Egyszer a keserűség napjai is felvilágosodnak
23.rész
Kazuya:
Hétágra sütött a nap, forrón lenyúlva sugarai a földre. Éppen ezért is alig vártuk, hogy csobbanhassunk a hűvös vizbe. Annyi szerencsénk mondjuk már volt, hogy busszal érkeztünk le, amibe légkondi ezerrel ment így nem kellett elolvadjunk az odavezető 15-20 percen keresztül. Bár az elején elég csend honolt a két társaság között, amint felragyogott az óceán kék vize, mindenki szeme felcsillant és egyszerre kezdtek szaladni kiabálva a part felé. Akaruval összenéztük, majd elnevettük egymást, mint a kis gyerek, de végül tétózávás nélkül követtük őket.
- Óceán! Óceán! Óceán! - kiabálta fülsikítóan Akira, mire odaléptem mögé és taslival ajándékoztam meg. -Aucs?! Ezt meg minek kaptam?!
- Baka, az egész tengerpart téged figyel. - körbe nézett és zavarbaejtően felnevetett, majd elnézést kezdett kérni minden irányba.
Úgy tűnik, hogy nem csak mi szemeltük ki ezt a napot üdülésre a parton, elég jócskán voltak emberek a parton, legtöbb, mint mi társaságban.
- Azt hittem már, átvetted Akaru stilusát... - szuros tekintet mértem Akirára, amint kimondta ezeket a szavakat, ne kezdje már az első percbe könyörgöm. - Öhm, izé azt akartam mondani, hogy...
Akaru aki eddig szótalnul állt mellettünk, felnézett ránk, kifejezéstelen arccal:
- Menjünk keressünk egy helyet, teritsük le a pokrocokat. Van kedvetek este egy tűzijátékra? - nézett körbe és felemelte a kezébe lévő tasakot, amiből kikandikált a tűzijáték.
- Persze! Jó ötlet! - bólintott Sasuke.
- Én már ki is szemeltem egy helyet, gyertek csak, gyertek! - intett Tamiya és elindult bal irányba. Szótalnul követte mindenki. Akaru mellé léptem :
-Sajnálom, amit Akira mondott nem volt szép és... - Akaru felsóhajtott és elém állt, kezeit az arcomra tette.
- Nem vettem fel. Én már megvagyok ezekkel szokva! Nem várom el, hogy egyik pillanatról a másikra legjobb barátok legyünk és barátság karkötöt készítsünk egymásnak. Ne aggódj ezen, tényleg nem fogok semmit sem csinálni nekik és megpróbálok barátkozni velük. Miattad! - azok a barna szemei, olyan szépek, olyan őszintén ragyognak, mint gyémántok.
- Tudom és hiszek benned! De ők...
- Higyj a barátadinak is, kell egy kis idő nyilván! Ne aggódj, csak élvezzük a mai napot! - kérdően nézett rám, várta, hogy bólintsak, mire bólintottam, puszit nyomott az arcomra, majd bal keze lecsúszott az enyémbe és elkezdett maga után húzni. Igaza van élvezni kell ezt a napot!
Egy jó nagy üres területen foglaltunk helyet, ahol mindkét oldalról méterekkel arébb helyezkedett el más. A csajok leteritették a pokrocokat, közbe mi letettük a kaját és vizet amit hoztunk. Végül Akira volt az első aki levette a polóját, őt követve Sasuke, Nishi és a többiek. Köztük én is levettem a polómat:
- Oh, hát Kazuya Kamenashi valóságban még sexybb... Nem így van Akaru? - szólalt meg Tamiya és Akaru vállára tette a kezét, aki csak bámult rám. Nocsak, szavak nélkül maradt a kis Akaru? Mosolyodtam el, tetszett a gondolat, hogy miattam marad szó nélkül, hogy az én látványom miatt pirul el és jön zavarba és nyalja meg az ajkait sexysen...
Észrevette, hogy elvigyorodom, megrázta a fejét és megköszörülte a torkát:
-Khm, nem dehogy! Tipikusan egy idol, nekik ilyen a felsőtestük! - kezdett szabadkozni diplomatikusan.
- Ennyire jól tudod? - villantottam ki fogaimat kihívóan, amitől csak még jobban zavarba jött. - Hány idolt láttál poló nélkül? - emeltem fel a szemöldökeimet.
