Tekints fel az égre!
7. rész Vaami kezdődik
Kazuya:
- Nos, hogy vagy? - tette fel a kérdést Yamapi, minek után leültünk az egyik boxban.
- Jól! - válaszoltam röviden.
- Valami zavar!
-Nem! Nem zavar semmi!
-Pfff... ugyan már ismerlek. Valami bánt.
- Nem... nem...
- A mútlkori lányról van szó? Találkoztál vele?
Yamapi egy nagyon okos ember és rögtön a lényegre tér. De még neki sem mondhatom el az egész történetet. Furának fog gondolni. Legalábbis egyelőre nem. Föleg, hogy mondjam el, hogy tetszik egy csaj de Maru mennyasszonya és ma pedig letagadtam, hogy ismerem őt.
- Jól van! Jól van! Nem kell mondj semmit, ha nem akarod. De ha kell valaki aki meghallgasson, tudod, hogy rám számíthasz.
- Köszönöm haver! - mosolyodtam felé.
- Hozok valami innivalót. Mit kérsz?
- Egy sör! - Yamapi bólintott és el is tűnt a tömegben.
Lassan a bár megkezdett élettel teli lenni. Nem volt egy nagy épület. Jól nyűzsögtek az emberek benne. De egész jó hely volt. A terem falai lilák voltak, ahogy a padló is csak árnyalat különbözött. Bőr, fekete kanapék álltak a fekete asztalok körül. Lámpák világítottak oldalról és lent a földön is egy lila led világította be a terepet. Jártunk már itt nem egyszer akár Yamapival, akár a srácokkal. A zene hangosan dübörgött és már a táncparkett is kezdett megtelni. Láttam ahogy egy két nő felém fordul és összesőgnak barátnőivel. De nem nagyon vettem róluk tudomást. Nem volt az a férfi, aki bármikor ilyen esetet kihasznált volna, persze egyszer kéttszer flörtöltem már, de annál több nem volt. Ám most egyáltalán nem volt rá kedvem. Folyton Ai járt a fejemben. Megfogok bolondulni! Mintha már látnám is őt, ahogy a barátnőjével átfurakodik a tömegen, szinte egyenesen felém tart. Várj! Az tényleg Ai! Hirtelen felegyenesedtem . Mit kellene tennem? Hogyan kellene viselkednem? Oda kell köszönjek! Vagy csak hívjam ide az asztalunkhoz? Bár meg kellene kérdezzem Yamapit. Bár nem hiszem, hogy próblémát jelent. Álljak fel? Menjek eléjük? Hozzak valami italt nekik? Nem először köszönöm kellene! Aj, Kazuya Kamenashi miért lettél hirtelen ennyire ideges? Gyönyörű volt! Egy fekete, térden felüli cső szoknyát viselt, melynek az alja fodros volt, egy fehér rózsaszin virágos inget háromnegyedes ujju, melynek alja be volt dugva a szoknyában és dekoltázsa igen mély volt. Fekete csizmát viselt. Milyen sexy!
Kame! Vedd le róla a szemeidet! Erre pillantott és találkozott a tekintetünk. Elmosolyodtam és felemeltem a kezem, hogy felé intsek, de ő csak eltekintett. Haragszik rám. Mit is gondoltam? Persze, hogy haragszik rám! Mégis csak egy letagadásról van szó. Beszélnem kell vele! El kell neki magyaráznom a helyzetet. Nem hagyhatom, hogy ez így folytatodjon. Nem akarom, hogy ez így folytatodjon.
- Meghoztam az italokat! - ült vissza a boxba Yamapi és felém tolta a sört. - Mi a gond? Kame! Kame! Föld hívja Kamet! - lengette meg kezeit Yamapi előttem.
- Ne haragudj, mit mondtál? - kaptam észhez, hogy szemeimmel még mindig őt figyelem a tömegben.
- Mi a gond? Történt valami? Haver, aggódom érted!
- Én... csak láttam Maru mennyasszonyát!
- Nakamaru mennyasszonyát?! Melyik? Melyik? Melyik az? - érdeklődve a táncoló tömeg felé nézett.
- Ott a virágos ingben!
- Oh, csinos! Maru nem féltékeny, hogy elengedte bulizni ilyen csinosan? És a mellette lévő lány a modell Kaoru Takahashi. - oh, model? Tudtam, hogy valahonnan ismerős.
- Nem! Közöttük nincs olyan kapcsolat. Leakarják mondani a jegyességet. Szóval, miért ne jöhetne ide? - bár belül valami forrni kezdett, ha abba gondoltam, hogy mennyi férfi nézi most éppen meg Ai-t. De nekem milyen jógom van így érezni? Én... neeem...
-Kicsit ingerültnek hallatszottál, ahogy mondtad ezt.
- Tényleg? - nem is hallottam magamon.
- Kame miért...
- Én nem is!
- Azt akartam mondani, hogy miért nem megyünk oda köszönni?
- Oh! Öhm... nem is tudom. Illendő? Csak nem rég találkoztunk, talán nem is ismer fel...
-Nem ismer fel téged. Kamenashi Kazuyat?
- Hát, jó tudod nem úgy értem, csak...
- Marunak a mennyasszonya, lehet, hogy felakarják bontani a jegyességet, de attól eltekintve, még fogotk találkozni. Miért ne lehetne? - ha tudnád mennyire akarom, hogy sokat nagyon sokat találkozzunk. Kame!
- Találkozni akarsz vele mi? - Yamapi hevesen bólintott. - Jól van!
Felsóhajtottam és belekortyoltam a sörömben és elindultam a tánc parkett fele. Barátnőjével táncoltak. Jól mozgott. Én is táncolni akarok vele. Kame! Mi van ha most ő tagad le? Megérdemelném. Yamapi mit gondolna? Akkor már ejsze elkellene mondanom neki az igazat. Vagy a barátnője előtt nem fogja? Mondjuk én is a barátaim előtt tettem. Szóval ez nem akadály. Mondjuk ha jól tudom a barátnője rajongonk és akkor biztos szól majd egy két szót a nevünkben, hogy hé, mégis Kamenashi Kazuya és Yamashita Tomohisa köszönt nekünk! Most a hírnevemre akarok hagyatkozni? Off... pedig én vagyok a hülye. Én csináltam magmanak! Megismertem egy szuper jó fej csajt és tönkre is tettem a kapcsolatunk. De mégis? Mégis? Mi lenne ha van még esélyem rendben hozni. Lényegében csak találkozunk még, nem lehetünk rosszban. Igen! Igen! Így van! Rendeződni fog!
-Öhmm... khm... khm... - megköszörültem a torkomat és megérintettem a vállát. - Szia! Örülök, hogy újra látlak! - Ai megfordult, úgy olvastam el az arcáról, hogy nem számított erre, a barátnője arcán hatalmas vigyor jelent meg és láttam ahogy Ai-ba karol. - Jól szórakoztok? Barátommal meghívnánk egy italra. Ő itt Yamashita Tomohisa! - na milyen voltam? Most mi fog történni? Csak figyel, meg sem rándul az arca. Mit fogok kapni?
- Szia! - mosolyodott el. Köszön! - Akkor tényleg te voltál aki ott ült a boxba. Ne haragudj, nem tudtam, hogy ilyen hirességek is járnak ide. - tekintett barátnőjére. Tényleg nem ismert fel? - Örülük a találkozásnak Yamashita. Ő itt a barátnőm Kaoru Takahashi. Én pedig Ai Fukuda vagyok.
- Nyugodtan szólíthatsz Yamapinak. Fukuda? Emiko és Dan lánya! Szeretem őket!
- Ig... igen! Kö... köszönöm. - oldalba böktem Yamapit, ez kényelmetlen Ai-nak hát nem viszi észre magát?
- Nos, akkor egy ital?
- Persze! - karolta át Kaoru a barátnője. Nem úgy tűnt, hogy Ai belement volna. De bólintott. LEsz alkalmam beszélni vele!
Intettük Yamapival és előre engedtük őket, a boxhoz érkeztünk. Yamapi és én elléptünk italokat hozni. Mindketten koktélt kértek. Visszülve, pont Ai mellé kerültem. Yamapi rögtön elkezdett beszélgetni velük. Bár inkább ő és Kaour beszélgettek, mi ketten hallgattunk. Beszélnem kellene vele! De mit mondjak? Valahogy meg kell törjem a jeget. Valahogy...
- Menjünk táncolni! - csapta össze tenyereit Kaoru. - Srácok?
- Hát mi... nem is tudom. - néztünk össze Yamapival.
-Ugyan már! - Kaoru felállt és Yamapi felé nyújtotta kezét, megragadta majd felhuzta és elkezdte huzni a tánc parkett felé.
Mi ott ültünk a boxba, mindketten az italas poharunkat nézve. Szólalj már meg Kame!
- Ai... - na jó szedd össze magad Kame! Szólalj meg és kérj bocsánatot. - Ai, én sajnálom a történteket! Nem akartalak letagadni csak... úgy gondoltam jobb így.
- Jobb így miért? - nézett rám iriszeiben tűz láng lobbant. - Szégyeltél engem? Talán unalmas voltam? Nem akartad felvállalni, hogy ismertük egymást és, hogy jól megvoltunk? - ő is az gondolja, hogy jól megvoltunk! Voltunk... az múlt idő
- Dehogyis! Erről szó sincs! Nem szégyelnélek soha téged.
- Hát pedig nem úgy történt.
-Én csak... nem akartam, hogy a srácok cukkoljanak és kényelmetlen helyzetbe hozzalak titeket.
-Minket?
- Maruval, hiszen az ő vőlegénye vagy és...
- Tudod, jól, hogy abból nem lesz semmi. Másképp pedig, miért is lenne ehhez nekik közük? Mi olyan rossz abban, hogy beszélgettünk és jól éreztük magunkat egymás társaságában? - csalódás látszott arcában. Ez fáj! Nem akartam elszomorítani. Igaz, mi is lenne a gond ezzel? Csak az, hogy azóta a nap óta nem tudlak elfelejteni egy pillantra sem és ódákat zengtem nekik rólad. Nem tudom megmagyarázni, de vonzodom hozzád nagyon is. De hogy mondhatnám ezt ki neked? - Huh... - kifujta a levegőt. - Jól van! Kazuya... - fogta meg hirtelen a kezemet mire éreztem, hogy nagyot dobban a szívem. Mennyi sört is ittam? Úgy érzem melegem van. Bent rekedt a levegő, igen biztos. Biztos, hogy ez van! - Felejtsük el! Mi lenne ha elfelejtenénk, hogy ilyen történt. És egyszerűen csak beszélgetnénk tovább... -barna szemei enyémben mélyedtek. Csodaszép! - én tényleg jól éreztem vele magam. Nem folytathatnánk? Jó, Maru mennyasszonya vagyok, de nem. És attól mi miért ne barátkozhatnánk?
- Igazad van! Én is jól éreztem magam veled! - végre elmosolyodott, felém mosolyodott. Nekem mosolyog! Ez a lány, olyan kedves! Milyen szerencsés vagyok, hogy felém mosolyog. - Köszönöm!
-Jól van! - csapott az asztalra. - Gyere táncolni!
Ezzel karon ragadott és a tánc parkett felé huzodott. Egy pillantra leblokkoltam. Ai kezeimet csipőjére tette, ő pedig a nyakamat karolta át. Most mi éppen táncolni fogunk? Együtt?! Így?! Miközben a szívem hevesen ver. Karjaimba egy gyönyörű, elképesztően jó fej, kedves lánnyal.
- Mi van a nagy Kamenashi Kazuya nem tud táncolni? Pedig én nem ezt láttam! - cukkolt. Ah!
- Te láttál engem táncolni? - huztam fel érdeklődve a szemöldökömet.
- Láttam a koncerteteket. Jól nyomod!
- Jól nyomom? - bólintott. Ez a lány megőrjít egyetlen szavával! Na jó! Én is belemegyek akkor! - Közelebb húztam magamhoz és szorosan tartottam karjaimban. - Hát akkor lássunk téged is!
Ezzel táncolni kezdtünk. Hány férfi nézhet most rám irigykedve? Én biztos irigykedve néznék ha mással táncolna. De nem, velem táncol! És varázslatos volt! Már táncoltam korábban is lányokkal, de ez valahogy. Teljesen más volt! Olyan jó! Ai-val minden ilyen jó? A zene ritmusára lépkedni, érezni barackvirág illatát, látni mosolygos arcát és elkápráztatva lenni. Annyira elkápráztat, hogy szinte el is felejtem, egy bárba vagyunk, nem egy emberrel körülöttünk. Mi ez az érzés? Miért jó ennyire vele lenni? Én... vajon milyen az ajkai? Azok a vörös ajkai amik annyira hívogatnak vajon... vajon...
- Hé! - mindketten szétrebbentünk, amikor Yamapi megütötte a hátámat. Bakker, majdnem megcsókoltam Ait?! Aki Maru mennyasszonya?! - Van egy üres billiárd asztal a túlsó teremben, nincs kedvetek egy játszmára?
- De... persze! -néztünk össze Ai-val.
Mindannyian elvettük az italokat, majd elindutlunk a túlsó részben. Láttam ahogy a férfiak megnézik Kaourut és Ait is, de miattunk nem akarták megközelíteni őket. Jól is tették! Nem is fogom engedni, hogy megközelítsék. Vagy van jogom erre egyáltán? Miért zavar az a gondolat, hogy esetleg ő egy más férfival van. Nincs jógom. Nem... ő... ő... hogy tudja egy nő ennyire elcsavarni a fejem? Ilyen rövid idő alatt?
- És, hogy lesznek a csapatok?
- Lányok a fiúk ellen!
- Oh, biztosak vagytok abba?
Ai és Kaoru összenéztek:
- Biztos! - vágták egyből rá. Yamapival összenéztünk.
- Rendben! - egyeztünk mi is bele. Bátrak!
És hamar kiderült, hogy mindketten ügyesek. Izgalmas meccs elé néztünk. Jól elbeszélgettünk és szórakoztunk, nevettünk. Kaoru is kedves és jó fej lánynak tűnt. Látszott, hogy mennyire jól egyeznek és jól megvannak Ai-val. Illetve az is, hogy mennyire hiányolták egymást. Ezt korábban Ai is mesélte, hogy mennyire hiányolta a barátnőjét. De mindig tartották a kapcsolatot és napi szinten beszéltek. Büszke volt Kaourura, hogy elérte a célját. Ahogy láttam Yamapi is jól érezte magát és jó fejnek találta a csajokat. Bár min is csodálkozom? Ai kivel ne kapnám meg a közös hangot? Hiszen egy annyira rendes, kedves és barátságos lány. No meg, Kaoururól is ez a véleményem.
Egymás után löttük a gólyokat, hol betalált, hol nem. Szoros meccs volt. Illetőleg meccsek voltak. Igazán jó parti volt. Nem is tudom, hogy mióta játszhatunk itt. Mennyit táncoltunk? És egyáltalán mióta érkezhettünk meg ide? Elvesztem az időérzékem is vele.
Ahogy Ai Kaour felé lép, összecsapja vele a kezét, felugrik, hatalmas mosoly huzodik ajkain, szemei csillognak. Én pedig csak állok ott, támaszkodom a billiárd asztalon és nézem. Figyelem mosolyogva. Azt hiszem az első találkozásunk óta valami elkezdődött bennem valami. Valami csodaszép. Ami miatt nem tudok, nem rá gondolni. Nem azt kívánni, hogy lássam és beszélgessek vele. Hogy halljam és érezzem illatát. Kisugárzását. Ez az érzés, annyira intenzív, már most érzem. Megkellene állítsam? Megtudom állítani? Azt mondták, hogy felbontsák a jegyességet? Szóval... mi lenne a baj? Vagy alakulhat ki kettőjük között valami? Illetve miért is tervezek ennyire előre? Igen, valami elkezdett bennem kivirágozni. De ez még nem jelent semmit. Még nem tudom, hogy miről van szó. És mi baj lenne ha barátkoznék és jól érezném vele magam? Mint most. Ez olyan jó! Miért ne lehetne? Ki mondja, hogy nem szabad? Még egy olyan baklövést nem fogok elkövetni, mint korábban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése