüleg nem figyelhetett fel rá, de én láttam meg először, amiután felment Midori folyton az ajtót pásztáztam és amikor a nagy hang zavar ellenére is, meghallottam az ajtó nyikorgását megpillantottam és hát elállt a szavam... nagyon aranyos volt, éreztem ahogy egyre melegebb lesz körülöttem a légkör és kezemet arcomhoz vettem, hogy senkinek se tűnjön fel, hogy elvörösdtem. A szívem... a szívem majd kiugrik a helyéről.
Amint leért Tatsuya ugrott a nyakába ... valóban nagyon jól kijöttek amin a többiek is meglepődtek:
-Tatsuya megölel egy lányt! Hamar hívjátok a sajtot ezt megkell örökíteni!
-Hahaha nagyon vicces vagy Koki!
- De Akaru valóban kawaiii vagy. - lépett mellé Junno is .
Majd a többi személy is akik a szobába voltak hasonló bokkal látták el. Amikor rám került a sor, drága Jin barátom által aki elég kihangsúlyozta, hogy nem e így van, nem birtam Akaru szemébe nézni és eltekintve válaszoltma, hogy de remélve azt, hogy senkinek sem tűnik fel zavarbajöttem. Aztán a kis csapat végül elindult egy kis bulizó helyre, ahol nem egyszer megjártuk magunkat. A belvárosba találkoztunk Shoutaval és Keitaval, utóbbi egyáltalán nem leplezve, hogy mennyire tetszik Akaru, ugyanis egészen a szórakozóhelyig le nem vette róla a tekintetét, ami persze nekem egyáltalán nem tetszett. Amint beértünk a terembe az már egyre csak telt és telt. Koki biztos léptekkel igyekezett az egyik box felé, a terem túlsó végében , nem középpontba , sötétben. Mindenki izgatott volt és alig várta, hogy kiadja a gőzt . Mindenki leült az asztal körül, Akaru Midori és Tatsuya közé, én Jin és Tatsuya közé. Midori mellett Shouta és szélén Keita ült, míg Jin mellett Junno, Nakamaru és Koki volt a sorrend. Mindenki megrendelte az italját és amint az megjött még felszabadultabb lett a légkör hatalmas vita csevelyek alakultak ki.
-Akaru! Menjünk táncolni! - rángatta meg karját Midori.
- Hát....
-Nem, nem mondhatsz nemet gyere! - ezzel felhúzta Akarut és elnézést kérve Shoutától és Keitától a tánc parkett felé húzta Akarut.
Bár az elején láttam Akarun, hogy kényelmetlenül érzi magát, új helyszin, új társaság és nem tudja elengedni magát , de amiután mind annyian rávettük magunkat és hozzájuk szegődtünk, úgymond körbe vettük sokkal jobban eltudta engedni magát . Hangosan énekeltünk és mozogtunk , szinte talán már a hangszórok basszusát is felül múlva. Néhány óra alatt mindenki elengedte magát... Felettébb jól éreztem magam, nem mintha eddig nem éreztem volna jól magam, ha srácokkal eljőttünk szórakozni, de most ott volt valami más, vagy inkább valaki... Akaru, látva Akaru mosolyát, hogy mennyire jól érzi magát repdesni kezdett a szívem, nem tudtam nem mosolyogni . Boldog voltam, hogy ő is az.
-Csak fel ne fald a szemeddel! - csusszant mellém Nakamaru, épp pihenőt tarotttam, újabb korty alkoholt folytatva le... éreztem ahogy végig folyik torkomon, égetve azt és felpezsditve engem.
-Tessék? Miről beszélsz? - néztem rá értetlenül.
-Ugyan már Kazuya, szinte le nem veszed a tekinteted Akaruról. Miért nem kéred fel táncolni?
-Nem... nem ... miért kellene?
-Haver, nekünk nem hazudhatsz... lássuk, hogy nézel rá, mintha bármelyik pillanatban képes lennél megvédeni saját testeddel. Ismerünk, már jó régóta . Szerintem nincs mitől félned és lépj. - ütött hátba.
Akarura néztem jól táncolt, bár ezt úgye már tapasztalhattam , közbe ahogy végig néztem testén éreztem egy vonzódást, ahogy az én testem ott akar lenni mellette, ahogy vele táncolni, végig simitani bőrén, kezeimet csipőjére tenni és a zene dallamára ringatozni vele, karjaimba tartani szorosan... szorosan...
-Khm... -köszörültem meg torkom. - Megyek kérek még egy italt.
Átverködtem magam a táncoló tömegen, majd a pultostól kértem egy száraz martinit . Miközben italomra vártam tekintetem ismét a táncparketre tevődött, persze arra a kis zugra ahol ő táncolt. Épp Tatsuya forgatta , együtt nevettek fel... mellettük Midori és Shouta táncoltak, valahogy rávette Midorit, hogy táncoljon vele....
-Itt van az itala! - szólalt meg mellőlem a pincért elém téve az italt.
Megköszöntem és máris kezembe vettem, de ahogy visszatekintettem a táncoló barátaimmal meglepődve észleltem, hogy már csak a csajok táncolnak és hátuk mögött egy kisebb fiú csapat áll és sugdolozik... nem leplezve egyáltalán, hogy per pillanat kire is kíváncsiak. Tudom, hogy egy részt a féltékenység, úgyebár érzelmeim Akaru felé, de másrészt az ital, az alkohol nagy erő löketet adott nekem , hogy már csak azon vettem észre magam, hogy egyből lehuzom a martinit majd határozott léptekkel sétáltam feléjük. Már az egyik srác megérintette Akaru vállát és gondolom táncra hívta, Akarun látszott, hogy megijed és visszakozni akarna, de a srác nem akart tágítani... Már a kezét nyújtotta felé amikor odaértem és megfogtam karját.
-Te meg...?!
De amint tekintete találkozott szuros, tűzes tekintetemmel elhallgatott.
-Elnézést, de ez a lány velem jött. - szerintem a belső énem, aki még józan , fel sem foghatta mit csinál az alkoholtól megbátorodott Kazuya, aki átkarolta Akarut és magához húzta, miközben a srác kezét kezdtem szorítani.
Éreztem, hogy Akaru is meglepődik de nem húzodott el.
-Öhm... izé... értem. Elnézést! - ezzel a srác kihúzta karját kezemből és ellépett a barátaival együtt.
-Köszönöm szépen a segítséget. - fordult felém Akaru .
- Táncolunk? - böktem ki meg sem várva, hogy esetlegesen más mondanivalója nincs e.
Akaru mintha zavarba jött volna, vörös is volt, de lehet a sok tánctól és a fülledt levegőtől is, de végül is bólintott. Lassan elcsusztattam kezem a derekáról majd megfogtam kezeit. Hirtelen azt sem tudtam, hogy kellene mozogjak, meddig mehetek el , mit kellene tennem, hogyan... szerintem észrevehette tétovázásom, ugyanis elmosolyodott majd közelebb lépve hozzám kezeimet derekára tette, majd az ővéket nyakam köré fonta és bár ütemesebb szám volt, lassabbra vettük a tempót. Ebben a pillanatban, mintha az idő lelassult volna, mintha a zene lehalkult volna, a körülöttünk lévő tömeg mintha megfagyott volna, nem volt rajta és rajtam kivül senki más ... ez a perc, ez a perc éltetett , ő adott levegőt nekem és vele léteztem, vele ebben a világban. Barna tekintete érdeklődve nézett engem, mintha mondani akarna valamit, de nem tette... rajba lettem, rabja ennek a csodaszép szempárnak, ennek a kecses alkatnak ... a lényének... Talán 15 perce táncolhattunk így, egymáshoz bújva , érezve karjaimmal , ütemre mozogva, el nem engedve egymást, sem egymás tekintetét... talán holnapra megbánom, talán az italra fogom de most tudom, hogy mit akarok... lassan kértem engedélyt tekintetemmel, úgy tűnt ő is azt akarja, vagy talán nála is az ital beszél... ajkába harap , majd egyszerre kezdünk egymás felé közeledve, majd mire mindkettne feleszmélnénk, ajkaink egymáshoz érnek. Először lassan kezdik egymást táncba hívni, de amint megérzem , hogy ő is bátrabb, keze felcsuszik tarkomon és hajamba tur én is bátrabb leszek , kicsit erővel magamhoz húzom, teste az enyémnek csapodik , karjaim erős láncként fonodnak maga köré és még meszebbre merészkedve , nyelvemmel betekintést kértem, amit nem kis idő múlva megkaptam. Így lett egyre szenvedélyesebb a csókunk, ilyen közel még sosem éreztem magam valakihez, még sosem akartam ennyire valakit. Hogy tud elbolondítani valaki ennyire ? Hogy tud ennyire rabjává tenni? Akaru... Akaru... Akaru ... Szükségem van rád, szükségem van rád... édes, puha ajkai tovább becézgették az enyémet, még szorosabban öleltem magamhoz, nem akartam hogy ez most ebben a pillanatban szertefoszlodjon. Nem akartam, hogy hirtelen ennek minden vége legyen, nem érdekelt az ital, vagy hogy holnap megbánom , csak ez a pillanat érdekelt most... megőrjít ez a lány komolyan. Csókunkat úgy fejeztük be, hogy újra levegőhöz jussunk, hogy Akaru annyira felbátorodott, hogy ajkam után harapott, de persze csak óvatosan. Majd egymás homlokainak támasztva egymást kaptunk levegő után. Mindkettönk szeme vágyakozóval teli volt, akkor abban a pillanatban mindketten ugyan arra vágytunk, egymásra... talán nem érzi Akaru ugyanazt amit én, de nekem ez a csók igenis sokat jelent és sosem fogom elfelejteni.
Akaru:
Reggel komásan ébredtem, próbáltam összeszedni a gondolataimat de nem nagyon ment . Mikor az órára tekintettem az delet mutatott. Összeszedtem magam és elindultam a fürdőbe. Ahogy láttam Kazuya még mindig a dolgozó szoba kanapéján aludt. A tükör elé érve kicsit megszeppentem magamon eléggé kocos volt a hajam és karikásak a szemeim... kicsit nyúzott voltam. Na de az este bulzitam és hogy is szokták mondani aki éjjel leány legyen nappal is. De amugyis nagyon jól éreztem magam az este, mindenki elengedte magát. Jó volt. Mély levegőt vettem és megengedtem a vizet, hogy megmossam az arcom deahogy kezem arcomhoz ért valami bevillant. Kazuya... Kazuyaval táncolok és... és .... megcsókoljuk egymást! Ajkamhoz érek, mintha még mindig érezném csókját. Tényleg megtörtént? Nem álmodtam... Lassan lassan bevillan néhány kép, ahogy egyre szenvedélyesebbé válik a csók, bele turok hajába, ő közelebb huz magához, keze hátamon táncol... majd a csók vége ajka után harapok... Mi volt ez az egész?! Ez a csók, ez a kémia köztünk... Miért csókolt meg Kazuya? Sokat ivott?! Én... én belementem... jaaaj mit tettem? Vajon megbánta? Én megbántam? ... Nem! Én szívem mélyén akartam ezt a csókot , kívántam Kazuya ajkait... nem bánom, nem bánom tettem, bár zavarbaejtő én... én örülök neki...
Ott állok az alvó Kazuya előtt , békésen alszik még át sem öltözött... Vajon ha felébred emlékezni fog? Bánni fogja? Megbeszéljük a dolgokat? Mi lesz ezután? Én... én... lassan végig simitok arcán, szívem vadul kalapál... csókolztunk, csókoloztunk... Miért vagyok ilyen boldog ezért? Miért tesz ennyire boldoggá? Hiszen mi van ha ő nem akarta? Ha csak hirtelen az alkohol határásra tette?
-Nem tudom mit higgyek Kazuya.... - legugoltam hozzá majd homolkon pusziltam .
Miután ittam egy pohár vizet és Kazuyanak is előkészítettem visszasétáltam a szobába , gondoltam alszok még hiszen ma este hazautazom. Átöleltem az egyik párnát , próbáltam aludni de nem sikerült... folyton a csókon járt az eszem, ahogy ajkaink egybe fonodnak, nyelvünk heves táncba kezd. Sokat jelent nekem ez a csók... és azt kijelenthetem, hogy nem azért, mert Kazuya Kamenashitól kaptam... ezt a csókot őrízni fogom , sosem felejtem el... mert... mert... szeretem, beleszerettem Kazuyába. De te Kazuya? Neked mit jelent?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése