Egyszer... 35.rész

Egyszer a keserűség napjai is felvilágásodnak

35. rész (Befejező rész)

Akaru:

   -  Kazuya... - szólítottam meg, de továbbra sem mondott semmit, csak elhajolt tőlem, de alig néhány másodpercre, hogy az ajkaimra tapadhasson.

Csókja különböző érzelmekkel volt tele, vágy, szenvedély, a viszontlátás öröme, aggódás, megkönnyebülés és szerelem. Beleolvadtam Kazuya karjaiba. Átkulcsoltam a nyakát és a hajával kezdtem babrálni, miközben viszonoztam csókját. Szorosan ölelt magához, mintha bármelyik pillanatban eltűnhetnék. De megértettem, alig csak egy hét telt el, viszont nem volt valami békés elvállásunk, mindkettőnknek hiányzott a másik. Mondjuk igaz, hogy nem számítottam ilyen fogadtatásra. Azt hittem, hogy leszid, kiakad vagy egyáltalán rám sem hederít hiszen, szakitottunk. De ekkor bevillant, Kazuya egyáltalán nem ilyen. Milyen szerencsém van! El sem hiszem, hogy ekkora szerencsém van, hogy így fogad mindazok után amit tettem. Szeretem, nagyon de nagyon szeretem.

   - Te... - annyira belemélyedtem a gondolatainkba és a csókba, hogy észre sem vettem mikor lett véget. Mit ne mondjak, zavarba is jöttem tőle. - Te... - Kazuya barna szemeibe néztem még sosem láttam senkinek, hogy ilyen szépen ragyogott volna a szeme. - Te ne csinálj több ilyet soha! - ölelt ismét magához szorosan. - Annyira, de annyira aggódtam, hogy valami mégsem sikerült a műtéted során. Hogy irsz de mégsem jelentkezel ha kereslek. Hogy elkellett volna mennem aznap a műtétedre, hogy ott kellett volna maradnom melletted.

    - Ssss... -hajoltam el kissé és arcát kezeim közé fogtam. - Mellettem voltál, hidd el, velem voltál, mind végig, erőt adtál. És én döntöttem, úgy, hogy nem mondom el ezt a dolgot. Nem akartam, hogy ekkora szünet után még tovább huzd és esetleg bajba keveredj és bajba keveredjetek mindannyian. Ez az álmod, azt kell követned.

   - De...

    - Nincs de. Számítanak rád a rajongóid, én is egy vagyok közülük, én is számítok rád. - simitottam végig arcán bal kezemmel. - De hidd el velem voltál és tudom, hogy szeretsz és mellettem állsz. És nagyon köszönöm, hogy így fogadsz mindennek ellenére, hogy szeretsz még ezek után is és remélem, hogy van esélyem minden rendben hozni, új lapot kezdeni és párkapcsolatunkat tovább vinni. Titkok nélkül, normálisan, együtt. - vallottam be őszintén. - Bármi is történjék ezen a meghallgatáson, Tokyoba maradok és követem az álmomat, de azt szeretném, hogy részesse legyél. Ha te is akarod...

    - Aj, te! - ölelt ismét magához. - Soha, de soha többet ne csinálj ilyet. - kissé elhajolt és szemeimbe nézett. - Együtt, mindent megoldunk. Értve vagyok?- bólintottam. - Szeretlek!

   -  Én is téged!

   - De miért nem mondtad el, hogy jössz?

    - Meglepetést akartam. Az elmúlt egy hétbe csak erre készültem, a gyógytorna mellett. Szüleimmel is mindent megbeszéltem, intézkedtünk a csajokkal is, hogy eljussunk ide. El sem hiszed, hogy Tamiya mire képes, ő beszélte rá az itt dolgozót, hogy más névvel irjon fel a lapotokra. De ne kérdezd, hogy hogy érte el. - nevettem el magam.

    - Hát sikerült, nagyon is sikerült meglepned. De amúgy hogy vagy? Hogy érzed magad? Gyógytorna segít? Fáj valamid? - mért végig aggódva.

   - Nem, nem fáj semmim. Gyógytorna arra kellett, hogy visszaerősődjek, ugyanis a fizikai munka, megerőltetés műtét óta nehezebb. De lassan, ám biztosan kezdek visszaszokni, a tánchoz is például. Olyan sokat nem tudok próbálni, mint régen még viszont nem adom fel. Jól vagyok köszönöm szépen. Remekül! - húztam széles mosolyra a számat nyomatékosítva mondandomat. - És te?

    - Hát most, hogy itt vagy remekül! -kapott fel a karjaiba és megpörgetett. - Nagyon hiányoztál. 

   - Oh, komolyan ha valaki most ránk néz, tuti, hogy hülyének gondol, hogy 1 hét után így egymásnak esünk.

    - Nélküled 1 nap is nehéz. - oh, de jól csinálja! Baromira! Kazuya elmosolyodott, majd homlokon puszilt. - És köszönöm! - huzta ki a polója alól a nyakláncot amit egy hete küldtem el neki, a szirommal, amit anno a hajamból szedett ki.

   - Hordod? - ragyogott fel az arcom, mint egy kisgyereknek.

   - Még szép, hogy! Az első találkozásunkat jelképezi. - puszilta meg a medált. És olyan őrjítő szemekkel nézett, hogy azt hittem ott ájulok el, hirtelen az egész testem égett. Most miért csinálja ezt komolyan? Vagy mindig is ilyen eszeveszett jóképű volt? Mindig az volt. És az én barátom! - Viszont akkor most menj szépen ebéd szünetre, hogy erőt gyűjtsél. Üdvözlöm a csajokat és sok sikert nekik!

   - Rendben, átadom. Te is egyél! - ő lépett el először, de alig két lépés után visszajött és újabb csókot adott. Oh, majd megörülök, annyira szeretem.

Ott álltam, amíg a folyósó végén el nem tűnt, integetve. Ezután megkerestem a csajokat, akik szendvicseket ettek, egyet elvettem én is és belekezdtem a mesélésben. Először a fellépést meséltem el. Természetesen Tamiya rögtön kiváncsiskodott a többi srácról és elkellett mondjam, hogy mind nagyon jól néznek ki. Na de ő ugysem vetheti ki a hálóját egyikre sem, ugyanis Akirával néhány napja jöttek össze, mielőtt eljöttünk volna. Magam sem tudom, hogy törént, egyelőre Tamiya folyton kerüli a témát és csak annyit mond, hogy találkoztak, sétáltak és megtörtént a csók, majd utána egyszeriben összejöttek. Pedig itt szerintem van valami a levegőben, amiét Akira-nak sikerült Tamiyát megkapnia. Vagy csak egyszerűen Tamiya, nem akarja bevallani hogy a kockák is a listáján vannak és mindig is érdekelte. Hiszen amióta az eszemet tudom, idiótának gondolta Akirát... vagy lehet pont ebből lett a szerelem? Tudjátok az ellentétek is vonzzák egymást. Na de természetesen örültünk nekik és láttuk, hogy valóban szeretik egymást. Mielőtt eljöttünk volna, sok időt töltöttünk Akiráékkal, nyilván ápoltuk a barátságunkat, Kazuya távozása után is. Azt mondták, majd meglátogatnak minket és már nagyon várják, hogy Kazuyaval is találkozzanak. Juuuj, ezt majd elkell mondjam nekik.

Mindezután elmeséltem nekik Kazuya reakcióját a tánc alatt és a szünetbe való találkozást. Nagyon örültek, hogy boldog vagyok, de rám is szóltak, hogy szóljak a levélről Kazuyanak. De fogok is. Előtte, viszont én érem el, hogy beszéljek a vezetőséggel. És elmondom, hogy sajnálom de nem szakítok Kazuyval de méltó leszek hozzá mindenképp. Mire mindent kitárgyaltunk a szünet lejárt és a csajok következtek. Szurkoltam nekik és bár nem volt nekünk kötelező, akik már voltak az ajtónál várnia, mégis ott vártam Tamiyaékat. Nyilván izgultam, ahogy mindannyain a csajokkal. Nyilván nem voltunk mi valami profik. De reménykedtük ha egyikünk be vállogatodik, akkor befog a másik kettő is. Persze, ha mégsem sikerülne senki sem csügged le. A csajok elmondása szerint is jól ment nekik a tánc, nem hibáztak és úgy tűnt, hogy mindenki mosolyog tánc közben és azután is. Na de persze ez még nem jelenti azt. Tamiya, majd Hitaru jött ki táncról, ezekután együtt mentünk az öltözöbe, hogy átöltözzünk és megvárjuk az eredményt. Az épület előtermébe várakoztunk egy kanapén, ami pont az ajtóval állt. Volt aki elment tánca után, de mi maradtunk. Így végig tudtuk nézni azokat az embereket, akik itt dolgoznak, köztük természetesen idolokat is, mint Arashi tagok, KinkiKids, Hey!Say!Jump és még egy néhány. Nem csapatot láttunk, gondolom volt aki már itt volt, volt aki már hagyta el az épületet vagy volt akinek itt most nem is volt itt tevékenysége. A csajokkal beszélgettünk a helyről, az emberekről és sokat nevettünk. Hiányzott ez az önfeledtség. Bármi is legyen a végeredménye, mindenképp új fejezet indul az életembe, egy szép, örömteli, eseménydús fejeze és az álmom felé nagy lépéseket fogok tenni. 

A másfél óra végül letelt, minden jelentkező szerepelt. Még egy fél órát kellett várjunk, hogy átbeszéljeneke még egyszer mindenkit és vissza érkeznünk a teremhez, hogy elmondják a végeredményt. Izgatott voltam, már nagyon kíváncsi voltam, hogy mit mondtak rólam a srácok és természetesen a csajokért is izgultam. Vajon Kazuya is döntött az én helyzetembe? Amint kinyilt az ajtó, ő volt a második aki kilépett rajta, azonnal tekintetével engem kezdett keresni és hamar meg is kapott. Rám kacsintott. Junno kezdett el beszélni és gondolom, hogy hirtelen ne kelltsünk nagy feltűnést, Kazuya lopva tekintett továbbra rám, igyekezett másra is nézni.

   - Először is nagyon szépen köszönjük, hogy eljöttetek és részt vettetek a meghallgatáson. Elkell mondjuk, hogy mind  tehetségesek ügyesek vagytok. Ne hagyjátok abba a táncot. Nehéz döntés előtt álltunk, végül 10 embert választottunk ki. Ne vegye senki se szívre, ismétlem magam, mind tehetségesek vagytok és ha lehetne az egészeteket felvennénk. De sajnos választanunk kellett 10-et. 5 fiú és 5 lány. De azt hiszem nem is huzom tovább a szót, felteszem ide a kiválasztottak listáját. Köszönjük még egyszer!- hajolt meg Junno, ahogy követték őt a srácok is.

Junno felszkocsozta az ajtóra a listát, majd elköszönve elindultak a folyóson. Kazuya volt utóljára aki utóljára lépett el. Miközben mindenki izgatottan gyurakodott a listához, én végén álltam meg, őt nézve. Hátra pillantott rám, kis félelem csillant fel szemébe. Rögtön tudtam, miért aggódik. Szeliden felé mosolyogtam és felemeltem a telefonom. Találkozni fogunk, még szép ezután. Tokyoba vagyok és egyelőre itt is maradok. Közös napok elé nézünk.

   - Akaru! Akaru! - rázta meg a karomat Tamiya.

   -  Igen? -tekintettem felé.

   - Ott a neved! - kiáltotta boldogan és a lista felé mutatott.

Felnéztem a listára és rögtön megláttam a nevemet a 7-dik pozicióba. Sikerült! Sikerült! Ujjongtam magamba. Ezt alig hiszem el, sikerült! Az álmom első lépése, sőt a nagy álmom első lépése, hogy KAT-TUN számokra táncoljak!

    - És ott a te neved is Hitaru! - éjenezett Tamiya.

    - Ez szuper! - fogtuk össze a kezeinket és ugrálni kezdtünk meg visitani.

    - De az én nevem nincs ott...

    - Tessék?! - álltunk le az ujjongásból. Tettem egy lépést a lista felé és újra végig futtattam a szemem rajta. De nem láttam Tamiya nevét. És hiába futattam újra és újra, nem jelent meg ott a neve. - Tamiya...

   - Nincs semmi baj! - mosolyodott el. - Most nem jött el az én időm. Nem baj! - legyintett. - Akkor jön a B terv ezzel nincs semmi gond. Majd legközelebb ha lesz ilyen esély. - mosolygott őszintén és valóban semmi bánat nem volt a szemében. - De nektek gratulálok! És hajrá! Hajrá!  Mindent adjatok bele! Megkell ünnepelni!

Hitaruval összenéztünk, majd Tamiyahoz léptünk és átöleltük. A legjobb az lett volna természetesen ha mindhárman bekerülünk. De nem így lett és nem fordulunk vissza Hitaruval. Szomoruak vagyunk, de ezt az eshetőséget is megbeszéltük a csajokkal, támogatjuk azt akinek sikerült és az megy előre. Szerettem volna mind hármojukkal táncolni a szinpadon. Most ez nem sikerült, de talán majd legközelebb. Mindenestre mindent bele kell adjak. Nem adom fel! Tamiya meg nem megy haza, itt fog elekzdeni valami tánc kurzust és talán lesz akkora szerencsénk, hogy a későbbiekben ismét lesz meghallgatás és csatlakozhat. Ezután a csajokkal úgy döntöttünk, hogy egy kisebb túrát teszünk a fővárosban a környéken. Kazuya szinte azonnal írt ahogy elhagytuk a cég épületét, hogy gratulál és sajnálja, hogy Tamiya nem jutott be, de talán majd legközelebb sikerül. Így még az is bebizonyosodott, hogy van esély még számára is későbbiekben csatlakoznia. Illetve azt is megüzente, hogy este találkozzunk vele és a srácokkal ugyanis megszeretnének ők is ismerni. Izgatott voltam és rendkívül boldog, hiszen végre az életem sinen van és mellettem van a szerelmem is.

Kazuya:

    - Na visszatért a fellegekben járó! - üdvözöltek a srácok szünetbe, amiután visszatértem a terembe, hogy Akaru után mentem.

Még mindig alig tudtam felfogni, hogy itt volt, hogy jelen volt a meghallgatáson és itt van Tokyoban és ha jól értettem, akkor itt is fog maradni.

   - Na, beszéltetek?

   - Nyaltátok faltátok egymást?! - vigyorgott kajánul Koki, de nem méltattam válaszra, csak a szememet forgattam rá.

   - Beszélgettünk. - tekintettem Junno felé.

   - Hogy van? Mi van a gyógytornával? - kérdezte Uepi.

   - Jól van, azt mondta még az ereje nem a régi de lassan, igyekszik vissza nyerni.

   - Akkor gondolom ide költözik Tokyoba.

    - Igen! - bólintottam. - A csajokkal.

    - A csajokkal? Nem vagy csalódott, hogy nem hozzád? - huzta fel a szemöldökét Koki.

    - Aj ne kezdjétek már. Nyilván még az elején vagyunk... - ám alig, hogy kimondtam a szót meg is bántam, mert hát nem épp ez az igazság. 

   - Hoppá! Kamenashi zavarba jött! - kiáltott fel Koki. - Szóval hazudsz? Hazudsz?

   - Jól van, na jól van. De nem akarok semmit sem rá kényszeríteni. Most érkezett csak meg és nyilván keveset tudtunk beszélni. Na de mindenképp találkozunk ezután és mindent megbeszélünk.

    - Menjünk el inni! - kiáltott fel örömtelien Koki. - Hivjuk meg a csajokat és igyunk! Megismerhessük így már Akarut is.

   - Hát nem is tudom...

    - Ugyan, már Kame. Mitől félsz? Hogy valamelyikünk elcsábítja? Nos értem én, sármosabb vagyok nálad, szóval lehet... - kezdett bolondozni Koki mire mindannyian elnevettük magunkat.

   - Rendben, rendben szólok neki. Na de akkor szerintem meg is kellene beszéljük Akarut a fellépését. Sőt, igazából ti kellene. Nyilván én tudom, hogy a barátnőm és szakmai szemmel végig tudnám értékelni az egészet de akkor sem lenne tisztességes és ha majd kitudodik a kapcsolatunk, akkor biztos vagyok benne, hogy megkérdőjeleznék, hogy jutott be. Sőt ki is lépek, amíg megbeszélitek az automatához, veszek egy kávét. - ezzel meg sem várva, hogy bármit is mondjanak kiléptem a teremből.

A kapcsolatunk biztos vagyok benne, hogy nem fog sokáig titokban maradni. Na nem mintha azt akarnám. De remélem, hogy mindannyian elfogják fogadni Akarut. A tehetségével mindenképp lefogja nyűgözni az embereket és a személyiségével is amint megismerik. A rajongók szerintem nyitottak lesznek rá, akitől kicsit jobban félek az Kitagawa-san, hiszen korábban is hazarendelt és leszidta a kapcsolatomat vele, hogy miért akarnék hozzá közel kerülni. De ezt már akkor eldöntöttem, hogy nem adom fel és valahogy meggyőzőm. Biztos vagyok benne, hogy Akaru is fel van erre készülve és bármi is legyen kiállunk egymás mellett. Megvettem a kávét és egy szendvicset, majd vissza is mentem a srácokhoz akik addigra úgy tűnik megbeszélték Akaru sorsát, mert már másik témáról beszélgettek. Majd a röpke fél óra el is telt és következett a második felvonás. Tamiya kezdte a következő kört, majd Hitaru érkezett utána. Bennük már részt vettem a tárgyalásban, de kizárolag szakmai szempontból, nem vettem számba a szimpátiát. Így sikerült, hogy sajnos Tamiya nem került be a vállogatottak közé. Ügyes volt, remekül táncol ő is, de sajnos került valaki még kicsivel jobb nála, így ő nem került be. Rosszul éreztem magam és kissé rosszul éreztem magam, nem tudtam, hogy Akaruék mit fognak gondolni erről, esetleg nem e haragusznak meg. Viszont amint vége volt, rögtön üzentem neki és azonnal jött a válasz, hogy este találkozunk. Szóval megkönnyebültem, mert úgy tűnt nem haragszanak. Nyilván minden féle eshetőségre ilyenkor felkell készülni és biztos vagyok benne, hogy ők is átbeszélték ezeket. Akaru bejutott és nagyon büszke voltam rá, ami azt jelentette, hogy együtt fogunk dolgozni. Bár ha vénetlenlül nem sikerült volna, az sem lett volna gond, mert attól itt maradt volna Tokyoba és így is úgyis tudjuk látni sokszor, sokszor. Valamint Tamiyanak is lehet későbbiekben még esélye, hiszen majd még lesz meghallgatásunk és akkor bekerülhet. A meghallgatás után leadtuk a tovább jutok listáját, majd egy kisebb megbeszélésünk volt a st'bb tagokkal ugyanis 2 hónap múlva koncertet tartunk. Ez lesz az első koncert amin Akaru és az ujoncok részt vesznek. Izgalmas napok elé nézünk!

Este a srácokkal előbb érkeztünk a szokásos törzshelyünkre, ide hivtuk Akaruékat is. Akik pont időre léptek be a szórakozóhely ajtaján. Akaru gyönyörű volt, egy farmer nadrágot viselt  és egy fél oldalu sötét zöld bluzot, illetve egy magassarkú barna bokacsizmát. Haja oldalra engedve szabadon. Azonnal a karjaimba zártam, amint hozzánk értek. Gyöngyvirág illatát azonnal megéreztem, nagyon hiányzott. Pedig csak  1 hét telt el, komolyan Kazuya! A srácok azonnal "uuu"-zni kezdtek, rá kellett jöjjek, hogy nem vagyok éppen olyan helyen, ahol elengedhetem magam. Így egy röpke csókot adtam Akarunak, majd üdvözöltem Hitarut és Tamiyat is, majd bemutattam őket a srácoknak. Hitarunak és Akarunak gratuláltunk és Tamiyatól elnézést kértünk és mondtuk hogy lesz még alkalom. Nem voltak letörve, sőt boldogok voltak és izgatottan várták az új fejezetet az életükben. A srácokkal nagoyn jól kijöttek, sokat beszélgettünk és meséltünk. Kissé meglepődtem, mikor elmesélte Akaru, hogy Tamiya és Akira együtt vannak. Na nem mintha az útobbi személyt nem sejtettem, de meglepődtem kissé Tamiyan, hogy ő is hasonlóan érez. De ahogy mondta Akaru, sosem tudhassuk, hogy mélyen a szívünk kifele húz. Azt is elmondták, hogy bár a cégtől távol van, de kaptak egy kicsi kis három szobás lakást az állomáshoz közel, Adachi körzetében. Így a szállítás meg is van.Bár én felajánlottam, hogy majd amikor úgy van természetesen kimegyek értük. Elmondták a közelgő terveiket, hogy Tokyoba maradnak és az álmukat fényesítik, hogy táncosok legyenek. Majd minden félére ráterelődött a szó. Persze Akaru és az én szivatásom sem maradt el a srácoktól és Tamiyaéktól. Úgy tűnik nem jó ha egybe eresszük Tamiyat és Kokit. Viszont mindenestre örültünk, hogy ennyire jól kijön mindenki egymással. Aztán az állomásig kisértem a lányokat és elbúcsuztunk. De csak holnapig, hiszen holnap már kezdődnek a próbák. 2 hónap hamar el fog telni.

Felemelő érzés volt másnap úgy ébredni, hogy tudtam Akaruval ma találkozok. Ma meg is beszéltük, hogy körbevezetem őket Tokyoba, bár már egy kis részét látták. Nagyon sok program volt a fejemben, amit már nagyon vártam, hogy együtt véghez vihessük. Természetesen az idő engedje. A cégnél találkoztunk az újoncokkal. Akaru és Hitaru már ott volt. Igazából nem gondolkoztam sokat egyszerűen hozzá sétáltam, átöleltem és arcon pusziltam. Nyilván megbeszéltük, hogy nem visszük túlzásba az enyelgést itt mindneki előtt. Mindennek megvan az ideje és most a munkának volt. De most egy kis ölelés a nap elején nem volt rossz, nem? Szabad? Persze körülöttünk azonnal hangzavar lett. Azonnal bemutattam mint a barátnőmet, amin Akaru nem kicsit meglepődött és azt is tisztáztam, hogy az ő esetében én nem mondtam véleményt. Nehéz út elé nézünk ebből a szempontból, de megtudjuk oldani. A próba során éreztem késztetést, hogy hozzá menjek átöleljem, megpusziljam. De visszafogtam magam. Akaru ügyes volt és aranyos is, nagyon erősen koncentrált, hogy minden lépést helyesen és jól végezzen el. A koreaográfus Toda, hevesen magyarázott és amikor csak kellett megállt és kijavitotta azt aki hibázott. Néhány lépés még nekünk is új volt, az új számra pláné, de voltak feljavítások is.Hosszú 3 óra próba elé néztünk fél órás szünettel. Kicsit aggódtam Akaruért, hogy nem e sok neki, de folyotn leintett, hogy jól van. Aztán egyelőre az ujoncoknak ennyi volt, ránk még várt egy fotozás a mai nap. Az sem tartott olyan sokáig, ebédet már Akaruékkal együtt töltöttem és el is indultunk Tokyot felfedezni. Egész uton kézenfogva jártunk és hosszut sétáltunk, beszélgetve. Tamiya közbe elmondta, hogy beiratkozott egy tánc iskolában, már nagyon várja, hogy elkezdődjön. Majd néhány óra után a csajok kettesbe hagytak, így volt egy kis randink is, cukrászdába ettünk és tengerparta is kisétáltunk. Alig hittem el, hogy vele lehetek, azzal akit szeretek. 

És ez így folytatodott 2 hónapon keresztül. Próbák, készülődés, munka és Akaru. Akaru és Hitaru is, mint a többi újonc keményen edzett és gyakorolt, hogy felkészüljenek az első koncertükre, amibe szerepelni fognak. Természetesen mi is kitartottunk és sokat gyarkoroltunk. Mint megtudtam Akaru volt, hogy visszajárt gyakorolni, aggódtam érte, láttam rajta, hogy sok a próba és hamar fáradt, de nem adta fel. Viszont abból a szempontból igaza lett, hogy ahogy telt az idő egyre erősebb lett és jobban birta. Amikor csak az idő engedte, Akaruval töltöttem az időt, hol a lakásukba, hol az enyémbe néztünk filmet, ettünk, videójátékoztunk, hol elmentünk sétálni Tokyoba, vidámparkba is voltunk egy hétvége alkalmával, tengerparton a többiekkel, játékteremben, arkadeban, étterembe is elvittem, együtt sportoltunk, gyógytornára elkisértem. Szóval sok közös programot terveztünk amiket igyekeztünk megtenni. Boldogok voltunk, felülmúlhatatlanul. Persze mint sejtettük a sajtó figyelmét is felkelltette, hogy sokszor nem egyedül vagyok. Így hamarosan hivatalosan is felkell vállaljam a kapcsolatomat. Kitagawa-sannal a mai nap folyamán beszélnem is kell. Keringtek a pletykák, rosszállók, akik haragudtak Akarura, nem értették kiaz, hogy került mellém, kihasznál engem és csak rontsa a népszerűségem, de voltak akik ki álltak mellettünk, hogy én is lehetek boldog és ha számomra ő kell, akkor elkell fogadni. Ez a sztársággal jár. Nem adom fel azt, ahogy Akarut sem. Szóval mindenképp elérem, hogy minden lecsillapodjon és rendben legyen. Bár Akaru nem mondta, látszott, hogy aggódik értem és kissé feszélyezi is a dolog. Igyekeztem amig nem jelentsük be, óvni a médiától és eddig sikerült is, mert nem eredtek utána, bár volt, hogy a cég előtt vártak. Általában én mentem először ki és én adtam néhány szót mindenről. Akarut eddig sikerült a fiúk és mások segítségével megóvnom. De ha bejelntesük, akkor őt is letámadják és nem tudok sajnos mindig mellette lenni, de olyankor megnyugtatott, hogy minden rendben lesz, mert kiáll mellettem, harcol velem együtt.

Most tehát Kitagawa-san irodája előtt állok. Mély levegőt veszek és bekopogok. Rögtön jön a válasz és őszintén azt is tudom mondani, hogy számított rám. A múltkorhoz képest, most tudom, hogy úgy térek ki bármit is mondjon Akaruval maradok és bebizonyitsuk, hogy minden rendben lesz ezek után is.

   - Kazuya, már vártalak. - szólalt meg rekedtes hangján.

   - Jó napot! - hajoltam meg.

    - Szerintem térjünk is a tárgyra nem? - bólintottam. - Nem hittem, hogy idejutunk. Az a lány, Akaru Oshiato, hogy Tokyoba jön, meghallgatáson vesz részt és be is kerül.

    - Tehetséges lány.

    - Másképp nem került volna be. - vonta meg a vállát. - Viszont Kazuya, miért vagytok sülve főve együtt? Egyre többet jelentek meg nyilvánosság előtt és tudod, hogy mit beszéltünk...

   - Nagyon sajnálom! De visszakell ezt utasítsam. Én és Akaru szeressük egymást és nem vagyunk sülve , főve együtt. Kihasználjuk az időt amit csak tudunk együtt töltünk, de a munkát nem szoritsuk hátra. Nagyon is jól emlékszem, hogy mit beszéltünk a múltkor, de valóban beleszerettem, ahogy Akaru is szerelmes belém. Ki fogunk tartani egymás mellett. - mondtam határozottan.

   - Célba vesznek. - fordult meg a székével és az ablakon kifele nézett. - Már célba vettek és neki most kezdődött a tánc karrierje, szerinted nem fogják megvádolni, hogy csak azért került közel hozzád, hogy elérje tánc karrierjét? Hogy elcsábított? Hogy miattad került be az ujonc táncosok közé?

   - Ezzel mind tisztába vagyok, de megoldjuk. - válaszoltam elszántan.

   -  Ezt az ügyet elkell simitani.  - fordult meg és az asztalra csapott.

   - Gondolom már tervvel is készült.  

   - Rögtön a tárgyra térsz.- fogta össze kezeit.- Derék legény vagy Kazuya, nagyon odateszed magad a munkádba és a srácokkal mindig a legjobb formátokat hozzátok, kimagasló eredményeket szerztek. 

   -Köszönöm, nagyon örülök, hogy megvan ezzel elégedve. De ezt már emlitette.

   -Kérlek hadd fejezzem be. Magas csillagként ragyogtok az égen. Ritka sikereknek örvendtek. 

   -Ezzel mire akar kilyukadni? 

   - Nem járhat egy egyszerű kis jött ment lánnyal, akinek ráadásul a hire sem valami szép... Kérlek szépen ne szólj közbe! Milliok állnak sorba a kegyeidért, magasok, szőkék, barnák. De ki is találna Kazuya Kamenashinak? Ki lenne hozzá méltó?

   - Aki ellopja a szivét... 

    -Rossz valasz, egy modell! Képzeld el, egy csinos, sikeres modell akiért mindenki odavan. Irigykedve nézne mindenki rátok, az álompár lennétek! - mutatott végig a levegőben. Szóval erre megy ki az egész.

    - Nagyon sajnálom! - vágtam is közbe és meghajoltam. - Ebbe én nem megyek bele. Akaruról már minden tisztázodott, nem olyan mint volt és nem is lesz olyan. Keményen küzd, hogy elérje az álmát. Sikeres táncos lesz és méltó hozzám. Köszönöm, hogy aggódik  értem de nem fog kárba menni a munkám és az ővé sem. Átvészelünk mindent mert szeressük egymást. Kérem adjon esélyt, hogy bebizonyitsuk! - hajoltam meg ismét.

Csend telepedett a szobába, de mielőtt bármit is mondhatott volna, kopogás hallatszodott, majd nemsokára Akaru lépett be rajta. Meglepődve néztem rá, hogy mit keres itt. Rám mosolygott majd elszántan Kitagwa-san felé nézett:

    - Jó napot! Akaru Oshiato vagyok, egy új táncos és Kamenashi Kazuyaba szerelmes. - vallotta be, meglepődve néztem rá. Mit keres itt? - És szeretnék válaszolni a levelére! - emelte fel egy papirt. Levél, milyen levél? - Sajnos, visszakell utasítsam. Nem hagyom el Kazuyat, mellette akarok lenni és beakarom bizonyítani, hogy méltó vagyok mellette. - hogy elhagyjon engem?!

Kivettem kezéből a cetlit és azonnal végig olvastam.

   - Irt levelet Akarunak? - néztem Kitagawa-sanra, de nem mérgesen csalódottan. - Ennyire nem akarta, hogy együtt legyek vele? De miért?!  Nem értem?! - emeltem fel kissé a hangom.

   - Csak aggódik érted, Kazuya. - válaszolt Akaru és mellém lépve megfogta a kezem és rám mosolygott. Rögtön megnyugodtam és összekulcsoltam kezünket, majd egyszerre néztünk Kitagwa-san felé.

   - Kitagawa-san tisztelem és mindig is hálás leszek azért, amit értem tett és a fiúkért, a csapatért. Ugyanúgy fogok dolgozni mint eddig, sőt még jobban és jobban. Kérem, engedje meg, hogy bizonyitsunk. Megoldunk mindent! - hajoltunk meg egyszerre Akaruval.

Percekig nem is mondott semmit és mi csak álltunk úgy:

   - Kíváncsian várom, hogy mit mutattok! - törte meg végül, mire Akaruval hatalmas mosoly kerekedett ránk és nem tudtunk uralkodni indulatainkkal és azonnal egymás karjaiba ugrottunk. - Khm.. khm... - köszörülte meg a torkát Kitagawa-san mire rá eszméltünk, hogy hol is vagyunk. 

   - Elnézést kérünk! - hajoltunk meg.

    - A koncerten bemuthathassátok hivatalosan a kapcsolatotokat. De fellelőséget vállaltok ezentúl mindenért. - bólintottuk. - Rendben, most menjetek és készülődjetek a koncertre!

Elköszöntünk majd kiléptünk az irodából és kiadtuk az örömünket. Nos ez is letudva. Kissé megdorgáltam Akarut, hogy nem mondott semmit a levélről. De garantált, hogy ezután már tényleg nem lesz semmi titok közöttünk és, hogy azért nem mondta el, mert ő kellett ezt a választ megadja. És valójában kissé örültem, hogy ki is mondta ezeket a szavakat, hogy mellettem marad, hogy bizonyit. Aztán egy próba következett hosszan hiszen holnap a koncert vár. Akaru nagyon izgult, folyton nyugtattam, remek lesz biztos voltam benne. Korábban a média megkeresett azzla a kérdéssel, hogy Akaru miattam került e be? Elmondtam, hogy én nem vettem részt a döntésben és nézzék meg a koncerten Akarut mert tehetséges lesz. A koncert előtti nap,próba után együtt mentünk hozzám és töltöttük a napot, majd együtt is merültünk álomba. Reggel izgatottan kelltünk, hiszen ez lesz az első közös fellépésünk, szinpadon, hivatalos munkában. Délelőtt még volt egy főpróbánk, majd az öltözökbe készülődni kezdtünk. Akaruval ettől a pillanattól nem láttuk egymást, csak néhány perccel korábban mielőtt felléptünk volna a szinpadra. Fehér inget viselt, fekete nadrágot és fekete mellényt. Haja két cofpba kötve. A lépcső előtt álltunk meg, ahol felkell menni a szinpadra. Akira és Tamiya üzent mindkettőnknek, hogy néznek a többiekkel együtt. A srácok és Hitaru mentek előttünk fel, mind mosolyogva és megveregetve a vállainkat. Akaru felé nyutjtottam a jobb kezemet, amit készségesen elfogadott. Csak úgy ragyogott a szeme és az a mosoly tündöklött arcán, amit első találkozásunkor is láttam, amikor beleszerettem. Boldog volt, ahogy én is. Eljutottunk ide, az első koncerthez, legyőztünk akadályokat és bár jönnek újjak, nem fog számítani, mert tudjuk, hogy itt vagyunk egymásnak és ez a legfontosabb. Hogy szeressük egymást és bármi is legyen kitartunk egymás mellett, harcolunk és bizonyítunk. Hogy bármi is történjen, a keserű napok is felvilágodnak egyszer. Kint egyre nagyobb let a hangzavar, ahogy sorra megjelentek a fiúk. Bátorítóan bólintottam, ahogy Akaru is. Lassan közeledtünk egymás felé és lágy csókot válltottunk. Mikor elhuzodtunk egymástól mindketten megszoritottuk egymás kezeit, majd a lépcső sor felé néztünk és felszaladtunk rá. Az első koncert ezennel kezdetét veszi és Akaruval közös életem is.

Nos igen, eljutottunk ide is. Eljött az első történetem utolsó része. Remélem, hogy tetszik a rész, az egész történet. Lehet, hogy majd valamikor visszajővők egy 2 évaddal, megfordult már a fejemben. De ez majd csak a jővő zenéje. Köszönöm, hogy végig olvastátok és követtétek. A másik történetem továbbra is folytatódik és érekzem a "Tekints az égre" történettel is.