Utai tsudzukeru toki
Amikor folytathatom az éneklést
Az út szélén fekve
Nézem a felhőket, ahogy elfolynak
A gaz finoman ringatozik az elveszett szélben
Mintha gúnyosan nevetne rajtam
A évszakok észrevétlenül elmúlnak.
Miben kell biznom?
Kinek kell elmondanom?
"Nincs szükségem egy átlagosnak tűnő jővőre"
Ezeket a szavakat köptem ki, amikor egyedül voltam minden este.
Nekünk, akik ebben a pillanatban léteznek,
Azon tűnödöm, hogy mit tehetünk
Még ha nem is tudok elég határozottságot felvenni, hogy álljam a fájdalmat
az időnek ebben a végtelen körforgásában.
Keresni szeretném a választ
Így ma ismét kinyújtom a kezeimet, hogy elérjem a távoli eget!
Egy dal dallama, amit gyerekkoromba énekeltem
folyamatosan a fejembe pörög.
De nem tudom visszahívni, hogyan folytassam onnan
Akkoriban egyszer festettem egy kaput
és azon tűnödtem, milyen világ nyílik meg előttem,
azon a küszöbön túl.
Miután kell keressek?
Hova induljak?
A kedvességet akadályozással összetévesztve
Letapostam a szerelmed.
Addig a napig amíg újra találkozhatok veled
Azt kívánom, hogy jobb személy légy
és törj ki ebből a rozsdás fájdalomból.
Még ha nem is tudom látni a jővőt,
keresek egy helyet, ahol ragyog a fény,
átnyomom magam ezen a mélységes sötétségen.
Nekünk, akik ebben a pillanatban léteznek,
Azon tűnödöm, hogy mit tehetünk
Még ha nem is tudom felvenni a sebzett elhatározásomat
az időnek ebben a végtelen körforgásában.
Keresni szeretném a választ
Így ma ismét kinyújtom a kezeimet, hogy elérjem a távoli eget!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése