Kame Camera 17

 

Vol. 17 Mérközés

Az MLB nyitómérközésén az első dobó, a ceremónia főszereplője! Az döntő pillanatban ideges lettem és a labda elég sokat kihagyott. (nevet).  Annakellenére, hogy az Athletic ütője,  Jemile Weeks sportoló kicsi testalkatú, de testben és lélekben is megvan az az ereje, amely lehetővé teszi számár, hogy a főbajnokságon harcoljon. Menő!

Általános iskolában, verekedtem egy osztálytársammal és én nyertem, ezért azt kértem, hogy jöjjön vegyen fel iskolat előtt, otthonról a biciklijével. (nevet) A srácnak a szülője, leszidott, de nyertem. Arra gondoltam, hogy "ez nem nyilvánvaló a férfiak világában?" . Mivel a Kamenashi család 4 fiú testvérből áll, az ökölharc mindennapos élmény. Sőt, mivel a bátyáim nagoyn macsók voltak, folyamatosan veszítettem, így sok mindent csináltam helyettük. (nevet) Abban az időszakban megtanultam, hogy "vannak harcok, amiket nem lehet megnyerni." Így megtanultam, hogy nem szükséges, minden meccset megnyerni és talán csak azokat a küzdelmeket kezdtem vállalni, amelyekről tudtam, hogy megnyerem. (nevet)  Például, ha egy szerelemi rivális megjelenik, az a tipus vagyok, aki feladja.  Ha egy rivális barát, még elképzelhetetlenebb, hogy hogy önző legyek és harcba kezdjek vele. Több, mint azt mondani, hogy ez szelídség, azt hiszem, ez inkább az én esztétikai stilusom. Valami olyansmi, több, mint indokolatlanul megrángatnám azt a lányt, azt tervezem, hogy feladom, de mielőtt ráeszmélnék, már itt van (a lány őt választotta). Lehet egyszerűen igazságtalan vagyok. (nevet) Még a munkahelyemen is azt gondolom, hogy az ideál az, hogy képes legyek megteremteni a helynek a hangulatát, minthogy központba legyek "Én, én". Utálok veszíteni. A szaunába, állandóan titkos kis meccseim vannak, mint például "Nem megyek ki a mellettem ülő srác előtt!"  Amikor megengedték, hogy részt vegyek a profi baseballcsapat edzésén, úgy döntöttem, hogy ugyanazt a menetrendet fogom csinálni, mint más játékosok. Szükséges volt ez a csata is, hogy megmutassam azoknak a sportolóknak akikről adatokat gyűjtöttem, hogy komolyan veszem a feladataimat. Szerintem az a legfontosabb egy mérkőzésben, hogy magad ellen nyerj és nem az, hogy leversz valakit, nem? 

Nem játszom, de az életem maga egy szerencsejáték!

Közönségértékelés, eladások, népszerűségi rangsorok stb... ha ebben a világban jársz, gyarkan ki vagy téve összehasonlítási versenyeken. Körülbelül 20 éves koromban, úgy aggódtam, mintha minden lett és folyamatosan ide - oda hintáztam az öröm és a kétségbeesés között. Egyszer, amikor egy dorama, amibe főszereplőt játszottam, kicsi értékelés kapott, nagyon lehangolodtam, mondván "az én hibám. Nem mehetek ki többet." De tudod, jó és rossz időket is átéltem, végül nem irányítottak engem. Képessé válltam arra gondolni, hogy az igazi meccs, az valami más. Természetesena  "számok" fontosak. Nagyon utálom elfordítani a szemem és bajtársaim között nyalogatni a sebeimet. Szeretnék tovább haladni előre, miután megfelelően elfogadtam és felvállaltam az eredményt.  De az igazság, hogy ez nem meccs. Abban hiszek, hogy annak van jelentősége, hogyan tudok továbblépni , miután találkoztam ezzel a műalkotással, a stábbal és a társszereplőkkel, milyen módon vagyok képes növekedni. Még ha jók is a számok, ha rossz a hangulat a forgatáson, akkor sem nevezhetem gyözelemnek. Másrészt még ha rosszak is a számok, ha a termék a véksőkig javult, anélkül, hogy feladnánk, biztosan összekapcsolodik, azzal ami utána következik. Ez a vereség, kapcsolodik a következőhöz, ami minden bizonnyal, győzelem. Az én esetembe azt gondolom, hogy az életem egy szerencsejáték. Mivel nem fogok érteni valamit, amit meg nem probáltam arra ugrok, ami érdekel a megérzésem által. Ha találok valamit ami nagyon tetszik, még akkor is ha ez a lehetőségeim feletti hülyeségig drága, azt az elvet követem, hogy megpróbálom megvenni. 18 éves koromban, volt egy autó, amit nagyon szerettem volna, de egy nullával többel sok volt és kinzott. Amikor Johnny-san azt mondta, hogy "vedd meg" elkezdtem félretenni minden erőmmel  és megvettem. Még kezdő voltam. "Nobuta wo Produce" környékén volt (nevet)! De ez a szerencsejáték lett az üzemanyagom és sikerült arra gondolnom, hogy "Legyünk olyan férfiak, akik illenek ehhez az autóhoz. Adjuk a legjobbat a munkahelyen!"... innettől kezdve, inkább, mint mással öklözni, továbbra is magamat akarom kihívni és ha legfeljebb szerencsejátékot is játszom, akkor is az igazi életemre akarom folytatni.

Ne haragudjatok, hogy csak most jelentkezem egy újabb Kame Camera résszel. Szerettem volna korábban hozni, de valamiért valamikor a livejournal oldala szórakozik velem és hiába jelentkezem be, profilokat, oldalakat nem tölti be. Így sajnos, attól függ, hogy mikor kapom el, hogy működjön. Nem értem, miért csinálja ezt. Na, de lényeg ami lényeg meghoztam a következőt is. Kame szavai igazán bátorítóak, mondhatom, hogy tanúlságosak, hiszen mindannyian arra kellene összpontosítsunk, hogy ha leesünk felálljunk és tovább menjünk. És bár igen, a kudarc rossz érzés és fáj, de igyekezzünk elismerni és építkezni, felhasználni, hogy a következő lépésünk sikeres legyen. Itt is őszintén besézl arról, hogy valóban egy híresség élete nem könnyű, a média, a folyamatos "versengés", reflektor fény valóban, lehangolhassa az embert. Pedig, ők is csak emberek. Támogassuk őt és mutassuk, hogy nem kell féljen, nincs mitől tartson, mert mi itt voltunk, vagyunk és leszünk mellette. Haladjon csak előre, mi kövessük!