Kame utazás és ígéret

Kame és Svájc

Part III: https://youtu.be/Uk-g_t-gLcU?si=EtDlmlng-1gNbkn_

Kame scájci kalandja folytatódik. Mêg hozzá onnan ahol abba maradt azaz uszással. Olyan, mint egy kisgyerek! Nagyon élvezi! Ti szerettek úszni? Én igen! Nem egyedül uszik a folyóba, egy helybéli nő segít neki és igaztija, hogy merre usszon, mire figyeljen. Köszönjük, hogy vigyázol, Kamera! 😊 Közbe a partról is követik, keresik a társai! Még szökik is egyet a vízbe! Majd a szórakozás után jöhet a jól megérdemelt evés. Ki kell próbálni a svájci fondut. Nem maradhat ki. Nagyon izgatott, hogy kipróbálja. Lát egy kislányt aki forog, megy az étteremben, mosolyogva nézi. Olyan jó apuka lenne, lesz! Remélem, megadatik neki. Tudom, hogy nehéz az idol világ, de azért kívánom, hogy igen. 

Kame és Franciaország

https://youtu.be/VMl2dqQs9Jk?si=RtJLTPqacYSYdEFE

Már korábban is láthattuk, hallhattuk, hogy Kame mennyire szereti Franciaországot. Most eljött az idő, hogy újra meglátogassa és vlog videot készítsen. Sőt pontosabban az olimpia alatt érkezett oda. Igazán forgalmas, hangosak az utcák, de ő élvezi és nézi a futást ami éppen zajlik. Elmondja, hogy rég volt itt és már hiányzott, szeret itt lenni. Kis körutra invitál minket, először este majd másnap reggel is. Meglátogassa a látnivalókat. Olyan jó vele utazgatni!

Kame és az ígéret

https://youtu.be/JKcYhqPwqnE?si=HDgyPjy2kY-JsSJ_

Kame egy ígéretet tart be ezúttal. Egy közös találkozás egy kislánnyal, akit Na-channak hívnak. Nagyon cuki, ahogy fogják egymás kezét és beszélgetnek, randiznak. Ez az első video, ahol Kame-nak új hajszíne van. Hamar megkapja a közös hangot a kislánnyal :) Olyan jól bánik vele. Csodálatos apuka lesz belőle, remélem megadatik neki :) Tudom, hogy nehéz az idoloknak, de attól kívánom, hogy megtapasztalja. Baby Tapi üzletbe mennek el, ilyen kézműves , aranyos, gyerekes dolgok vannak és finomságok is. Na-chan többször is elmondja, hogy szereti Shinako-chant, akivel hamarosan találkozik is. A kislány nagyon örül neki, rögtön elengedi Kame kezét és oda fut. Kame meg is jegyzi, hogy megfeledkeztek róla :)). Olyan kedves, hogy segített a kislánynak találkozzon vele. A végén pedig egy kis ASMR videot is készítenek hárman, sőt 4-en mert Na-chan húga is csatlakozik. (ASMR - Autonomous Sensory Meridian Response, aminek jelentésegy jellemzően a fejbőrtől induló, és a nyak hátsó részén, majd a gerinc felső részén áthaladó, néha lejjebb is továbbterjedő bizsergető érzés, ami eufória‑szerű kellemes élménnyel, relaxált állapottal jár. Az érzést leggyakrabban suttogás vagy halk, ismétlődő mindennapi hangok váltják ki.) 

20. fejezet Küzdésre fel!

 Tekints fel az égre!

20. fejezet Küzdésre fel!

Ai:

Mit mondott az előbb? Jól hallottam? És ami történt? Ez most egy álom? Vagy valami amit csak beképzelek? Ahogy a karjaiban tarottt, ahogy kezei végig simultak az arcomon és a derekamon, ahogy puha ajkai az enyémeket becézgették. Ez... ez olyan valóságos volt. Nem! Nem! Biztos, hogy nem képzelődtem. Ugye? Tényleg itt van, még most is előttem áll... Tekintete elszántságot tűkröz, arca vörös, zavarba van. De mégis állja a tekintetemet, ezzel is erősítve azt ami éppen az előbb történt. Nem képzelődtem, nem álmodtam, ez a valóság. Az előbb... az előbb Kazuya megcsókolt engem és azt mondta, hogy szerelmes belém! Én... édes ajtom! Ezt nem hiszem el! Ez olyan hihetetlen! Én... én... elsikkatanám magam és kiugranék a börömből,...

    - Khm... ne haragudj! Tapintatlan voltam! Nem gondoltam bele, hogy mit teszek. Sajnálom! Én csak... - beleturt a hajába, baromi jól néz ki amikor ezt csinálja. - Te most sirsz?! - észre sem vettem, hogy közben könnyek kezdtek gördülni le az arcomon. - Ne haragudj! Nem akartalak megbántani! Hülye voltam! Nem tudtam uralkodni magamon. Annyira sajnálom! Csak... felbosszantott, hogy Maruval látlak és annyira jóba vagytok, meg, hogy közeleg a hivatalos bemutatás is... én... sajnálom! - pánikolt be. - Megértem ha megutálsz ezért, megharagszol.

     - Nem tudnálak megutálni vagy megharagudni rád... - mondtam kissé halkan.

     - Tessék? - gyerünk Ai, most rajtad a sor, hogy bátor legyél és elmondd az érzéseidet.

      - Nem tudnálak megutálni vagy megharagudni rád! - ondtam elszántan és letöröltem a könnyeim. - Ezek a könnyek, csak öröm könnyek. - értetlenül összeráncolta a homlokát, majd mintha megértette volna mit mondok. - Én... én... alig hiszem el, hogy az előbbi percekbe mik történtek és mit mondtál. Az egész olyan, mintha csak egy illuzió lenne. Én is szeretlek! Az első pillanattól kezdve amikor megláttuk egymást, beléd szerettem. El sem tudod hinni, hogy mennyire boldoggá tettél ezzel! Én... én... legszívesebben ugrandoznék mint egy kislány... - nevettem el magam.

    - Hát... - megfogta kezeimet, barna tekintete gyöngéden simogatott. - Engem is nagyon boldoggá tettél. 

Huh, hirtelen melegebb lett az idő? Egyik kezemet elengedte, majd ismét arcomra helyezte. Várt... csak nézett és várt... közelebb léptem hozzá szabad kezemet derekára helyeztem. Ezzel pedig megadba az engedélyt arra, amire igazából mindketten gondoltunk. Közelebb huzott magához, annyira, hogy testeink szinte egybe olvadtak és megcsókolt. De most már sokkal erőteljesebb volt a csók, mint az előbb, sokkal bátrabb. Mohón kapott akaim után... szenvedélye táncot űztek ajkaink, amitől lábaim bele remegtek. Ha nem tart karjával akkor biztos vagyok benne, hogy lehuppanok a földre. 

Percek teltek el, mamikor is lentről hangos kacagást hallottunk. Igaz nem szabad elfelejetnünk, hogy éppen hol is vagyunk. Illetve ami még fontosabb, akkor most mi is legyen?

    - Szerintem... - egymás homlokaihoz döntöttük fejünket. - Egyelőre még titokban kellene tartsuk ezt a kapcsolatot.

    - Egyetértek veled! Nem ez lenne a legmegfelelőbb idő, hogy elmondjuk. Előbb el kellene inteznünk ezt a jegyességet...

    - Igen, nem akarom, hogy bárki rossz néven vegyen téged.

    - Hah... nem lesz semmi baj, elsőre mondtam, hogy nem akarom ezt és Maru is így van vele.

    - Biztos vagy ebben?

Értetlenül összehuztam a szemeimet.

    - Persze, most is beszéltük, hogy ebből nem akarunk továbbra se semmit. Nem haguynk a szüleink nyomására. - nem úgy tűnt, mintha hitt volna. Kívülről talán ennyire annak látszottunk, hogy több van közöttünk, mint barátság. - Kazuya... - simitottam végig arcán. - Biztosíthatlak, hogy téged szeretlek és Maru egyszerűen csak a barátom, semmi több. Nem akarjuk továbbra sem ezt az esküvőt.

    - És a bejelentéssel mi lesz, A hétvégén már lesz. Ha azt nem sikerül megállítanunk...

     - De sikerülni fog, pontot teszünk erre az egészer. Ezt beszéltük meg Maruval is.

    - Segítek amibe csak tudok. 

Bólintottam és átöleltük egymást. 

    - Most már ideje visszamenni, fel fog tűnni a többieknek ha túl sokáig vagyunk el.

    - Igen, de menjünk külön. - Kazuya bólintott egy röpke csókot adott, majd elindult visszafele.

Alig hiszem el! Van pasim! Hihetetlen, hogy ő is első találkozásunk óta belém szeretett. Viszonozzzák az érzéseimet! Bár ki kiállthatnám a világnak. De nem tehetem meg, legalábbis addig amíg ez a jegyesség fel nem bomlik. És a legnehezebb, hogy meggyőzzem a szüleimet. Hogyan tudnék pontot tenni először is a hétvégei bulinak? Egyszerűen nem fog menni, hogy ne legyen. Tegyem úgy, hogy beteg vagyok? Nem kihívnak hozzám egy csomó orvost és akkor kiderül, hogy csak színlelek.  Na de monjduk ha Maru tenne? Ha egyikünk bár hiányozna akkor biztos, hogy nem lenne bejelentés. Vagy igen... ismerve apám csak kimondaná amit akar, ha ott vagyunk ha nem. Offf.. akkor mégis, hogy akadályozhatnám meg, hogy kiderüljön? Ha a méide megtudja és felkapja, mert felfogja kapni... akkor még nehezebb lesz együtt lennünk Kameval titkok nélkül, amíg pontot nem teszünk. Nem akarom, hogy bajba keveredjen vagy kezdjenek elméletet teremteni, hogy a KAT-TUN két embere szerelemi harcot viv. Mert ez nem így van! Szóval nincs más esély, bárhogyan de megkell akadályoznom a hétvégei bejelentést. Mindenképp!

    - Minden rendben? - annyira elgondolkoztam, hogy észre sem vettem mikor kerültem a konyhába. Maru kissé aggódva nézett felém.

     - Igen, persze! Csak elgondolkoztam. Közeledik a hivatalos buli, kell valami frappáns ötlet megállítani.

    - Igen... kellene...

    - Menjünk vissza a többiekhez! - mosolyogtam és kiléptem vissz a kertbe.

Ahogy kiléptem tekintetem már rögtön a szerelmemre szegeződött, ő is engem nézett. Egymás felé mosolyogtunk. Ai! Elég! A végén lebuktatod magatokat. Maru testvérei azonnal letámadtak. Kicsit fárasztóak. Amugy aranyosak és nagyon látszik, hogy mennyire szeretik is a bátyjukay. De ez a sok kérdés. Lefárasztott egész este. Belegondolva... talán velük kellene beszélni. Ha a testvérük nem akarja az esküvőt, akkor biztos, hogy melléjük állnának és beszélnének a szüleivel, akik meggyőznék az enyémeket. Ez nem rossz ötlet. De talán nem én kellene beszélnem velük hanem Maru, nehogy azt higyjék, hogy csak kitaláltam és éppen megbántani akarom a testvérüket.

Befejeztük a deszeretet is, ami egy gyümölcsös fehér csokis torta volt. Finom volt. Még egy kicsit beszélgettünk, aztán ideje volt hazamenni.

    - Yuichi kísérd haza Ait. - lökte meg fiát Mrs. Nakamaru.

    - Ezért igazán nem kell zavartatni magukat, nincs messze a buszmegálló, majd felszállok ott egy buszra.

     -Hát akkor legalább addig hadd kísérjen el.

     - Khm... Én is arra fele tartok. Vigyázok rá Maru! - lépett kicsit közelebb Kame.

    - Ez nagyon kedves Kazuya, de Yuichi a vőlegénye az ő felelősége, hogy elkísérje a mennyassoznyát.

Láttam, ahogy egy pillantra megrezdül Kame arca, de más nem vehette észre.

    - Ugyan... - kicsit közelebb léptem és épp, úgy, hogy senki se vegye észre megsimogattam a karját. - Kazuya arra akar kitérni, hogy ők is arra mennek, nincs amiért most Maru is kijöjjön.

    - Igaza van anya! De amúgyis szerintem én is megyek velük és hazamegyek a lakásomban.

    - Oh, persze! Megértsük! Jól is teszed! - lendült bele ebbe az édesanyja. - Hozok egy kis csomagot. És nektek is!

    - Ugyan semmi szükség! - ellenkeztek Junnoék, de Nakamaru asszony már eltűnt a házban.

Maru bocsánatkérően nézett rájuk. Egy jó 10 perccel később jött vissza, 5 darab zacskóval, amikot azonnal szét is osztogatott. Nekem is. Megköszöntem, elköszöntünk a családtól majd elindultunk a buszmegálló felé. Senki nem jött kocsival. Kellemesen elbeszélgettünk út közben. Jól érzem magam velük, olyan jól el lehet beszélgetni mindannyiukkal. Mindeközben nem egyszer akadt össze tekintetünk Kameval, olyankor mindig olyan szédületes msooly terült az arcára, hogy azt hittem menten kiugrik a szívem. Miért csinálja ezt velem?! Ugyan annál a megállonál szálltunk le és mind a 4 fiú hazakísért. Hirtelen lett 4 lovagom. Aranyosak! Elköszöntem tőlük. Sőt nem csak akármilyen elköszönés volt. Ugyanis mindegyiket megöleltem... azért, hogy megölelhessem utoljára a szerelmemet is. Egy kis csel! A fiúk meglepődtek, de egyik sem lökött el magától. Nyilván a legszorosabban Kame ölelt vissza. De nem tarott sokkal hosszabban, mint a többieknél. Kacsintott egyet, ahogy elhuzodtunk egymástól. Odaköszöntem ismét a fiúkhoz, majd bementem az udvarunkban. 

Alig hiszem el a mai napot! Pasim van! Kamenashi Kazuya a barátom! És ezt most nem úgy mondom, hogy hééé az idol Kamenashi Kazuya a barátom. Nem! Hanem Kamenashi Kazuya akit szeretek viszonozza az érzéseimet és ő a barátom! Hihihi! VBégig táncoltam az udvaron és beléptem a házba.

    - Látom, jól sikerült a kerti parti! - anyám ijesztett meg, épp, ahogy becsuktam az ajtót.

    - Öhm... khm... - biztos látta, ahogy betáncolok szó szoros értelmében a házba. - Igen! Jó volt! Ott volt Maru családja és a KAT-TUN többi tagja is.

    - Igen, láttam, hogy hazakísértek. Jól kijöttök, látom mindannyian.

    - Igen, nagyon rendesek mindannyian! - mosolyodtam el. 

    - Örülök, hogy kijössz a vőlegényed barátaival.

    - Igen... anya... ha valaki másba beleszeretnék, akkor mit tennétek? Megállítanátok az eskűvőt?

    -  Szerelmes lettél valakiba, aki nem Maru? - gyanakvó tekintettel közelebb lépett hozzám, nagyot nyeltem.

    - Nem! - előbb puhatoloznom kell, mielőtt elmondanám nekik. - De ha megtörténne, akkor is Maruhoz akarnátok, hogy menjek? Nem érdekelne a saját boldogságom?

    - Lányom, hát persze, hogy érdekel a saját boldogságod! - simitotta hátra a hajamat. - De meglátod, Marut megszereted egy kettőre!

Ez nem volt válasz a kérdésemre. De nem firtattam most. Helyette jó éjtet kívántam és felsiettem a szobámba. Amint becsukodott magam mögött az ajtó neki támaszkodtam annak és felsóhajtottam. Ez akkor azt jelenti, hogy ha elmondom, hogy szerlemes vagyok KAzuyaba nem fogják megállítani a tervület és akkor is Maruhoz adnak? LEgalábbis akarnak adni? De miért?! Nem értem, hogy miért ragaszkodnak enynire hozzá? Valamit úgy érzem, hogy titkolnak, nem csak arról van szó, hogy két szülő megbeszélte. Itt még kell legyen valami! 

Az ágyamhoz sétáltam és leültem. Ekkor szólalt meg a telefonom, Kame neve villant fel. Elmosolyodtam. Már csak a neve felvillanása képes mosolyt csalni az arcomra.

   - Szia! - szólaltam bele. - Már haza is értél?

    - Nem! Gyere a teraszhoz!

     - A teraszhoz? - kikeltem az ágyból és sebesebb lépésekkel a teraszhoz lépkedtem, elhuztam a függönyt és a sötétítöt és megpillantottam Kamet aki vigyorogva integetett. - Te, meg hogy kerültél ide? - nyitottam ki az ajtot de csendben beszéltem nehogy meghalljanak.

    - Felmásztam! - vigyorgott, mintha csak éppen egy székre mászott volna fel.

   -  Hogy mit csináltál?! - kicsit hangosabban kérdeztem rá, rögtön a számhoz kaptam. Majd megfogtam a karját és behuztam a szobába. - Te megőrültél, ez nagyon veszélyes! A másodikon vagyunk!

    - Igazából nem volt olyan nehéz, a fa segített...

    - Te idióta! - ütöttem meg karon. - És ha leestél volna?

    - De nem estem! Hiányoztál! - ölelt át.

    - És mi van a többiekkel? Hogy ráztad le őket?

    - Azt mondtam, hogy benézek még az árhuzában. Ne haragudj! Nem megijeszteni akartalak! Csak hiányoztl és megakartam bizonyosdni arról, hogy ez továbbra is a valóság és tényleg a párom lettél!

Oh, hogy tundék rá haragudni? Erre a gyöngéd tekintetre és meleg érintésre.

    - Ez a valóság! - fogtam arcát tenyereim közé. - Tényleg egy pár vagyunk! 

   Elmosolyodott és megcsókolt. Vajon valamikor betelek a csókjaival? Nem! Kijelenthetem már most, hogy sosem fogok betelni velük! 

   - Gyere, ülj le! - kézen fogtam és az ágyhoz kísértem, ahol leültünk.

   -  Mi a baj? Történt valami?- hogy tudja már is megmondani? - A szüleiddel volt valami? Későn értél haza?

    - Haha! Ez egyáltalán nem érdekelné őket, sőt talán örültek volna ha még tovább maradok. Anyámmal beszéltem és megkérdeztem, hogy mi lenne ha valaki másba bele szeretnék. 

   - És azt mondták nem változtatnák meg?

    - Hát konkrétan nem mondta, hogy nem... csak, hogy Maruba fogok szeretni és ne aggódjak.

    - Ne aggódj! Kitalálunk valamit! - simitottam hátra a hajamat. - Megállítsuk ezt és utána azért fogok küzdeni, hogy elfogadjanak engem.

   - Itt szó sincs arról, hogy nem fogadnának el. Ki nem fogadna el téged? Nincs semmi baj veled! Egyszerűen van egy olyan érzésem, hogy itt nem csak arról van szó, hogy megegyeztek összehozzák gyerekeiket.

    - Mire gondolsz? Hogy van egy másik ok is, amiért kell ez a házasság? - bólintottam.

   -  De ha a szüleimet megakarom kérdezni akkor biztos vagyok benne, hogy nem fogják elárulni és Maru szüleit is kétlem. De akkor kitől tudnám meg?

    - Gondolom Maru sem tudja. - bólintottam.

    - Talán nyomoznom kellene egy kicsit.

    - Segítek!

    - Ugyan, nem kell. Biztos, hogy neked is van elég dolgod!

    - Szívesen segítek. Mondtam már, amibe csak kell én itt vagyok!

Oh, milyen aranyos! És az én párom! Végül beleegyeztem és el is döntöttük, hogy holnap neki is kezdünk a nyomozásnak először itt nálunk, munkám után, mert a szüleim nem lesznek itthon. Ezt letárgyalva elkezdtünk beszélgetni. Kifeküdtünk az ágyamon, Kame mellkasára feküdtem és hosszan elbeszélgettünk, ahogy eddig telefonon tettük. Olyan boldog vagyok! Meg kell oldjuk ezt a helyzetet minél előbb, hogy szabadon vele lehessek és mindenkinek megmutathassam a boldogságunk. 

Kame Tahi EXPO, főzés és fotozás

Kame és a THAI EXPO 

A mi jóképű Kamenk nem felejt el akkor sem, amikor meghívott lesz a Tokyo Thai Expora. Itt is készít nekünk egy kis beszámolót. Egy kis részt láthatunk arról amikor a színpadon van, fotozkodik a fellépőkkel és beszélget is velük egy kicsit. Majd egy jóshoz megy. És nagyon jó jeleket kap tőle, hogy nagyon népszerű, nagyon sok rajongója van nem csak Ázsiában de egész világon. Ez így van!  És az ebéd sem maradhat ki. Rajongók is meglássák akik izgalomba törnek, ő pedig kedvesen megkérdezi ha ettek már. Kellemes megebédel, sőrt iszik. Élvezi a napot! Jó látni ezt! Annyira szeretem a mosolyát! Mosolyogj mindig így Kame!

Kame főzőshowja

https://youtu.be/IlPT2rizgeg?si=Q6CO8ypVILvqHVQw

Kame főzni készül. Ismét valami tésztás zöldésges, sajtos ételt. Mint mindig ügyesen magyaráz, bemutat, mesél. Nagyon figyelmes alapos, még amikor az ételt ki is teszi szépen, óvatosan egy formában és utána még letörli a tányér szélét. Jól néz ki az étel! 

Kame és  Michi fotozása

https://youtu.be/4nkxBP8BNUU?si=EQ0KepMLE9X1TIHM

Kame ismét a munkájaban enged betekintést. Még hozzá egy foto sorozat Shunsuke Michieda-val közösen, aki a Naniwa Danshi együttes tagja. Nagyon aranyos, hogy még ilyen munkáiba is enged betekintést, ezáltal csak jobban megismerhetjük, hogy ő milyen is valójában 😊. Köszönjük! Készülődés közben beszélgetnek, nevetgélnek. Jó a hangulat! Az öltözködésre Kame gyorsan reagál, hogy nem nem szabad nekünk meglátni. Készülődés után, először jöhetnek az egyéni fotok. Nagyon menők mindketten! 😁 Aztán jönnek a közös fotók is. Nagyon jól áll mindkettőnek ez a feket piros kombó. A stábbal is jó a kapcsolatuk, sokat nevetnek.  És a fotozás végén még meg is lepik Daigot születésnapja alkalmából! 

19. fejezet Te kellesz!

Tekints fel az égre!

19.fejezet Te kellesz!

Kame:

Újabb napok teltek el. Sőt az új hét közepén jártunk már. Kicsit zavartam, hogy nem tudtam találkozni az elmúlt napokba Ai-val. Legalábbis a majdnem csókok óta. Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem játszodott le újból és újból a fejemben az a jelenet és nem játszottam végig le. Milyen lenne ha ajkaink valóban találkoznának és egymásba forrva táncolnának lágyan, majd egyre szenvedélyesebben? Megőrjítem magam! Szép! Ah! Bár láthattam volna az elmúlt napokba, de nem tudtunk sajnos találkozni. Még telefonon beszélgetni sem. De üzenetbe szokás híven társalogtunk. Bár ennyi! 😊 Minden apró dolognak kell örülni.

 Ma nem volt sok munkánk. Ebéd környékén volt egy megbeszélésünk egy új fotó sorozatról, de annyi. Azután hazamentem és elvittem Ran-chant sétálni. 16-re Maruhoz kellett mennem, mindannyiunkat meghívott a szüleihez, ugyanis kerti partit tartottak. Nem először csatlakozunk ilyen kis partihoz. Amióta egy együttesben játszunk természetes, hogy ismerjük egymás szüleit és néha csatlakozunk egymáshoz egy kis ünnepségen, kerti partin, vacsorán. Így megismernek egymás szülei is, hogy kivel dolgozunk együtt. Mindezek mellett persze barátok vagyunk. Nem meglepő ha ismerjük a családainkat és alkalmakként találkozunk vele. Junno és Uepi szüleivel is így van és persze fordítva is, mindannyiuk ismerik az én szüleimet. No meg persze a testvéreket is. 

Amiután visszaértem a sétáltatásból elkészültem. Egy sötét szürke inget viseltem és egy fekete nadrágot. Felhuztam az adidasom, magamhoz kapőtam a pénztárcám, kulcsom és telefonom, majd fogtam magamnak egy taxit. Maru családja a város szélén laktak. Csendes kis hely. Amikor megérkeztem a házuk elé, éppen akkor fogott kezet Uepi és Junno is. Na ezt jobban össze se hozhattuk volna. Mosolyogva kiszálltam a taxiból és kezet fogtam velük. Maru már nyitotta az ajtot, amikor a küszöbre léptünk, valószínüleg látott minket az ablakból. Üdvözölt minket és átsétáltunk a házon, hogy kiérjünk a hátsó kertbe, ahol már nagy volt a készülődés. Az édesapja a griltt készített, édesanyja az asztalt terített, Maru két húga édesanyjuknak segített és a férjeik a helyeket igazították. Bele gondolva két húga van de mindekőttő már házas, talán ezért akarnák az esküvőt. Azért kerestek neki párt Maru szülei? Tiszteleteljesen köszöntünk.

    - Fiúk! Örvendek, hogy eltudtatok jönni! - lépett közelebb hozzánk az édesanyja. - Hogy vagytok? Minden rendben veletek? Rég találkoztunk!

    - Köszönjük szépen, jól vagyunk. Önök?

    - Jól, jól! Főleg, amikor így össze gyül a család.

    - Köszönjük szépen, hogy fogadtak minket is.

    - Ugyan, ez csak természetes! Fontos része vagytok Yuichi életében, egy család vagyunk! - mosolyodott felénk kedvesen Mrs. Nakamaru.

Mindig is olyan kedves, gyöngéd nő volt. Ha valamit küldött Marunka akkor biztos, hogy pár darabbal többet tett, hogy nekünk is jusson. Sokszor emlékeztett az édesanyámra. Jó barátnők is! Sőt nem csak 2-en hanem a 4 édesanya jó barátnő. Abból alakult ki ahogy minket kibeszéltek, hogy nem keressük őket eléggé. :)) Csodálatos nők! Nagyon szeretük őket! Mindenki számára fontos a család, ez nem kérdés és sosem volt az!

    - Nemsokára kezdünk sütni. Addig nyugodtan ropogtassatok valamit az asztalról. Még valaki meg kell érkezzen.

Még valaki? Ki lehet?

    - Yuichi alig várta, hogy megérkezzen az a valaki... - vigyorgtak a testvérei. - Amióta hazajött a megbeszélésetekről, azóta csak az órát nézte!

    - Yukiko, ez nem is igaz! Ne mondj hazugságokat!

    - Én nem mondok hazugságokat! - öltötte ki rá a nyelvét. - Ez az igazság és Eriko is tanu rá!

    - Fejezzétek be!

    - Ne mind szórkozzatok a bátyjátokkal, lányok! Inkább siessetek a terítéssel. Mindennek tökéletesnek kell lennie!

Hoppá, sosem volt ennyire kimért az édesanyja? Ki lehet ez a vendég, akiért ennyire alapos? Belegondolva, minden olyan rendezett és alapos. Nem mintha rendezetlenek szoktak lenni, de valahogy most mindez kitűnik. Votl olyan alkalom, hogy egész zűrzavar van itt, nem mintha nálunk nem szokott megesni. De valahogy most minden olyan kimért, ki van centizve, mi hol legyen, hogyan legyen kítéve és esküsözm úgy látom, hogy valami csillogó fehér tányér van kikészítve és sima, ezüstös evőkészlet. Valamit ünneplünk? Hoznunk kellett volna valamit? De várj, mit is mondtak az előbb Maru húgai? Maru nagyon izgatott volt, már várta az órát? Kire? Ki lehet az? Csak nem...

 Csengettek. Mrs. Nakamaru idegesebb lett, mindent kéttszer tűzetesen végig nézett. Maru,összecsapta a tenyereit és elindult kinyitni az ajtót. Perccekkel később meghallottam egy hangot, amit nagyon szeretek:

   - Remélem, hogy nem késtem!

    - Nem, dehogy! Épp most jöttek meg a fiúk is!

   -  A fiúk?

És megérkezett a hátsó ajtón keresztül. Az a személy, aki másodpercek alatt el tud varázsolni és másodpercek alatt megtudja dobogtatni hevesen a szívemet. De ugyanakkor miatta tudok érezni egy keserű, fájdalmas, olykor dühös érzést is. Ahogy most is... mit keres itt? Miért jött el erre a családi összejövetelre? Oké, mi is itt vagyunk de... de ha ő itt van, akkor ez azt jelenti, hogy...

    - Yuichi mennyasszonya! - ugrottak elő Maru húgai és azonnal letámadták Ait.

Maru szülei is üdvözölték, Ai udvariasan köszönt nekik és válaszolt a kérdéseikre. Miért van itt? Mirt nem mondja most azt, hogy nem a mennyasszonya? Hogy nem lesz az? Hogy felbontsák a jegyeséget? Miért áll olyan nyugodtan Maru mellett? Miért mosoly így rá? Miért...

A tekintete ránk szegeződik elnézést kérve a Maru családjától felénk lép, hogy minket is üdvözöljön. Köszönti Uepit, pacsizik egyet Junnoval és hozzám ér. Köszön, kedves mosoly ajakin játszik, barna szemei lágyan csillognak.

   - Kame, jól vagy?

   - Igen! Ne haragudj! Szia... - kissé lehangoltan köszönök, látszik, hogy észre veszi de nem tud semmit sem szóvá tenni, mert Maru édesanyja odalép és arébb invitálja.

Látom, ahogy felém néz értetlenül, de csak elnézek tőle. Az, hogy itt van és nem ellenekezik azzal, hogy Maru mennyasszonya akkor azt jelenti, hogy ők ketten nem bontották fel a jegyességüket és nem is akarják? Talán megváltozott volna valami időközben? Nem? Nem! Ai azt mondta nem akarja ezt az esküvőt, hogy csak a szülei akarják rá kényszeríteni és Maru is ezen a véleményen volt. Lehet csak nem akarnak egyből a közepébe kezdeni. Igen biztos, hogy erről van szó! Erről kell legyen!

   - Minden rendben Kame? - veregette meg a hátam Maru.

    - Persze! Segíthetek valamiben?

    - Csak ülj és élvezd a partit. - mosolygott felém majd elindult a családja felé, akik letámadták Ait, hogy kiszabadítsa.

Követtem tekintetemmel. Ai megköszönte, majd az asztalhoz mentek. Én is követtem őket, ahogy a srácok is. Megoindult a sütés és beindult a beszélgetés is. Bár a legtöbbször Airól akartak tudni Maru húgai, azért Ai igyekezett terelni róla a témát és mindenkit megszólaltatni, minket is. Milyen kedves! Jól elbeszé,lgettünk, nevettünk. Bár egész este nem tudtam levenni róla a szememet, folyton vissza kalanodzott felé. Szerettem volna beszélgetni, kettesben. De nem sikerült. Folyton valaki a közelében volt. Persze együtt beszélgettünk, viccelődtünk... de nem volt alkalmam még egy szót sem válltani vele, kettesbe. Viszont egyáltslán nem tetszett, hogy olyan közel volt Maruhoz. Én is mellette akarok lenni! Nem! Én akarok mellette lenni! Azt akarom, hogy én álljak mellette, hogy érezzem barackvirág illatát és bármelyik pillanatban megérinthessem.

   -  Kame, minden rendben? - ült le mellém Uepi. - Történt valami?

    - Nem! Nem dehogyis! Miért?

    - Kicsit furcsa vagy... - egyszerűen csak megőrjítenek az érzéseim. 

    - Nem vettem észre. - nevettem fel, remélem nem érezte a hamisságot belőle.

    - Valami történt közted és Ai között?

    -Hogy micsoda?! - majdhogynem félre nyeltem.

     - Hát folyton nézed, mintha beszélni akarnál vele.

    - Oh, nem dehogyis! Minden rendben van! Csak néztem, hogy milyen jól kijönnek Maruval.

     -Igen! Úgy tűnik bármennyire is akarják, hogy ne történjen meg a házasság. Csak meglesz.

   - Hogy mondod? - fordultam hozzá meglepődve.

    - Maru szülei is ugyanannyira akarják ezt a házasságot, mint Ai szülei. Nem akarnak visszakozni. Nem tudom ha megtudják győzni őket...

    - De, hát ha ők nem akarják, akkor...

    - Azt hallottam, hogy Ai szülei partit rendeznek, ahol hivatalosan be akarják mutatni Ait és Marut, mint jegyesek, hogy megtudja  média is.

Hogy micsoda?! Ez csak valami vicc nem?

    - Készen van a hús! Mindenki üljön asztalhoz.

Lessokkolva fordultam Uepi felé, aki csak vállat vont és elhelyezkedett, hogy együnk, ahogy mindenki más. Ai legyintett egyet arcom előtt, ahogy elment mellettem. Felkaptam a fejem. Ai fejével jelzett, hogy minden rendben? De csak haloványan bólintottam és az asztal felé fordultam. Enni kezdtünk. Az evés is kellemesen tel. Ahogy igazából az délután többi része is. Jól elbeszélgettünk, nevettünk, szórakoztunk. Jó volt a hangulat. Már amikor sikerült másra is figyelnem, nem csak Aira és Marura. És nem veszek tekintést erről a mardosó érzésben, a féltékenységben. Miután ettünk, elszedjük az asztalt. 

Épp a konyáhba lépek be, Ai ott van. Felém mosolyog és szólásra nyitom a számat, de berobban Eriko és rögtön letámadja Ait. Felsóhajtok. Visszasétálok a kertbe és leülök a helyemre, magamhozx veszem a poharamat.

Aztán azt látom, ahogy valamit Maru fülébe súg és arébb huzodnak, az egyik sarokba. Sötét van, alig tudom kivenni az alakjaikat. Magamhoz vettem a poharam és bele kortyoltam, miközben tekintetemet rajtuk tartottam. Hogy nevetgélnek, mosolyognak. Jól érzik magukat. És ez fáj... Ai, így mosolyog mellettem is? Azt mondtam, hogy bármi is legyen elfogadom... de mégis ezt látni, fájdalmas és idegesítő is.  Dühítő, zavaró... Nem akarom, hogy Maru mellett legyen, nem akarom, hogy vele legyen. Azt akarom, hogy velem legyen  Mellettem nevessen és az én karomat fogdossa.Miért pont Maru? Miért pont az egyik barátom, csapattársam? Én... én nem akarom ennyivel elengedni. Tényleg nincs semmi esélyem nála? Meg se próbálhatom, hogy megváltozzon ez a dolog? Én talán...

    - Kame, minden rendben? - ült le mellém Junno és átkarolt.

    - Ellépek egyet a mosdóba! - álltam fel kicsit sem leplezve, hogy mennyire kényelmetlenül érzem magam. Ámbár nem hiszem, hogy Junno ésszrevette.

Ahogy beléptem a fürdőszobába neki döltem az ajtónak és fejemhez kaptam. Mi ütött belém? Ez a lány tényleg kikészít engem. Megőrjít! Teljesen elvarázsol. Még sosem találkoztam ezzel az érzéssel. Ennyire intenziv és ennyire erős... el nem hiszem, hogy valami hasonló érzés kialakulhat egy ilyen rövid idő alatt. Hát a filmekben van rá példa... sokszor láttam, olvastam vagy magam is alakítottam ilyen karaktert, de hogy a való életbe megtörténjen. Hát azt nem gondoltam volna! 

Gyorsan a kagylóhoz léptem és megmostam az arcom, hátha ez kicsit felébreszt. Ám fogalmam sincs, hogy mit is várok el történetesen. Szemeim előtt folyton az a kép járt, hogy mennyire jól is érzik magukat azok ketten... én meg csak állok ott, mint a hülye és féltékenykedem. Meg lehet valahogy szabadulni ettől az érzéstől? Én... oh...

     - Minden rendben? - amikor kiléptem a fürdőből, egy csillingelő hang állított meg.

Oldalra tekintve Ait pillantottam meg, ahogy az ablak közelében álldogál.

    - Igen... - miért kellett ide jönnöd? Ezzel csak nehezíted a dolgom.

     - Biztos? - közelebb lépett és a kezét a homlokomra tette.

Nagyot nyeltem, miközben szívverésem heves táncba kezdett. Ne csináld ezt velem, Ai. 

     - Igen! Te miért jöttél el?

     - Csak megakartam kérdezni, hogy minden rendben e. Úgy tűnt, hogy valami zavar. - ne kérlek, ne csináld ezt velem.

     - És csak úgy, ott hagytad a vőlegényed?

     - Tessék?!

     - Nem a vőlegényed? Maru, nem kellene csak úgy ott hagyd, hogy másik fiúért aggódj. - oké, talán kezdek tapintatlan lenni, de nem tudtam már megállítani a számat.

    - Már ne haragudj, de mi ez a hangnem? Miért érzem, hogy úgy éppen kioktatsz? Tudod, jól, hogy felakarom bontani a jegyességet.

    - Oh, igen! És akkor miért jöttél el ide? Nem jövünk el csak úgy egy családi kerti paritra, ahová nem akarunk tartozni.

     - Csak udvarias voltam! Meghívtak és amúgyis a szüleim sem hagyták volna szó nélkül ha nem jövők el.

    - És nem lehetett volna kitalálni egy kifogást?

     - Szerinted nem mondták volna el Mrs. Nakamaruék, hogy nem voltam itt? De ne haragudj nem értem, mi ez a vallatás most? Miért tűnik nekem úgy, hogy mérges vagy? Nem értem!

    - Inkább csak felejtsd el... - elléptem mellőle.

    - Felejtsem el? - kapott karom után -  Mint a múltkor, mikor azt mondtad a fiúknak hogy nem találkoztunk? Ezt is csak úgy felejtsem el? Tán felejtsek el mindent ami rólad van szó? - talán ez lenne a legjobb. - Azt hittem, hogy jól megvagyunk. Számomra a percek amiket együtt töltünk... - halkította le a hangját. - ... nagyon értékesek. Azt hittem, hogy az, hogy együtt vagyunk... talán... hogy... nem is tudom...

Megnyaltam az ajkaimat, kissé hátra pillantottam... ökölbe szorultak a kezeim. És már nem volt mit megállni, nem volt mit megbánni... most azonnal megakartam tenni. Lendülettel megfordultam, megragadtam karját és karjaimba huztam. Átöleltem derekát és a másik kezemet arcához simitottam és megcsókolotam. Lehet, hogy később megbánnom a tettemet. De most gondolkodás nélkül azt éreztem ezt kell tennem. Nem menekülni, nem elrejtőzni és nem azt mondani, hogy felejtse el. Tudtára akartam adni, hogy mit is érzek iránta és mi is az én igazi bajom.

    -  Ez a bajom! Nem akarom, hog más vőlegénye légy! Nem akarom, hogy más párja légy! Csak az enyém! Szeretlek! - vallottam színt az érzéseimről, amik az első perctől kezdve kialakultak bennem és azóta napról napra csak nővekedtek.

Kame koreia étteremben és Svájcban

 Kame és a koreai étterem https://youtu.be/47QSe1T9ffo?si=9ifqQoj0vuEuKops

Kame ismét étteremben visz minket. Koreai éttermet látogat meg. Nagyon izgatott már várt egy ilyen alkalomra. Izgalmasan mesél várakozás közben és miközben eszik is. Nagyon aranyos! Mindenhez van egy megjegyzése, ahogy megszoktuk étel, helyszín vagy az ital is. Nagyon jól néz ki a kaja! 

Kame és a Svájci vlog

Part I: https://youtu.be/GpXjX8YfmvM?si=jUNZxYBKJyVbwMFE

Kame utazásra hív meg minket ezúttal Svájba. Nagyon izgatott az utazás miatt, hiszen nem járt még itt. (Remélem nem tévedek és jól értem :)) ). Minden egyes részét kíváncsisággal és izgalommal fedezi fel.  Nagyon aranyos! A vonattal való utazás során tündöklödik a tájban, naplementében. Remélem azért nem fárassza ki magát, idén elég sokat utazott ide oda. Emmellett remélem pihent is. A hotelben nagoyn kedvesen fogadták, kis ajándékkal is várták. Bemutatja nekünk a szoba minden egyes szegletét. Nagyon szép helyen van, gyönyörű felvételeket mutat be. 

Part II: https://youtu.be/BkR7mHp6H7w?si=sivx7J2EjqQzMzS5

Kame svájci utazása folytatódik. Sétál egyet a városban, hogy megismerhesse. Szép város! Szép kilátásokkal! Meglátogatnám. Olyan aranyos ahogy mutatja be nekünk a várost, az épületeket, a folyót. Nagyon szépen díszitett, kiépített csrogok vannak ahol ivóvizet tölthesz. Kame ki is próbálja, frissitő mondja. Majd a hosszú séta után jöhet a jól kiérdemelt ebéd. Ebéd után pedig egy kalap boltba lép be és próbál kalapokat. Olyan jól néz ki! Nagyon meglepődik amikor azt lássa, hogy az emberek a kialakított csorgo egyik felénél fürdönek, ilyen szökökút stilusban vagy a folyóban. Végül egy kis hajókázás is belefér. Kellemes, pihentető ti szerettek hajózni?  Olyan aranyosan nevet amikor lát egy kutyát is uszni, drukkol is neki! :) És végül ő is kipróbálja az uszást, hajrá Kame! Nagyon cuki! Vigyázz magadra Kame! :)

18.fejezet Fiúk

 

Tekints fel az égre!

18.fejezet Fiúk

Ai:

És íme a mai nap már másodjára közelednek egymás felé ajkaink. Akarom-e? Akarom! Amióta megismertem Kazuyat, álmodoztam arról, hogy milyen is lenne megízlelni ajkait. Azokat a vörös, puha ajkakat, amiket olyan sexyn szokott megnyalni. Mi lenne ha most én tenném? Ajkai egyszerűen mágnesként vonzzák az enyémeket. A csodaszép csillagos ég alatt megtörténhetne az első csókunk. Miért ne? Mi akadályozná meg? Miért ne lenne szabad? Megtörténhetne. Akarom, hogy megtörténjen és ahogy látom rajta ő is. Akkor most... már csak centikre egymástól, kezem a mellkasára simul, ő pedig átöleli derekam. Igen, igen! Már mindejárt! Mindjárt! 

És felakpcsolodik a ház előtt, amivel azonnal szétrebbentünk. Nekem automatikusan a szüleim jutottak eszemben. Már is itt vannak? Azt hittem, hogy valami befektetőkkel vacsoráznak. Egy pillantást vetettem a ház felé, de nem láttam senkit.

    - Khm... hát akkor azt hiszem, hogy én is hazamegyek! - szólalt meg Kame kissé zavarbajőve.

    - Ig... igen... persze. - én is zavarba voltam. Ha az a hülye villany fel nem kapcsolodik akkor megtörtént volna. Ah! - Vigyázz magadra hazafele!

    - Jó munkát végeztél ma! Alig várom, hogy a mi koncertünkön is tevékenykedj. 

    - Én is! - mosolyogtam vissza neki. 

    - Jó éjt!

    - Jó éjt!

Intettünk egymásnak, majd figyeltem ahogy megfordul és lassan visszasétál a kivilágított utcán. Egészen addig meg sem mozdultam amíg el nem tűnt a szemeim elől, kezem a bejárati kapu kilincsén volt, de nem nyomtam le, amíg láttam. nem akartam bemenni. Remek nap volt! Élveztem a munkámat és az, hogy ő is ott volt mellettem csak még jobbá tettem a napom! Annyira kedves és figyelmes. Ah, hogy létezhet egy ilyen cuki pasi? És én ezt a cuki pasit majdnem megcsókoltam... ah! Hülye érzékelős villany! Biztos megint egy macskát észlelt elmenni. Az autó nem volt itthon tehát a szüleim még nincsenek itt. Nem is gond, tudom, hogy mivel fogadnának az első munkám után.

Alig, hogy beléptem az ajtón, felkapcsoltam a villanyt és ugrottam egyet:

    - Anya, te meg mit cisnálsz itt? A fáraszt hozod rám! - anyám velem szembe állt karba tett kézzel a lépcső aljában. 

    - Ez az én házam is tudtom szerint, itt lakom.

    - Igen, de nem apával voltatok egy vacsorán. Azt hittem későn jösztök. - még később, mint én.

     - Nem éreztem valami jól magam, ezért hazajöttem.

     - Értem. Hát akkor hagylak is pihenni! Én is felemegyek lepihenni! A koncert remek volt. - nem mintha kérdezte volna. Elakartam menni mellette, de alig, hogy két lépcső fokot léptem fel anyám megragadta a csuklom. - Szeretnél valamit?

     - Ki volt az a fiú?

     - Milyen fiú?

     - Ne tedd az ostobát lányom! Láttalak, hogy nem egyedül jöttél haza. - opsz, látta? És pontosan mit látott? Mennyit az egészből?

     -Igen, hazakísért egy barátom.

     - Egy barátod? És mégis miféle fiú  barát kísért hazA?

     - Nem lehetnek fiú barátaim? Eddig is voltak!

     - Hah... lányom, neked vőlegényed van. Mit mondanka majd az emberek amikor megtudják és azt lássák, hogy te más fiúkkal jársz az éjszaka közepén?

     - De az emberek nem tudják. És amúgyis nekik ehhez semmi köze? Nem történt semmi... - csak majdnem.

     -Apád közölni szeretné.

    - Hogy mit akar csinálni?

     - Ne légy ennyire meglepődve! Számíthattál erre.

    - De... de egyikünk sem akarja ezt az eskűvőt. Hogy kényszeríthettek két felnőt embert ilyensmire?

    - Oh, ugyan lányom! Túl dramatizálod. Amúgyis azt hittem, hogy kedvele Yuichit.

    - Kedvelem, de mint egy barátot.

    - Hamar átalakul, majd ez... - elindult a konyha felé, én követtem. - Meglátod!

     - De... de akkor is. Nem közölhetítek csak úgy. 

    - Már, hogyne tehetnénk? A szüleid vagyunk. És ebbe a Nakamaru házaspár is belement. Egy partit fogunk rendezni, ahova meghívjuk a legközelebbi barátokat és a médiát, majd hivatalosan bejelentjük a jegyességet.

    - De... de... miért kell hivatalosan is bejelenteni? Így nem volt elég? - de nem kellett megválaszolja, hogy rájöjjek mire is akarnak kijutatni. Ezzel akarnak sakkba tartani. A média előtt nem viselkedhetek elhamarkodottan. Ezt mindig tiszteletben tartottam. És ezzel akarják sietettni a dolgokat. Bakker! Ez nem lehet igaz!

     - Oh, ne aggódj! Jó lesz! - fordult felém és hátra simitott egy hajtincset. - Elmegyünk vásárolni és veszünk egy csodaszép ruhát neked. Tündökölni fogsz! Ne aggódj! Meglátod, hogy jó lesz.

     - De anya én nem akarom ezt az esküvőt! És Yuichi sem!

     -Ai ezt már hallottuk. A jegyesség érvényes és az esküvő megtartatik. Hidd el az egész a te érdekedben történik. Így a legjobb.

   -  A legjobb? Kinek? Nekem vagy nektek anya? - hánytam szemükre, majd meg nem várva, hogy bármit is mondjon feltarppoltam a lépcsőn. Bár még utánam kiálította, hogy kerüljem az ilyen eseteket, amikor egy fiúval, aki nem a vőlegényem, késő este sétálok. 

Persze! Ejsze ezt is megmondja, hogy kivel barátkozzak, találkozzak, beszéljek? Nem! Ez az én életem! Ezt nem tehetik velem. Nem fogom engedni, hogy ők nyerjenek. Ennek az esküvőnek nem kell megtörténnie. Hiszen egyikünk sem akarja. Sem én, sem Yuichi. Megkell akadályozzuk. És most, amíg nyilvánoságra nem hozzák. Beszélnem kell Yuichival! Bár igaz, hogy a hétvégém elég zsufolt a koncert miatt. De hétfőm szabad vagy kedd délután... rögtön irtam egy smst Yuichinak. Elég nehezen sikerült elaludnom. Forrt bennem a düh, hogy ezt a játékot űzik velem a saját szüleim. Hallottam amikor apám hazajött és mivel nem lett nagy hangzavar, feltételeztem, hogy anyám nem mondta el, hogy ma este nem egyedül érkeztem haza. 

Reggel korán kelltem és úgy döntöttem, hogy elhagyom a házat amilyen hamar csak tudom. Shinichi-kunt elvittem sétálni és mielőtt munkába mennék Kaorunál hagyom. Ha jól tudom nincs most munkája. Yuichi az este válaszolt. Sajnos nem lesz ideje egészen szerdáig. Amikor is a kerti parti van. Na nem gond, viztos, hogy lesz alkalmam akkor beszélni vele. Sőt talán jó is ha akkor beszélünk lehet tudunk beszélni a szüleivel és megtudjuk győzni, hogy tegyenek pontot erre.

Miután megsétáltattam Shinichi-kunt Kaoruhoz vittem, aki bár még komás állapotba volt, beleegyezett, hogy vigyáz rá a munkámig. Elindultam a Tokyo Domehoz. Ahogy a korábbi nap is bőven volt mit tenni, de minden a legnagyobb rendben ment.  Aznap este a szüleim már aludtak, amikor hazaértem. És vasárnap is ugyanezt eljátszottam. Korán kelltem, elvittem Shinichi-kunt sétálni, majd Kaoruhoz és munka. Este későn értem haza, mert ma volt még egy kis after party is nekünk. Jó volt! Sőt jó volt az első koncertem itt a Tokyo Domeban. Bár őszintén bevallva az első nap volt a kedvencem. Kame másik nem jött el. Hiányzott! Kicsit vártam, hogy mikor bukkan fel. Az ajtót, a folyosót, a nézőteret, a terpet kémleltem után, hogy a csibész mosolyával hol is bukkan fel. De nem jött. Biztos munka miatt. Yuichi sem ért el a másik két nap. Sokszor kért bocsánatot. De megnyugtattam, hogy nincs semmi gond. Ne filozzon ezen. Amúgyis nem miattam kellett volna eljöjjön, hanem a kyohoei-ai miatt, hogy támogassa őket. Persze ekkor jött azzal, hogy engem is akar támogatni. Ami aranyos tőle! De majd legközelebb ha úgy adódik, én nem haragszom. 

Aztán hétfő reggelre kerekedett az idő. Mikor felébredtem a ház üresen kongott a szüleim már elmentek. Igaz apám az ügynökséghez ment biztos és anyámnak valami forgatásra hívták meg. Megsétáltattam Shinichi-kunt, majd hazahozva a házvezető nőre biztam és úgy döntöttem, hogyha már szabad nap van akkor kihasználom. Igazából csak beakartam járni egy két üzletbe, amit még nem volt időm megtenni amióta itt vagyok. De amikor ezt megtudta Kaoru, ki szintén szabad volt, rögtön shopping turát tervezett meg. No meg azzal nyaggatott, hogy vennem kellene egy jó kis koktél ruhát a kerti partira. Hiába próbáltam lebeszélni, hogy erre semmi szüksége, semmi nagy dolog és hogy már miért öltöznék ki? Nem tudtam lebeszélni erről. Szóval az utunk a mallba vezetett ahol minden egyes boltot szép sorjában meglátogathattunk. Örömömre... Alig vártam, hogy leülhessünk egy 5 percre. A legfelső emeleten vettünk egy egy frappét és beszélgetni kezdtünk. Itt meséltem el neki, hogy mit is döntöttek el anyámék:

    - Oh, hát akkor nagyon sietnek a szüleid!

     -Ne is mondd! De akkor sem dölök be nekik. Holnapután van a kerti parti és beszélek Yuichival, ennek a jegyességnek most kell véget vetni.

     - Szerinted sikerülni fog?

    - Már, miért ne sikerülne? Egyikünk sem akarja ezt.

     - De akkor miért nem ért véget eddig?

     - Mindkettőnk szülője makacs. - Kaoru kissé bizatlanul méregetett. Túlaggódja a dolgot, mégis mi történhetne? Yochival felszólalunk és kész! Nem lesz esküvő! Nem lesz jegyesség!

    - És akkor mi lesz Kazuyaval? - neve hallatán nagyot dobbant a szívem és akaratlanul is eszembe jutott a két alkalom, amikor majdnem csók történt.

    - Csak nem történt valami?! - jött rá egyből Kaoru az elhallgatásomból. - OH! Tudni akarom! tudni akarom, most rögtön! Miért nem rögtön ezzel kezdted? Mesélj! Mesélj! 

 És akkor most elmeséltem neki, hogy mi történt az első koncert napon:

    - Ez a srác odavan érted! El sem hiszem! Kamenashi Kazuya szerelmes a barátnőmben!

    - Sss... -szóltam rá, amikor egy egy pillantás felénk vetődött. Nem akartam gondot okozni Kazuyanak amúgyis, nem történt semmi nem kell semmiféle pletyka hirtelen elinduljon. No meg nekem is még ez hiányzik, a szüleim a végén bezárnak a házba. - Csendesebben, még a végén meghallja valaki.

    - Ne haragudj, csak nagoyn izgatott lettem!  Akkor tuti, hogy összefogtok jönni ha minden sikerül!

    - Hát remélem... vagyis... nem lenne korai? Még csak most ismerkedtünk meg? No emg Yuichi mégis a csapattársa és valami szinten el vaguynk jegyezve és akkor...

    - Igaz, jól mondod! Várj egy kis időt! Legalább amíg lecsillapodnak a kedélyek! De.... ooooo! Annyira örülök neked barátnőm! Megyek hozok egy kis sütit, ez megérdemli! - felnevettem, gyerekkorunk óta ezt csináltuk ha valamelyikünk elért valamit akkor a másik vett sütit amivel ünnepeljünk. 

Kaoru felállt és elindult körbe nézni, hogy honnan is vegyen. Közbe én a telefont a kezembe kaptam és kicsit körbe néztem mi újdonság is van a médiában. A szalag címek között apám és anyám is feltűnt, ahogy mosolyogva integetnek a rajóngoknak és arról ecsetelnek, hogy partit rendeznek a lányuk hazajövetelére. Kár, hogy már egy ideje itthon vagyok és a valódi ok nem is az, hogy köszöntsenek. Hah...

Már épp kiakartam kapcsolni, amikor megakadt a szemem egy kanapén ülő, fehér ingeben lévő mosolygos fiún. Kame volt az! Rögtön rá klikkeltem és elkezdtem olvasni a cikket. A mindennapjairól faggaták, hogy milyen is  napi rutinja. Nem tudtam nem mosolyogni egész olvasás közben, annyira tiszteleteljes és vicces is egyben. Aztán megakad a szemem egy rövid kis párbeszéden:

 "- Elnézést Kazuya-san megkérdezhetem, hogy miért van ma ennyire jó kedve?

    - Ennyir látszik? (nevet)

    - Igen, már amikor bejött, csak úgy sugárzott. Persze ne értsen félre, máskor is mindig elképesztő a kisguárzása. De ma valahogy, mintha a felhők felett 3 méterrel lenne.

    - Valóban? (nevet) Fel sem tűnt, hogy ennyire látszik!  Csak tudod kellemes és jó volt az estém!

    -Oh, igazán titokzatos!"

Jó volt az estéje? Jó hangulat? Mi történhetett akkor? A szemem saerkából megláttam a dátumot, amikor az interju készült és eszembe jutott valami. Az előtti nap mi hosszan elbeszélgettünk telefonon. Ne mondod, hogy azért volt ennyire jó kedve mert...? Zakatolni kezdett a szívem és éreztem ahogy arcom elpirul, kuncogás hagyja el az ajkaimat:

   - Mi az? Mi történt, veled? Hahó! Ai!

     -Semmi, semmi csak öröm dolgot olvastam.

    - Öröm dolgot? - nézett értetlenül Ai.

    - Na mit hoztál? Nyammi, krémes vanilliás szelet. - átvettem a kezemből és neki kezdtem enni. De  nem tudtam abba hagyni a mosolygást. 

A süti megevése után ismét elindultunk felfedezni a mallt. Nem mintha már máskor nem tettük volna meg. Ahogy a satndok között sétáltunk megláttam egy oltot ahol Johnny's-os dolgok villantak fel fel.

    - Bekellene mennem a LaTour sminkes boltba. Jössz?

    - Öhm... én belépnék a könyves boltba, ha nem gond?

    - Persze, találkozunk a Blake-nél? - bólitnottam, mire Kaoru elsietett. 

Én pedig a könyvesbolt felé vettem az irányt. Ami nem csak könyves bolt volt, hanem lemezeket is árultak is és idolkról és együttesekről termékeket. Egyik sorról a másik sorra az ők nevüket keresve. Aztán megláttam a nekik kialakított standot. Oda léptem. Lemezek, képek és uchiwák sorakoztak egymás után. Akaratlanul is egy olyan uchiwa került a kezemben amin ő van. Elmosolyodtam... De? Mire is gondolok? Nem vehetem meg! Ez furcsa lenne! Nem? Igen! Nem? Inkább veszek egy csapatos uchiwát támogassam mindegyiküket. Oh, ez szép, mindenki szép pirosba van. Jól áll nekik!

Igen, ezt megveszem! És lássuk, milyen fotók is vannak itt? Oh, ez valami rég kép lehet Kazuyáról barna a haja és hosszabb is. De nagyon jól áll neki ez is! És milyen szép a mosolya rajta! Oh, itt meg nagyon menő! Oh, itt meg nagyon aranyos, ez nem régibe készülhetett. Meg ez is... oh itt meg... nagyon dögös. 

    - Na vettél valamit?

     - Egy csapat uchiwát! - vágtam rá rögtön. - Azt hiszem most már ideje lenne hazamenni.

    - Már is?

   -  Délelőtt óta itt vagyunk. Holnap munka! - Kaoru furcsán méregetett de nem mondott semmit, helyette követett és elindultunk hazafele.

Otthon nem volt senki, ahogy reggel sem. Felsiettem a szobába kivettem a zacskóvól az uchiwát, aminke közben egy védőt is vettem. Nagyon menők a srácok! Letettem az iroasztalomra, majd hasra döltem az ágyraés kivettem a képeket is, ami róla volt készülve. És csak ültem ott és csak néztem, mosollyal az arcomon. Aj, Kazuya elvarázsoltál! Olyan lettem, mint egy tini lány. Szerelmes a rózsaszín világában.

Kame HIKAKIN és Shime

 Kame és HIKAKIN: https://www.youtube.com/watch?v=j7F0RB86Yho

Kamet Hikaru Kaihatsu, ismertebb nevén HIKAKIN japán híres youtubere kereste felés együtt készítenek videot. Kame pedig betekintést enged nekünk abba, hogy hogyan is folyt vele a találkozás, milyen is volt. Kame HIKAKIN házába látogat el, aki örömmel fogadja. Modern, nagy ház, hol Kame is le van nyűgözve. Egy szép, nagy ház valóban. Be is mutatja a házat, miközben jobban meg ismerhetjük őt és hülyéskednek is Kameval. Jó hangulat uralkodik! Sokat lehet nevetni. :) Kame olyan menő!  Végez egy kis erő gyakorlatokat. Bowlingoznak. Majd főznek is együtt, valami óriás rizses, husos omletett. Érdekesnek tűnik! Jól néz ki! És ne felejtsétek megnézni HIKAKIN csatornáján lévő videot. Kolaborálás kettőjük között! Lehet nevetni! :)) https://www.youtube.com/watch?v=VvfZELT7fBw

Kame és Shime Part I: https://youtu.be/hAdScxsayMc?si=eJFaQRKFxlV-Vj1u

Kamenak ezuttal is vendége van aki utn kocsival megy és egy kis kocsikázás közben megismerhe. tünk. Most pedig a vendége Shimekake Ryuya a Travis Japanből. Őszintéb megmondom, hallgattam számokat a Travis Japantől egy párat, de úgy nem ismertem őket. Jó így megtudni róluk is dolgokat. Beszélgetésük során feljön Genta is, akivel ugye korábban Kame már készített videot. A KAT-TUN Break the records koncertje is szoba jön.  És a kis utjuk során lassan egyre több mindent megtudhatunk Shimeről. 

Kame és Shime Part II: https://youtu.be/K7VI68XxpRk?si=wrJDAzgN2lvda6NM

Kalandjuj egy étterembe folytotódik, ahol korábban Kame már járt, sőt forgatott is már nekünk videot. Az üzlet vezető elmondja, hogy a video óta sokan jártak ott. Az itteni létük pedig nem csak az, hogy egyenek, hanem hogy főzzenek is. Pontosabban tésztát készítsenek. Beszélgetnek, remek a hangulat. Miután Shime meggyurt egy tésztát, Kame jut sorra. Majd a folyamat többi részét is megtanulják. És a jó munka után jöhet a gyümölcse is. Enni! :) A saját készítésű sobákat megehetik. Ügyesek voltak, mindketten! :) 

 

Kame és Shima Part III: https://youtu.be/5gMr1KTBCMw?si=5BZGE7WzyNC00NI-

Kame és Shima tűzijátékozni készül. Ezúttal egy tűzijáték boltba kísrhetjük el őket. Hát én látom sorozatokban és animekben, hogy milyen tűzijátékok szoktak lenni arra fele, de így látni egy boltot tényleg rengeteg féle tűzijáték van.  Rózsaszin villogó karkötöt vesznek, mivel mind a kettőjüknek ez a színe a csapatban. Miután bevásároltak érkezhet a hozzá illő kimono, az animekből, filmekből megszokott dinnye és annak törése és a szórakozás! Vicces a dinnye törés! És nagyon cukik amikor próbálják megtéveszteni a másikat. Érdekes és szép tűzijátékokat mutatnak be! Csekkoljátok majd!