- Én csak téged! - kiáltott fel idegesen! - Csak... csak... gondoltam, hogy az idolok biztos fittek kell legyenek nem? És izé... De most hirtelen miért lettem én a téma?! Itt az óceán, csobbanjunk!
Ezzel elfordult tőlünk... körülöttünk az emberek elnevették egymást, Akaru nagyon cuki! Néhány másodperccel később visszafordult és egy sunyi mosolyt villantott felém. Majd lassan, érzékien vette le a ruháját, ami alatt egy piros pöttyös fürdőruha villant ki, alsó részén kis fodor rész. Mintha egy reklámba lettünk volna... Nagyot nyeltem és megálljt kellett parancsolnom magamhoz, hogy ne azonnal odamenjek hozzá és homokba fektessem, majd végig csókoljam minden egyes porcikáját... aj Kazuya, mire nem gondolsz?! Basszus Kokinak igaza volt, már hogy ne érdekelene Akaru ahogy előttem áll fürdőruhába... egy fürdőruhába, ami így kihangsúlyozza az alakját és felfedi sima, bársonyos börét... ami csak annyit takar hogy...
- Wau... Akaru, neked mindig is ilyen jó alakod volt? - ebben a pillanatban eszméltem fel, hogy nem vagy mi vagyunk itt, hanem még rajtam kivül vagy 4 srác? Akik szintén gyorsan izgulnak egy fürdőruhás női testre...
Dühösen kifújtam a levegőt és Nishihez léptem, neki vágva a törölközömet, egyenesen az arcába. A csajomért ne csorgassa más srác a nyálát és ne stírőlje már így... Akaru elé léptem és minden fiú irányába küldtem egy "megöllek, ha rá nézel" tekintetet. A fiúk felemelték a kezüket és háttrébb léptek. Tamiya vágott közbe, miközben már ő is fürdőruhába volt és Akirához fordult, hogy fujja fel neki a dinnye mintázatu uszogumit. Ezután mindenki elkezdett vagy naptejezni magát, vagy már azon gondolkodni, hogy mit csináljon legelsőnek. Akaru felé néztem, aki karba tette a kezét és elégedett arccal nézett rám. Átkaroltam a derekát és egy mozdulattal magamhoz rántottam:
- Te... Te kis sunyi! - mondtam neki, mire mosolyra húzodott az arca.
-Ön, kezdte Mr.Sztár. Én csak visszaadtam! Akaru Oshiato sosem marad alul! - ajakamba haraptam és magamhoz húztam, ezzel egy olyan hévvel csókolva meg, hogy csak úgy éreztem ahogy remeg a karjaim alatt. Belemoslyodtam a csókba... Percekkel később szakadtunk el egymástól, mindeketten erősen lihegve. Győzelmi mosolyra húzodott az arcom.
- Akaru, kell naptej?! - zavart meg Hitaru hangja.
Durcis képett vágott és ellökött magától mellkasomra csapva. Majd Hitaru mellé lépett és elvette a naptejet, továbbra is pillanatról, pillantra rám szegezve tekintetét és felém szorva a szikrákat. De én csak mosolyogtam.
- Ki tud szörfözni? Valaki akar? - szólalt meg Sasuke, kezében egy szörfdeszkával.
Oh! Ne már nem vettem el a deszkámat... szidkozodtam egy sort magamban.
- Hát én nem tudok... veszélyes sport nem? - ült le Nishi Akira mellé, aki még mindig az uszogumit fujta és elkezdte szivatni, hangosan felnevetve, ahogy Akira küzd.
- Én tudok, de nem hoztam a deszkámat! - lépett előre Nagaruki.
-Nekem sincs itt! - léptem én is melléjük.
- Onnan tudunk kölcsönözni! - mutatott egy stand felé Sasuke. - Menjünk kérni!
Bólintottunk és elindultunk a stand felé. Yosgiko ült egyedül távolabb tőlünk, még mindig ruhában olvasott. Biztos neki is idő kell és majd ő is csatlakozik a társasághoz. Nagarukival kikölcsönöztünk egy egy deszkát majd azonnal elindultunk a kijelőlt helyre és izgatottan vártuk a hullámokat. Amik készségesen jöttek is a következő 20 percben. Ezalatt az idő alatt, még Nagaruki is felhőtlenül szórakozott és olyan volt, mintha semmi sem történt volna közöttünk. Ugyanúgy dumáltunk, mint eddig és mutogattuk egymásnak a teknikáinkat. Kifulladva, de nagy boldogsággal tértünk vissza a partra. A hangulat közbe úgy tűnt itt is feloldodott. Nem tudtam, sokat tekinteni erre de reméltem, hogy mindne rendben volt. Úgy tűnt már ők is fürdtek egyet. Yoshikon kívül aki mindig olvasott a távolban. De a többiek összeszoktak, legalábbis úgy tűnt, ugyanis közösen kártyáztak. Akaru felém tekintett, rá kacisntotta, mire felém dobta a törölközömet. Felkuncogtam és kicsit megtörölköztem. Akira hevesen ekzdett magyarázni, hogy most ugyan szabály sértés következett, miközben Sasuke és Nagaruki is letelepedtek közéjük és figyelték az eseményeket. Én először hátra léptem Yoshikohoz:
-Te nem csatlakozol? - megállt az olvasásból, de nem tekintett fel rám. - Nem szeretek uszni. - válaszolt egyszerűen.
- És kártyázni? Jól szórakzonál. Miért nem jössz? - emeltem felé a kezemet, végre felpillantott, úgy tűnt meglepődik.
- Én nem tudok kártyázni... - bökte meg félénken.
- Ugyan az nem akadálya! Megtanítunk a szabályokra! - mosolyodtam rá.
Kicsit tétóván elkezdte felém nyújtani a kezét, de...
- Így van Yoshiko! - lépett mellénk Akaru. - Megtanítunk a szabályokra, nyugodtan mondd el ha valamit nem tudsz! Szívesen segítünk! - örültem, hogy nyitott feléje is és látszott, hogy törekszik hangjából sem érződött semmi gúnyolodás vagy bármi, őszinte mosoly párosodott mindehez. - Gyere csak! - ragadta meg Yoshiko karját és felhuzta, majd húzni kezdte a takaró felé.
Bár először Yoshiko tekintetén ijedtség futott végig, végül engedett testtartásán. Mosolyogva figyeltem ahogy leülnek majd a barátnőm elkezdi magyarázni a szabályokat. Remek a barátnőm! Én is elindultam feléjük és letelepedtem a barátnőm mellé. Ezután egy remek kártya partit tartottunk, amiből hol Nishi, hol Akira került ki vesztesnek. A társaság lassan de biztosan összeszokni látszott és úgy tűnik, valóban ők is kezdték belátni, hogy Akaruékat rosszul ítélték el. Kártyázás után röplabdáztunk egyet két csapatra oszolva. Én, Akaru, Sasuke és Yoshiko, illetve Hitaru, Tamiya, Akira és Nagaruki. Kagimura lett a biró, elmondása szerint, nagyon béna az ilyen játékokban. Bár Yoshiko ellenkezni akart, végül is beszállt. Egy jó játéknak néztünk elébe, amibe mindenki beladott apait, anyait. Végül mi nyertünk minekután 3-szor Akira elrontotta a védekezést, ami miatt Tamiya által le is lett szidva. Nos, ha ő tetszik neki hát sok sikert neki, úgy tűnik van még amig megenyíti a szívét. De persze nem lehetetlen. Na de tényleg megkell kérdezzem legközelebb, hogy valaki iránt érez valamit... Akaru továbbra is nagyon kedvesen viselekdett Yoshikoval, a játék alatt folyton körülötte volt és próbálta kisegíteni, hogy jöjjön bele a játékba. Végül fáradtan terült, mindenki szét. Akaru épp belekortoly egy hűzős palackos vízbe, mire letelepedtem mellé, minek után felvettem a napszemüvegemet és fejemet az ölébe helyeztem:
- Hé!!! - lepődött meg és úgy tűnt zavarbajött.
- Mi az? Talán gond? Ha nem akarod én felállok... - lendültem előre, de azzal a lendülettel megragadott és visszalökött.
- Nem! Az,az gondoltam nem hozzuk zavarba a többieket, de ha ragaszkodsz hozzá... - nem nézett rám továbbra is zavarba volt és fogadni mernék, hogy ki is pirult, csak a napsütötte édes arcán ez most nem látszodott.
- Örvendek, hogy ennyire próbálkozol! Köszönöm! - válaszoltam becsukva a szemeimet és engedve, hogy a testem beszívja a D vitamint.
- Próbálkozom! És valóban nem rossz emberek... a barátaid és nyilván szeretnék jól kijönni velük.
-Köszönöm! - kinyitottam a szemem és megsimogattam az arcát. Megfogta a kezemet és puszit nyomott rá.
Akaru:
Kisebb szieszta után, úgy döntöttünk, hogy megebédelünk. A csajokkal korábban készitettük el az ételt, bentos dobozokba mindenkinek. Mielőtt találkoztunk volna, összegyültünk Hitarunál és elkészítettük őket, azért kértem meg Kazuyat, hogy találkozzunk később a többiekkel együtt. Tulajdonképpen, őszinte voltam Kazuyahoz, tényleg szerettem volna mindenkinek adni egy esélyt. Hiszen tudom, hogy számára ez fontos és ahogy elfogadott engem így ennyit én simán megtehetek érte. A fiúkkal nem is volt annyira nehéz, bár Yoshikoval kicsit igen. Pláné amikor megláttam, hogy bámulja Kazuya formált felsőtestét és ez kifejezetten nem tetszett. Meg, hogy bámulta szörfözés közbe... De elengedtem, elengedtem, mert nem akartam botrányt rendezni, ahogy megígértem Kazuyanak. Azért mentem oda kártyázás közben, mert nem akartam, hogy megfogja a kezét... tuti elfogadta volna... De nem akartam látni Yoshiko zavarba jött arcát, ahogy a barátom kezét fogja. Csak ne tegye! Jól van tehát beszélt belőlem a féltékenység is pillanatokba, de tényleg próbálkoztam és úgy tűnik jól ment. És valóban nem rosszak ők, tök jó fej skacok. Egy közös és laktatos ebéd után a fiúk elmentek venni jégkását, mi meg bementünk a vizbe. Tamiya belült az úszogumijába, én és Hitaru felfujható matarcba kapaszkodtunk.:
- Ennek a lánynak nincs fürdőruhája? Hahó, a partra jött egész végig ott akar lenni? Esküszöm azt hittem, hogy röplabdázás közben összeesik a nagy melegtől!
- Ugyan már Tamiya, mindenkinek meglehet a saját oka. Nem szeret uszni ha jól hallottam...
- De akkor minek jössz el a tengerpartra?
- Lehet gyönyörködni is benne... - szólalt meg Hitaru. - No meg a társaság is lehet...
- Ja, a Kazuya féle társaság... - szólalt meg kicsit gunyoros hangnembe.
-Hoppá, csak nem féltékeny a mi Akarunk?! Oh, milyen boldogság, hogy ezt is megéltem! - tett úgy mintha könnye csordulna ki Tamiya.
- Jól van, de amikor úgy bámulja Kazuyat?! És még azt hittem, hogy Yoshiko kis ártatlan lány... tuti, olyan gondolatok járnak a fejében!
- De elég barátságos vagy ennek ellenére vele.
- Hát persze, mert megigértem Kazuyanak. Neki fontosak, barátai...
- Nem gond az ha az ember féltékeny. Ez már csak ilyen. De Kazuyanak ugyis csak rád van szeme, ezt már láttuk... szinte ott előttünk tepert le, mikor meglátott! - vigyorgott el Tamiya kajánul.
Szememt kezdtem forgatni, majd dobantottam egyet a kezemmel lepriccolva. Felkiáltott, de azonnal visszatámodott ezek után egész vizi csata lett, amely percekkel később a fiúk is csatlakoztak hozzánk! És percekig vizicsatáztunk, hangosan nevetve, jól éreztük magunkat. Ezután kimentünk a partra és megittuk a jégkásánkat. Beszélgetésbe elegyedtünk közbe, a két társaság tényleg összeszokott. Hosszasan cseverésztünk és osztottuk az eszményeinket. Majd egy utolsót csobbantunk, mielőtt összepakoltunk volna és elindutlunk volna egy sétára. Hogy ki válasszunk egy helyet a tűzijátékozásra.Már rég óta itt voltunk és mindenkit ellágyított a nap, így úgy döntöttünk hogy más helyet keresünk tűzijátékozni, vagy legalábbis valahol meghuzodunk egy kis időre, hogy aztán este visszajöhessünk. Vagy visszamegüynk haza és kimegyünk ott valamerre.... majd kiderül. A csobbanás után és minek után megszáradtunk, mindenki felöltözött és összekezdtük szedni a cuccokat. Közbe a fiúk elindultak adják vissza a deszkát, bár az ne kérdezzétek, miért ment mindegyik el. Mint a kisgyerekek akiket elkell kisérni a mosdóba kézen fogva.
-Akaru, beszélhetnénk? - feltekintettem és tekintetünk találkozott Yoshikoéval. Bólintottam.
Kazuya:
-Jól van, jól van! Igazad volt Kazuya, Akaru és a többiek valóban nem rossz emberek. - mondta ki Akira. - Tök jól kijöttünk. - már visszafele tartottunk a standtól, minek után visszaadtuk a deszkákat.
- Köszönöm! Köszönöm mindannyiatoknak!
- Valóban igazad volt, legalábbis amióta veled jár Akaru, megváltozott! - szólalt meg Nagaruki kicsit bizonytalanul, de felé küldtem egy mosolyt, hogy jól esik amit mond.
- Oh, micsoda dráma! A barátok újra kibékültek, a gonosz csaj jóra vállt, minek után beleszeretett egy idolba! Oh, hát ez igazán remek film lenne! - ugrott mellénk Akira és mindkettőnket átkarolt.
-Film, ide film, oda. Mondd már el, tetszik neked valamelyik....
- Kazuya... - meglepetten emeltem fel a fejem a hang irányában. És tekintetünk találkozott Otanival.
Ő is fürdőruhába volt, két fiúval az oldalán,
- Otani...- szükült össze a szemem és az öklöm már is összeszorult. Nincs mit tennem, még mindig ha látom szavai jutnak eszembe amit anno mondott nekem...
- Rég találkoztunk! Jól vagy?
- Valóban rég találkoztunk. De jól vagyok, azóta Akaruval egy párt alkotunk. - mosolyodtam rá önelégülten. Becsukta a szemét.
-Tehát így döntöttél... -kinyitotta és rám tekintett. - Pedig figyelmeztettelek...
Összeszükítettem a szememet, majd cinikus mosolyt villantottam és átszeltem a köztünk lévő távolságot:
- Nem érdekel egy olyan ember figyelmeztetése aki bántotta életében azt a személyt, akit elméletben szeretett. - farkas szemet kezdtünk nézni egymással másodperceken keresztül.
- Megfogod bánni, ti ketten amúgyis különböző világból származtok... nem fog sokáig tartani a kapcsolatotok. Meglátod! Ha nem te fogsz szakítani, maga Akaru fog. Hidd el nekem, én a helyedben felkészülnék. - megveregette a vállamat, majd hátat is fordított.
Mérgesen kifujtam a levegőt, majd tettem egy lépést, megragadtam a vállát és visszafordítottam magam felé, közben szabad kezemmel lendülettel képen vágtam. Hátra esett és döbbenten meredt rám:
- Azt várod, hogy szaktisunk?! Tán visszakarod kapni?! Hát jól figyelj, mi sosem fogunk szakítani! Azt várhatod, én megfogom védeni Akarut amit te nem tudtál! - kiáltottam rá elszántan.
A két fiú aki vele volt, Otanihoz lépett és dühösen léptek mellé, közben Sasukéék is mellénk léptek. Akira valami olyant mondott, hogy nyugodjak le de nem figyeltem. Hát persze, biztos vagyok benne, hogy megfordult a fejében, hogy újra összejöjjön Akaruval. Azt a pillanatot várja... Na de azt várhassa, Akaruval nem fogunk szakítani!
- Te kis...
- Segítség! Segítség! - meglepetten fordultunk a víz irányában, ahol valaki hol felbukkant, hol lemerült a viz felszinén.
-Ez Yoshiko! - kiáltotta el magát Nagaruki majd szaladni ekzdett a víz felé. Mi többiek sem álltunk, elindultunk segíteni!
Mégis mi történt?
/Sziasztok! Tudom, hogy még a mútlkor tavaszról beszéltem, hogy befejezem ezt a történetet de végül jobban eltelt az idő mint gondoltam és az egyetem második féléve már az elején belekezdett a közepébe. Szóval egyelőre kicsit húzodik a vége, de igyekszem hozni a részeket amint egy kis idő engedi. :)/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése