New Year

Boldog Új évet! 

Köszönöm, hogy az elmúlt évben is támogattatok, látogattatok és olvastátok a storyimat. Kérlek tegyek így ebben az évben is. Igyekszem minnél többet jelen lenni :)

Karácsony

 Kellemes Karácsonyi Ünnepeket!

Keep the faith

Keep the faith 

Sok önző dolgot mondtam

De tudod baby, mellettem mindig lesz helyed .

Még ha azt is mondod "én hiszek"

fájdalmas lesz.

Sétálva, keresek kedveséget a vékony hangodba,

Miközben megrepedt szárnyakkal zuhanok. 

Ref: Nem,nem,nem, mutasd meg nekem a hited

Én mindnképp megörzőm neked.

Mivel mindenképp mi fogunk vesziteni

a holnap látványától.

Kiabáld hangosan, tartsd meg a hitet!

Nincs ellenség és nincs lehetetlen,

Lobban a tűz, és az érzékeis égnek,

Szökj meg az unalmas mindennapoktól.

Megigérem én megtartom a hitem!

A város tele van hibákkal,

Ha én változok valamilyen módon

Ne félj, a szívemben lévő dolgok, nem változnak.

Ez a kevés szó, egy bohóc fájdalmát hordozza

Hamis mosollyal, állok.

Ref1 .Nem,nem,nem, mutasd meg nekem a hited

Én mindnképp megörzőm neked.

Biztos belébresszük a fényt.

Ne sírj egyedül, tartsd meg a hitet.

Még akkor is ha a hang tovább megy,

az érzések itt maradnak.

Álmodj,törj össze majd állj fel.

Mindent megfogadok, szóval tartsd meg a hited.

Cselekedtemmel,hogy nem látok semmit és senkit , megbántottalak

Lehet, úgy érzed bezárkoztál, de én megmentelek.

A visszaszámlálás megkezdődik 5, 4

Ne érintsd meg az érzékelőt 3,2 

Nem változok meg , megtartom a hitem

Ebbe a játékba versenyezz a saját tempódba

IDeje felpörögni, szaladj, 1, 

Tedd erre az életed... 

Blahh...

Olyan közel van...

"Édes".

Ref. 

Álmodj,törj össze majd állj fel.

Mindent megfogadok, szóval tartsd meg a hited.

A sors szenvedélye 19.rész

 

A sors szenvedélye

19.rész 

Akaru:

Nagyon is izgatott voltam, hiszen még mindig alig hittem el, hogy itt vagyok a KAT-TUN tagokkal és épp azt figyelem, ahogy Kame célba akar lőni. Hallottam, mikor hátunk mögött Kokiék hirtelen nem értik mi történik, de csak követtem Kamet aki kikért szokás szerint három golyót amibel lelövi a dobozokat , én meg megálltam mellette. Ahogy tette a pisztolyba a golyókat oldalra sanditott és rám kacsintotta, minek után teljesen pribe borult az arcom és az szívem vad táncba kezdett. Aztán összecsukta a pisztolyt és célozott... nem is vettem észre, hogy közbe mennyire szoritom a kis táskám fület, ami a kezemben volt. 

Bummm... eldurrant az első... teli találat, egyet le is vert... bummm a második is... milyen menő! 

   -Hajár Kazuya! 

   -Ne hozz szégyenben! - buzdították a fiúk hátul.

Távolabb álltak tőlünk, de mindenki résen figyelte Kamet. Az utolsó lövés előtt felém nézett:

   -Mit kapok ha sikerül? - huncut mosoly terült ajkain szét, amitől ismét cska olvadni támadt kedvem.

   -Hmm, meglehet tárgyalni. Egy speciális vacsora? 

   -Speciális? - huzta fel a szemöldökét. - Rendben! - fordult felém és kis újját nyújtott .

Csak figyeltem a kezét néhány percig majd lassan közelitettem az enyémet:

   -Ez egy igéret! - mosolygott .

Bólintottam, majd letette a kezéből a fegyvert és nyújtozodott egy nagyot, majd elszántan kézbe vette a pisztolyt és utolsó lövésére készült. Nagyon koncentrált .. elmosolyodtam, ahogy ezt az arcát is megismerhettem... nagyon aranyos volt, mint egy gyerek. És... bummm... Végig követtem tekintetemmel amennyire tudtam a golyó pályáját egészen a konzerv dobozokig ahol... 

   -Találat! - kiáltott fel Koki és nagy taps viharba kezdtek.

Mindeközben Kazuya is felkiáltott örömében, mosolyogva figyeltem, ahogy ugrándozik és örvend, közbe én is tapsolva... Pillanatokkal később megállt velem szemben :

   -Ügyes voltál, valóban nagyon jó vagy benne.

    -Hát igen, nem jöttem ki a formából. - támaszkodott a pultnak és csinált úgy mintha mindent a kis újjából rázott volna ki, feltartva fejét is. 

Ami megfelelt az igazságnak... de ugyanakkor vicces volt... Kis büszke!

   - És milyen voltam?

    -Nagyon király ! -mutattam az okay jelet és elnevettem magam. 

    - Most mi?! - de ő is elnevette magát.

   -Srácok indulunk?! -szólalt meg hátunk mögött Jin.

Kame még viszafordult a standhoz, kérje ki a nyereményét de ekkor...

Kazuya:

    -Te Kamenashi Kazuya vagy? ! - bal oldalamra tekintettem, ahol 3 lány állt. 

Felismertek? Meghajoltam... mire nagy sikitásba kezdtek. Nem szerettem hazudni... és talán felesleges is lett volna. De közben fél szememmel, Akarura néztem, aki mintha kicsit lelombozott volna ez... de a többiekhez lépett.

   -Oh! El sem hiszem! Itt találkozunk veled! Mit tudsz ajánlani? Nincs kedved velünk lógni? Ehetnénk valamit? Vagy játszani?! 

  -Én... - de ezek a lányok nem hagytka szóhoz jutni, csak mondtak és mondtak és mondtak...

Közbe arra lettem figyelmes, hogy a többiek ellopodznak, velük menve Akaru is aki kicsit talán aggódva tekintett rám. Jin mutatta, hogy arébb mennek, majd találkozunk mire bólintottam. Megoldom valahogy... megoldom.

   -Na mit szólsz? 

   - Ne haragudjatok lányok, de nem egyedül jöttem...

   -Itt vannak a többiek is?! Merre ?! Merre?! - szökkentek fel és néztek körbe.

   -Nem, nem más barátokkal... és most már biztos várnak...

   -Uram! -szólalt meg mögöttem az árus. - Végül mi lesz a nyereménye?

Oh... igen el is felejtettem. 

    -Oh, nyertél?! Mit veszel?!

    -Kinek veszed?!

Próbáltam kizárni a csajokat, miközben csak azon az egy mackón ékesedett a tekintetem. Egy közepes méretű panda volt aminek a nyakán egy piros , fehér szivecskékkel nyakába kötött masni. Szerintem ez nagyon talál neki. 

Az árus kezembe adta, mire a lányok szemei csak úgy ragyogni kezdtek...

    -Ne haragudjatok de most már tényleg , mennem kell! - kértem elnézést...

    -De! De! 

    - Figyeljetek nagyon szépen köszönöm, hogy támogattok és kérlek továbbra is tegyetek igy. De most egy általános ember vagyok, egy a tömegből és szeretném én is élvezni a fesztivált. Kérlek! 

A lányok összenéztek és bevillant, a büntudat, már tekintetemmel Akaruékat kerestem ...

    -Rendben, igazad van! Elnézést kérünk! - hajoltak meg.

    - Ugyan! - mosolyogtam rájuk, majd elnézést kérve elindultam a többieket megkeresni.

20 perc után, végül, minő meglepő , Akarut szurtam ki... 

   -Ak... - dehogy szaladva közeledtem , megtorppantam.

Nem volt egyedül... de nem is volt a csapattal. Kettesbe volt Keitaval... Ott álltak, Akaru mosolygott, mint sem sejtve Keitra érzéseiről, de nekem nyilvánvalók voltak... és  nagyon zavart... hiszen... hiszen nem akartam, hogy  bántsa Akarut... Ebben a percben Keita kinyújtotta kezét és egy rózsaszin plüss nyulat nyújtott át kisebb volt, mint az én pandám, de hosszú fülei szinte a nyuszi szemébe lógtak... Akaru szeme értetlenséget sugárzott , valamit tárgyaltak... majd csak úgy átnyomta a nyulat Akaru kezébe... közben, közben az én kezem lehullott magam mellé a plüssel együtt. Most ha odaadom mit fog gondolni? Később kellene? Vagy nem is.... Már csak arra lettem figyelmes ahogy lábaim elindulnak ellenkező irányban és egy cél lebegett előttem, ritkán teszem... de innom kell valami erőset. Nem szoktam részegre inni magam, haverokkal, ünnepekkor családdal ...de mindig tudom a határt és most sem terveztem, csak egy pohárka ... Beálltam sorba, miközben az előbbi jelenet forgott újra és újra le a fejemben. Miért zavar ez ennyire? Miért zavar az, hogy mással látom, hogy más néz rá úgy , ahogy én ... Várj, hogy is nézek rá?

   -Mit adhatok? - értem a standos férfihoz.

   - Öhm... egy pohár sakét. - mutattam a sakés üvegre.

A férfi csak bólintott és máris kezében forgatva beleöntött, egy kis egyszer használatos pohárkába majd át is adta nekem, megköszöntem, ugyanis közbe a pénzt is kikészitettem a standra és már be is huztam. Éreztem ahogy a csipősség végig folyik a torkomon és átterjed az egész testemre, mint mikor egy áramütés végig járja a testet.... Miután eldobtam a poharat leültem egy közeli parkba és az eget néztem. A egy firssitő szellő sűvített végig , jól esett... becsuktam a szemem és előttem Akaru jelent meg, ahogy mosolyogva szólit... "Kame" "Kazuya" "Kame"  olyan szerencsésnek éreztem magam, hogy találkozhattam vele, Az út hozzám vezette és hirtelen olyan egésszé lett az életem tőle... úgy éreztem, mintha abban a pillanatban, hogy találkoztunk , mintha akkor vállt volna minden egésszé, mintha addig valami hiányzott volna az életemben. Anniyra remélem, hogy ennek sohasme lesz vége, hogy ezután mindig láthatom Akarut , beszélgethetek vele , vele ehetek , filmet nézhetek, nevethetek, bulizhatok... mindent... mindent... mindent...

Hirtelen nagy hangzavarra, lettem figyelmes... kinyitottma a szemem és azt vettem észre, hogy az emberek egyre izgaotttabbak és néhányan változtassák a helyet... a telefonom órájára tekintettem és azt hittem rossuzl látok... fel ora t, már eltelt amióta egyedül vagyok, Jin hivott , Akaru is... basszus.  Közben észre vettem egy üzenetet is Jintől, hogy a helyen lesznek. Gyorsan összeszedtem magam és elindultam a domb oldalhoz, ahol megbeszéltük a srácokkal , hogy nézni fogjuk a tűzijátékot. Gyors tempore váltva igyekeztem a helyre, hogy elérjem. Oh... mi történhetett észre sem vettme, hogy eltelt az idő... A fesztivál területétől csak 5-7 percre van szerencsére a hely, de azért siettem, mert biztos aggódnak... ahogy a domb aljához értem, hirtelen megláttam Akarut. Egy fának támaszkodott és a lábát fikszirozta.  

    -Sajnálom! - már kiabáltam, ahogy egyre közelebb értem, a hangom hallatára felkapta a fejét és barna szemei felragyogtak... az estéli holdfény megvilágitotta karcsu alakját...

Milyen gyönyörű...

   -Minden rendben? Történt valami?

    -Nem... nem, csak elgondolkoztam. A rajóngokkal sikerült megbeszélnem a dolgokat, csak... 

    -Értem. Örülök, hogy jól vagy... már kezdtem aggódni... - tekintetét elszegezte tőlem... zavarba jött... milyen aranyos. 

Elmosolyodtam:

   -Sajnálom, hogy aggódalmat okoztam. - hajoltam meg. - Tényleg nem figyeltem mennyi az idő, cska leültem egy padra és... A többeik? -  Kazuya szedd össze magad.

   -Felmentek a tetőre, de csak nem rég jöttünk, én úgy döntöttem, hogy megvárlak itt lent... és elmondom, hogy valóban te vagy a mester lővész. - oh, Akaru ennyire vártál engem.  - Remélem, megtanitasz egyszer ! - kacsintott rám, miközben én elvigyorodtam.

    -Köszönöm... köszönöm. - itt az idő Kazuya... - Oh, igen, a nyeremény... az a tiéd. - szinte éreztem ahogy az arcom vörösbe pompázik és abban reménykedtem, hogy a hold, most nem világítja meg ennyire. 

 Amint meglátta a pandát felcsillant a szeme , mint egy kisgyereknek és kezébe vette:

   - Komolyan? ! - olyan aranyos volt.

    -Igen a tiéd... , hogy mindig emlékezz..- rám...- hogy milyen jó mesterlővész vagyok.

    -Köszönöm nagyon szépen. - hirtelen a nyakamba ugrott és szorosan átölelt.

Szinte éreztem ahogy a fellegekbe repülök, ettől az öleléstől, hogy ilyen közel tarthatom a karjaimban és érezhetem kellemes illatát. 

   -Ugyan... csak megláttam és te jutottál eszemben. 

    -Mennyi mindenről jutok eszedbe? - nézett huncutul, jaj ez a lány.  Ha tudnád valóban mennyiről ... szinte csak téged látlak. -  És miért ez jutott eszedbe?

    -Mert olyan cuki vagy mint egy kis panda és nem is tudom... 

    -Nagyon szeretem a mackókat, jeges medve, barna medve, főle panda. Nagyon eltaláltad. 

Elmosolyodtam és ekkor vettem észre, hogy nincs itt a nyúl amit Keitától kapott. 

   -És miről maradtam le? 

    -Hmmm Nakamaru és Koki műsort tartottak nekünk a fesztivál rejtelmeiről, bár lehet, hogy kicsit sokat ittak , Junno kicsit sok takoyakit evett, de már jobban van. Shouta és Koki és Nakamaru jól megkapták amugy a közös hangot és meglepő módon Tatsuya és Keita is. Jin nekünk osztotta a nézeteit Midorival, de szerintem egész jól összejött a csapat.  Keita nyert egy nyuszit az itt a piros hol a pirosnál, nagyon sokszor eltalálta, nekem ajándékozta, de megkértem Midorit vigye fel, ne, hogy elejtsme mig várok, mert képes vagyok rá . - szóval ez történt.  - Remélem ezt sem ejtem el... - szoritotta magához a pandát. 

Örültem, hogy ennyire tetszik neki. 

    -Ennek örülök, tényleg bánom , hogy igy elmaradtam a csapattól. Értem, akkor Keita szemfüles. 

    -Ugyan az első órákban nagyon jól éreztük magunkat és mindent felkutattunk, kipróbáltunk. Én nagyon jól érzem  veletek magam. 

   -Mi is veled...- én is veled, nagyon , már nem is tudom milyen nélküled. 

   -Megyünk? - kérdezte , bólintottam, majd elindultunk felfele.

Fent mindneki ült a fűvön és nevetve tárgyaltak valamit, mindenkin látszott, hogy jól érzi magát. Akaru rám mosolygott, majd elakart indulni a többiekhez, de hirtelen kezem önéletre kellt és megfogta kezét. Meglepődött tettemen, de nem huzta el... Szabad kezemmel csendre intettem majd mellé léptem, összekulcsolva kezünket... na jó ez ugye most a sake miatt van? Huh erős lehetett, ha ennyitől a fejembe szállt. Ahogy mellé léptem, hirtelen éreztem ahogy kezét összekulcsolja az enyémmel, vékony , kecses újjai az enyémekkel kerszteződtek és így vártuk a tűzijátékot, csendben és szerintem mindketten zavarba. És ekkor felzengett az első tűzijáték... második... de kis idő múlva, azt vettem észre magamon, hogy Akarut nézem, ahogy ragyogó, gyerekes szemekkel figyelte a szinesebbnél szinesebb tűzijátékot. Elvarázsol, egyszerűen elvarázsol.

Akaru:

Az fesztiválon egyszerűen csodásan éreztem magam, nagyon jó volt , főleg a srácokkal sosem lankadott a hangulat, kedv... nagyon örülök,hogy itt lehetek, annak ellenére, hogy egyszer egysze rmég mindig úgy érzem, hogy ez cska egy álom. Amikor Kazuyat a rajongók letámadták, kicsit szomorű lettem, hiszen szerettem volna, ha rám figyel... de ez önző dolog, nem sajátithatom ki magamnak, hiszen más rajongói is vannak, akik szeretik és támogassák és neki mindegyik fontos. De aggódtam mikor az idő csak telt és nem került vissza... De Jin próbált nyugtatni, amiért hálás voltam. Meglepődtem mikor Keita nekem adta a nyereményét, de közbe Midorin járt a szemem, aki azt mondta nem zavarja. Tényleg rákellene kérdezzek, hogy mi volt a tengerparton. Amikor Kame felém nyújtotta a pandát én teljesen ledöbbentem és úgy éreztem, ott olvadok el annyira édes volt... de azután mikor a tűzijátéknál megfogta a kezem, amit nem tudom hová tegyek , szinte kiugrott a szivem a helyéről és annyira ideges voltam, zavarba voltam jőve, égett az arcom... de ugyanakkor a fellegekbe éreztem magam és azt kivántma ha ez egy álom ne ébredjek fel. Hiszen ... bevallás szerint volt mikor álmodtam Kazuyával, hogy történik közöttünk valami, bár még nem ismertem, de rajongó vagyok na... Amikor a tűzijáték véget ért, és az előttünk ülő kis csapat taps viharba kezdett, mindketten összerezzentünk, de aztán észrevettük,hogy még nem vettek észre minkat. Ezután észre vették Kazuyat és célba is vették, szivatva... én csak figyeltem és leirhatatlanul boldog voltam,hogy ennek a csapatnak a tagja lehetek. 

Másnap egész nap lustálkodtunk Kazuyaval a kanapén és filmet néztünk, miközben  ő Ran-chant simogatta. Úgy érzem egy húron pendülünk ketten és tényleg már nem tudom elképzelni, hogy milyen lenne egy nap Kazuya nélkül. A kézfogásról nem beszéltünk, bár néha néha mikor tekintetünk összefonodott zavarba jöttem... de próbáltam nem kimutatni.. talán csak felsem fogta pontosan mit csinál... és én összekulcsoltam a kezinket... jaj... de megfogta.... megfogta... megfogta... ilyenkor mindig a jobb kezemre tévedt a szemem és mintha most is éreznem erős, férfias, kezét, ami oly melegséget sugárzott. A szombat szóval lustálkodássla telt, a vasárnap bevásárlással és társas játékkal, egész kellemes hétvégénk volt és már nagoyn emgsozkott volt, hogy együtt élünk, ott vagyunk , beszélgetünk, játszunk, filmet nézünk...

Aztán eljött a hétfő és kemény hét elé néztünk ugyanis jővő hétfőn lesz az első szereplésünk mint Jhonny's juniorok és kitudja mi történik... Szóval próbák sorozata állt előttünk. Misaki már tájékoztatott a programról és persze ő is kiváncsi volt,hogy milyen volt a fesztivál , illetve, a fiúkkal jól éreztem e magam. Amikor a teremben beértem, se Shouta, se Keita nem volt itt, szóval ideje volt beszélnem Midorival:

   -Midori-chan! - léptem elé.

    -Szia! Milyen volt a hétvégéd?

   -Jó! Kazuyaval töltöttem...

   -Aham... - húzta fel a szemöldökét. 

    -Most mi van? - ültem le a helyemre.-   Neked?

    - Jó, szortiroztam a szekrényemben, bár tudom,hogy nem rég voltunk vásárolni és olvastam. Olyan édes romantikus könyvet olvastam, majd elkell olvasd. 

   -Oké. És... elmeséled mi volt a tengerparton? 

    -Keitaval? - bólintottam. - Hát visszautasitott. - mosolygott. - De jól vagyok, semmi gond.

   -Oh... pedig cukik lettetke volna...

    -Igen... de Akaru, ezután majd olyanba szeretek bele, aki viszonozni fogja. - kacisntott rám.

Nagyon örültem, hogy ilyen jól érzi magát és nem esett össze , sőt büszke voltam rá és csodáltam is, hogy ilyen pozitiv. 

    -Mindent bele! Addig is mi lenne ha első szereplésünk után csajos bulit tartanánk?!

   - Milyen jó ötleteid vannak Akaru! Benne vagoyk, még szép! - ugrott a nyakamba.

Legalább a stressz után egy kis lazitás. Milyen lesz vajon a hetem?

Water Dance

Water Dance

 

Kettőnket elmos a bűnös sors

ami ős idők óta ismétlődik.

Szabályok megszegésére csábit

Ha kinyujtom a kezem, elérem a tiltott gyömölcsöt.

A LABIRINTUS mélyére zuhanok

semmiben vezető ajtókat kinyitva AH.

Ref: MUTASD MEG a szerelem tengrében

TARTS MEG amíg nem török össze

MOND EL, ahogy mezitelen vagy

SZERESS  ha ez az igazság

KAPJ EL az édes csapdádba

HAGYJ EL a fullasztó éjszakában

ÉRINTSD MEG a szívem sebeit

RÁZZ MEG míg elönt a veríték.

Amikor veled vagyok semmi sem félelmetes

Szorosan hátulról ölellek NEM TUDOK VÁRNI

( Mi vagyunk az egyetlen emberek a világon)

TILTOTT GYÜMÖLCSKÉNT vonzuk egymást

( MILYEN VESZÉLYES? )

AZ IZ IGY ÉDES olyan ÉDES

Édes hangod, mint egy röpke szerelem

Szerelmünk tiltott gyümölcse ( FORRÓ TEST )

Veled bárhol járva bűnre csábulok.

A sziréna hangja üldőz

Amikor visszanézek, úgy tűnik egyészbe lenyel

Nincs visszaút!

Ártatlanul mosolyogtam, mintha mit sem tudtam volna AH

Ref: MUTASD MEG a szerelem tengeréhez

TARTS MEG lefogok csúszni

CSÓKOLJ MEG amíg el nem olvadok

SZERESS amíg könnyeket nem hullatok

ÁLLITS MEG nálad a szívem kulcsa

ZÁRJ karjaid közé

HASZNÁLJ, kapaszkodj belém

VIGYÉL a paradicsomba.

A VIZBEN TÁNCOLOK

Reinkarnáció, újjászületni

Elfogadok bármilyen büntetést

Mérget inni és becsukni szemem

Csak álmodni örökké.

Ref: MUTASD MEG a szerelem tengrében

TARTS MEG amíg nem török össze

MOND EL, ahogy mezitelen vagy

SZERESS  ha ez az igazság

KAPJ EL az édes csapdádba

HAGYJ EL a fullasztó éjszakában

ÉRINTSD MEG a szívem sebeit

RÁZZ MEG míg elönt a veríték.

Ref: MUTASD MEG a szerelem tengeréhez

TARTS MEG lefogok csúszni

CSÓKOLJ MEG amíg el nem olvadok

SZERESS amíg könnyeket nem hullatok

ÁLLITS MEG nálad a szívem kulcsa

ZÁRJ karjaid közé

HASZNÁLJ, kapaszkodj belém

VIGYÉL a paradicsomba.

4U

4U 

Az eloérzetem kiugrott azon a nap, ott , abban a pillanatban.

Mind az öt érzékem, tisztában volt, a sors találkozásunkkal.

Majdnem olyanok voltunk mint a hold és a nap, te és én

Csak azért, mert önmagad voltál , én ragyoghattam. 

A városban áradó képzeletbeli álmok helyett

Aki állandó kedvességgel adott nekem reményt, neked

A szokásos szavak helyet az el nem fakuló érzéseket ajánlóm. 

A világ közepétol küldöm ezt a szerelmet Én kedves , édes kedvesem

Te vagy az utolsó barátnom... Te vagy!

Mindig anyagi dolgokat kerestem

De az emlékek, amelyeke nem látok a szememmel, káprázatosabban ragyognak.

 

Én és te mindent összekapcsolunk

Remélve, hogy így tovább élünk

Felnéztem a fényre, mely az eso után ragyogott

El fog érni, az aki örökre kedves nekem Fényesebb

Szivárogtam ebben a futurisztikus városban

Semmire sincs szükségem, de Köszönöm a kedvességed

Az akkori napok, annyira fényesek voltak, mint egy hatodik nagyságú csillag,

de a ragyogó holnap körül  adok egy csókot neked.

A városban áradó képzeletbeli álmok helyett

Aki állandó kedvességgel adott nekem reményt, neked

A szokásos szavak helyet ezeket az érzéseket akarom ajánlani ,amelyek nem fakulnak el.

A világ közepétol szeretném elküldeni ezt a szerelmet Én kedves , édes kedvesem

Szivárogtam ebben a futurisztikus városban

Semmire sincs szükségem, de Köszönöm a kedvességed

Te vagy az utolsó barátnom... Te vagy!

Bokura no machi de

Bokura no machi de

 Ebben a kis városban, ahol élünk

Itt találkoztunk egy káprázatos nyári napon.

Minidg a holnap felé néztünk

Növeltük a határainkat, hogy egy kicsit élvezzük 

Végül itt ezen a helyen, egyszer veled leszek. 

ez lett az életem

azon a napon amikor eloször láttalak 

A kék ég áttört és követsz engem.

Halvány sajnálat, néhány könny

Eljön majd az ido, hogy visszatekintünk.

A láthatatlan jovo felé tekinünk,

Mégis a jelenben élünk.

Egy nap közelebb tudunk lépni az álmainkhoz?

De ez még mindig messze van

Valahogy, folyton sietünk 

Madjenm elfelejtve az értékes dolgokat.

Most hinni akarok bennünk.

Most hinni akarok magamban.

Senki nem fog megállítani minket

Senki nem fogja megérteni

Kereslek és kereslek , nem talállak , de

Még itt kell lenned, valahol, ugye?

Tehetetlen gondolataim eltunnek, a mosolyodtól

A város tompa szürkülete ránk borul.

Egy nap közelebb tudunk lépni az álmainkhoz?

De még mindig messze van 

Azon a napon mikor eloször megláttalak

A kék ég áttört és te követni kezdtél

Egyszer ... 10.resz

Egyszer a keserűség napjai is felvilágosodnak

10.rész

Kame:

Oke utam nem a kisházhoz vezetett, hanem Akaru házához. Szivem heves ütembe kezdett, amin megpillantottam a a hatalmas házat. Vajon most a szülei itthon lesznek? Alig vártam, hogy ismét csipkelődjön vele, történjen bármi... muszáj volt látnom , látnom őt először és látni, hogy jól van. És megbeszélni a történteket, amikor elváltunk azt a csókot... azt a csókot, nem hoztuk fel többet. De megkell beszélni... ugye megtörtént és nem álmodtam?  Ahogy odaértem kipattantam az autóbol és becsengettem. Válasz nem jött... egyszer...kéttszer...háromszor...semmi. Tehát senki sincs itthon... A büntetés... valószinű akkor ott maradt, vagy probál? Mindegy úgyis megvárom... megvárom, adidg nem mozdulok. Visszaültem az autóba és telefonozni kezdtem. Izgatott voltam, esküszöm nem emlékszem mikor voltam utoljára ennyire izgatott... oké minden koncert előtt izgatott vagyok, de ez most más volt, ez ... ez más fajta izgulás, izgatottság... ilyent még nem tapasztaltam... 

Nem is tudom mennyi idő telt el, amikor megláttam a visszapillantó tükröben. Hatalmas mosoly terült arcomon szét és kiszáltam a kocsiból. Láttam arcán, hogy meglepődik... csábosan elmosolyogtam, mire nemt udom ha kápráztam e, de úgy tűnt zavarba jön. 

  -Hello! - köszöntem.

  -Szia osztálytárs! - mondta cinikusan.

Elvigyorogtam, szóval látta. Ellépett mellőlem és az ajtót próbálta nyitni ... Elmosolyodtam és közel léptem hozzá, szinte alig hagytam teret magunk között, miközben suttogni kezdtem fülébe:

   -Zavar? - figyleni akartam a reakicóját és örültem, mikor láttam, hogy úgy reagál , mint más nő is.

Beleremegett , beleremegett kis , karcsu törékeny teste.... Milyen kellemes illata van, szinte kiugrik a szivem a helyéről, el sem hiszem, hogy újra érezhetem, érezhtem őt, láthatom és hallhatom hangját... huh alig találkoztunk, de neked már igy elcsavarták a fejed. 

   -Nem dehogy, zavar miért zavarna? - hangja beleremegett és kiejtett a kulcsot.

Csak figyeltem ahogy lehajol érte ...és szinte felsem fogtam a következő másodperceket cska azt, hogy megragadom és magam felé forditva, olyan szenvedéllyel csókolom meg, mint eddig még soha. Éreztem ahogy meglepődik, de nem lökött el magától. Sőt visszonozta, ugyanolyan szenvedéllyel ... csodás érzés volt karjaimba tartani, pillanatokig azt hinni, hogy csak mi vagyunk a világon , nem érdekelt semmi cskaa pillanat, csak ő, csak én... Édes ajkai ismét táncba hivták az enyémeket, az egész testem felforrt és azt akartam, hogy ez a pillanat örök legyen. Ilyen közel lenni hozzá... ilyen közel... karjaimban tartani... Olyan boldog vagyok, ez egy leirhatatlan érzés, amit még eddig nem éreztem. Kerekebb lett a világom és , egész...egész de csak azért mert itt volt Akaru.

Nem tudom mennyi idő telt el, amikor ellökött magától, majd egy olyan pofot vágott le nekem. Megkell mondjam teljesen ledöbbentem. 

   - Miért a francért csókolsz meg? Az, hogy rajóngototk vagyok? Azt hisze,d mert te vagy a nagy Kazuya Kamenashi bármit megtehetsz? Hogy mindegiyk rajóngod elájul és ölni tudna egy ilyen alkalomért?! Ridegnke tűnök de nekem is vannak érzéseim. Egyáltalán nem értelek... megcsókolsz aztán eltűnsz csak úgy se szó se beszéd, aztán azt mondod,hogy osztálytársak vagyunk , megjelensz a semmiből és ismét megcsókolsz. Most te játszadozol velem?! Én nem akarok egy lenni a kis libáid közül akik pattognak ha kellnek ... - ezzle meg megfordult és belépett, maga után bevágva az ajtót.

Teljesen ledöbbentem... és kezdtem rosszul érezni magam. Elsiettem a dolgokat... te nem egy vagy, te az a különleges személy vagy aki elrabolta Kazuya Kamenashi szivét. Játszadozni veled... sosem tenném, sosem bántanálak. Közelebb léptem az ajtóhoz és rátettem a kezem. Akaru... felsóhajtottam és lecsusztam az ajtó küszöbre. Wau... jól kiosztották Kazuya Kemanashit... mikor godnoltma volna, hogy egy küszöbön fogok ülni... Azok a könnyek... azok a könnyek amik kibuggyantak teljesen a szivembe vésődtek... nem szerettem látni senkit sem sirni... Akarut láttam és akkor is fájt, de ez ez most miattam volt és hasitoan fájt ... 15 perc önsanyargatás után felálltam... bocsánaott kell kérnem... A házból csend szürödött ki, nem tudtam, hogy még ki jön e.... Megkell védenem azt a mosolyt! Megfogom vele beszélni a történteket, hogy én nem játszom vele , én ezt komolyan gondoltam. De hiába csengettem, nem nyitott már ajtót... telefonom megcsörrent kijelzőn Taguchi.... még egyszer a házra néztem, majd beülve az autómba hazafele hajtottam.

Akaru:

Ahogy becsaptam magam mögött az ajtót , lecsusztam a földre és ajkamra helyeztem a kezem. Kazuya Kamenashi megcsókolt. Nem hiszem....ez nem valós, csak játszik... ő egy idol. Most hirtelen miért vagy igy el vele? Múltkor is nagy hatással volt a csókja... de .... de ez nem valós... cska játsznai akar. Nem magyarázott semmit a múltkorról sem... azt hiszi,hog ybármit megtehet.... De nekem ... nekem ez az egész jelentett valamit, nekem tetszett , viszonoztam, akartam, többet és többet... Vonzodtam hozzá, de nem csak a testme, hanem lelkileg is, a szivem vonzodott az ővéhez. Ez nem lehet igaz, ez nem történhet meg.... nem szabadna. Nem szabadna... de egyre gyengébb leszek, Kame közelében egyre jobban leengedem a védelmem és a ridegség eltűnik, azt akarom, hogy rám figyeljen, hogy csak rám és láthassma mosolyát, hogy megérinthessen és hallhassam csilingelő hangját. Mi van velem? Mi történt? Otani sosem váltott ki ilyen érzéseket... akkor Kame ,hogy tud? És nem azért mert ő az idol... mert rajongója vagoyk az együttesnek amibe benne van, nem... nem ... hanem mint férfi, mint egy akármilyen férfi... eszembe sem jutott,hogy ki csak a csók végén. Nem szabad, nem szabad engedjek az érzéseknek. Nem szabad, hagyjam,hogy előtörjenek. 

Miután összeszedtem magam felsiettem a szobámba.... Kazuya autója még ott állt, aztán hallottam,hogy néhányszor csengetnek...de nem nyitottam ajtót, most nem szabad... mert a végén, olyat teszek amit megbánok. Egészen addig álltam, ott mig el nem ment egy olyan óra után. Ezután lezuhantam a földre... nem szabad engednem , nem szabad.

Kame:

  - Nem hiszem el ! Millió egy csaj érted áhitozik, elájul ha téged hall és mégis van egy lány, aki ellenáll és megpofozza Kazuya Kamenashit. - nevett fel Koki.

Már hazaértem és felhivtam a srácokat... persze mindenki ledöbbent. Jaj mennyiszer hangzodott el az utóbbi 1 óraban a Kazuya Kamenashi név. 

   -Ez tényleg meglepő, azért mások nem tudom mennyire van merszük megütni egy idolt. 

Igen, ezért különleges Akaru, mert ő más, ő nem csak azt lássa bennem,hogy idol vagyok. 

   -Jaj én meghalok a nevetéstől! - folytatta tovább Koki. 

   -Jól van jól van , haha . - makacsoltam meg magam.

   - Sajnálom Kame, de ironikusan hangzik. 

   - Semmi gond, igazad van. Nekem is feljött ez az ötlet, hogy van mersze... De pont ezért különleges, más a többiektől. 

   -Jaj Kazuya, te igy beleszerettél. - Tatsuyara néztem. 

    -Igen, azt hiszem igen, én beleszerettem az már biztos. - mosolyodtam el.

De persze a keserű érzés, hogy miattma sirt még mindig nem tűnt el belőlem. 

   -Most mit fogsz tenni? Gondolod, hogy ő is...

    -Nem tudom, nem tudom ő mit érez. Lehet, hogy valami elindult benne, úgy érzem... mikor a kaormba tartom, mikor a szemembe néz... - de ebbe nem voltam biztos. - Főleg, hogy nem rég szakitott barátjával... nem tudom ha már elengedte.... 

   - És mi lesz Jhonny-sanal? Megigérted neki? 

    -Azt igértem, hogy nem keveredek semmiben , és nem is akartam. De semmiről nem volt szó, hogy nem élhetme a magánéletemet és lehet barátnőm.

   -Azt mondod, hogy Akaur nem mint idol tekint rád?- hozta fel Tatsuya.

 Rá néztem... de helyettem Nakamaru válaszolt.

   - Tatsuya  , felpofozta, szivatta, célba vette, ugyan ki tenne igy egy idollal?

   -Nem úgy értem , hogy elmondta hányszor, hogy idol vagy és bármit megtehetsz, és ezelőtt is, hogy nem a te világod... 

   - Arra akarsz kitérni, hogy azt hiszi egy szórakozás ez az egész? - Tatsuya bólintott. - Igen ez már eszembe jutott , ezért szeretnék vele beszélni. - a srácok szerintem meglepődtek határozott arcomon, ismerve ezt az arcom tudták, hogy komolyan gondolom és addi gnem nyugsozm mig meg nem teszem.

Másnap reggel Akira várt a suli kapujánál. Már alig vártam, hogy találkozhasska vele és megbeszéjem a dolgokat. 

   -Hello haver! Na milyen volt a főváros?

    -Hello! - veregetett vállba, majd kezet fogutnk.- Hát unalmas. Itt ?

    -Hát itt sem volt semmi nagy dolog... Akaruval elmeséltem... oh kézpzeld Yoshikonak szerelmet valott az egyik diák...de ő visszautasitotta , nagy a gyanunk , hogy tetszik valaki neki.

   -Értem. -mosolyogtam, miközben szememmel őt kerestem.

   - Nincs még a suliban. - válaszolt Akira. - Ami monjduk meglepő, mert általában szoktak gyakorolni... - kerülne?

   -Történt valami? Nem lehet, a tegnap Akaru büntetésben volt és... te akkor jöttél haza... csak ha nem. Felhivtad? - állitott meg Akira.

    -Ami azt illeti, inkább megleptem ... 

    -Meglepted? Te elmentél a házához?! - mondta meghökkenve.

   -Ez olyan nagy dolog?  - néztem értetlenül, miközben hátratekintettem a kapuhoz, hátha belép.

   -Hát a barátnőin kivűl senki sem volt a házánál, talán még Otani sem, mikor jártak. Te honnan? Amikor a múltkor?

    -Igen, megjegyeztem. - szóval még Otani sem volt náluk. 

Ez valamiért boldogsággal töltött el. Én voltam az első aki bepillantást nyerhetett.... 

   -Szóval mi történt? - kérdezte ismét Akira.

Körbe néztem, néhány diák befele lézengett, többen az udvaorn szerte szét cosportokba beszélgettek. Nem akartm,a hog ymost elinduljon bármi is így suttogni kezdtem.

   -Megcsókoltam... - Akira szeme kikerekedett.

    -Micsoda? Hogy reagált?

    -Hát...- összehuztam a szemöldököm és félrebillentettem a fejem közben - Nem jól... 

    -Ellökött rögtön?

    -Nem, visszacsókolt, de utána ellökött és megpofozott, majd hozzám vágott szavakat,hogy játszadozom és hasonlók. 

    -Na , igen ez már Akaru. Bár meglepő, hogy visszacsókolt. Lehet, hogy érez irántad valamit? 

Bár igy lenne...

   - Nem tudom... titokzatos... De ezért tetszik, ezért lettem szerelmes belé, mert más mint a többi lány. - tekitnettem ismét a kapu felé.

De bár ne tettem volna... düh fogott el mikor láttam ki áll ott...

    - Ne haragudj! - ezzel elindultam egyenesen feléje...

Látott, pont engem nézett.., ez meg mi a fenét keres itt? Visszaakarja szerezni Akarut?

   -Hello...

    -Mit szeretnél? - álltam meg Otanival szemben, kemény pillanatással nézve rám.

    -Nyugi, Mr.Sztár. Csak épp erre jártam,és ami azt illeti, nem Akaruhoz jöttem, hanem hozzád. 

   -Hozzám? - néztem értetlenül, bólintott.

    -Akaruval, elválltak az útjaink, igy ahogy... elválltak. Neked csak azt akartma modani, ha azt hiszed, hogy ismered Akarut, akkor nagyon tévedsz. Nem tudsz te semmit és jobban tennéd ha nem is keverednél bele... nyugodtan visszamennél a végén a sztár világodba. Ne keveredj Akaru életébe, hagyd őt ki a tiedből. 

Ezt egyáltalán nem értettem, de már el is akart menni, viszont megfotrma csúkloját:

    -Ugyan miért? A féltékenység besézl belőled...

    -Nem, nem beszél... nem érdkele Akaruval már mi lesz. De jobban teszed ha hagyod egyedül ... nem tudod megvédeni... nem tudod megérteni.... 

   -Otani jössz már! - kiáltotta mögötte egy srác.

    -Megyek! Ezt jól vésd a fejedbe, a te érdekedben mondom.

Csak álltam és néztme, mint a borjú az új kapura.... Hogy hagyjam egyedül? Nem tudom megvédeni_ Maradjak ki az életéből? Hadjam ki az éltemeből? Összeszorittottma az öklöm... na persze... ugyna ki ő, hog yilyeneke tmondjon. Az exe , mégis, hogy akarná ezt,hogy egyedül legyen.... De idióta ez a srác!  Még szép, hog ymellette leszek és megfogom védeni bármi történjen.

Kizuna

 Nem számit mennyit gondolsz a jővőre

Senki sem látja az igazságot.

Valami elhomályositsa a gondolataimat

Folyamatosan ismétlem a hibáimat.

Ref: Idönként csak egy lépés, ne engedd el a kezem

Az együtt töltött napok ma is élnek

Haladok mig végképp el nem fáradok

Az az idő, az a hely , ez a kötelék nem tűnik el.

Kizuna 

Próbálok semmit sem elvesziteni

Igazi érzéseink elhagynak és összeütköznek egymással

A szivemet elárasztja a szerelem irántad

Az, hogy találkoztunk a csoda, amire vágytam.

Mikor a dolgok folyton mozgásban vannak, a fájdalom között

Összevagyunk kapcsolva, a bennünk lévő fény által.

Rendben van ha hazudsz, rendben van ha sirsz

Az az idő, az a hely , ez a kötelék nem tűnik el.

Ref: Idönként csak egy lépés, ne engedd el a kezem

Az együtt töltött napok ma is élnek

Haladok mig végképp el nem fáradok

Az az idő, az a hely , ez a kötelék nem tűnik el.

Es akkor az ikonikus szam, a dal amit Kame irt maga Kizuna (Kötelék) . Nagyon szertem, szep szam es annyira attudja adni az erzeseket. Erzodik a sok erzes, munka amit belefektetett 

Ai no command

 Sziasztok!

Bizonyos valtozasok miatt, ugy dontottem, hogy innentol kezdve sajat forditasokat is megosztok veletek. KAT-TUN , Kazuya vagy akar mas tagok szamai. Remelem tetszeni fog nektek :) igyekszem tobbet lenni errefele. Attol a storyk is folyatodnak. Es hozom is az elsot, ezt par hete forditottam .

Ai no command

Hölgyek és urak

Fiúk és lányok

Zajt kelteni!

Miután szeretettel bámulunk egymásra

miért nem kezded a következő lépésed?

A gyengeség és az ész valahogy hasonló

Ah, a tested őszintén vár.

Miután testünk összeforrt,

váratlan hirtelen csókot adunk.

Miután levettél mindent, elfogom mondani az érzéseimet.

Itt az idő a kiteljesedésednek

Tudom, a mézharmatod már beért.

Ne menj el!

Ref:Bárhol is vagyok, bármit is csinálok

Rád gondolok

Kitörlöm a múltad, a karjaimban

Yeah Yeah Yeah

Kapcsolj be! Kapcsolj be! Kapcsolj be!

Szerelem Parancsa.

Annakellnére, hogy becsukod a szemed

Szived tovább habozik.

A szavaid magabiztosak voltak, 

tehát mikor akarod megtenni?

Igen, szirmaid megtörnek, 

inkább megtörnél kapcsolatunk után.

Ez fájdalmas!

Ref: Bárhol is vagyok, bármit is csinálok

Rád gondolok

Jobban mint az időd, jobban mint a szavad

benned.

Yeah Yeah Yeah

Kapcsolj be! Kapcsolj be! Kapcsolj be!

Szerelem Parancsa.

Ez a kapcsoló, kicsim bekapcsolt, sexy hölgy

Gyors lépés, Tapasztalat

keresés a mélyben

Ez a szerelem parancs, 

Kérlek ne hagyj el!

Az ölelésed az enyém

Érintsd meg a legmélyebb mélységet

Ez a kapcsoló, kicsim bekapcsolt, sexy hölgy

Gyors lépés, Tapasztalat

keverj és érints

Ez a szerelem parancs, 

Kérlek ne hagyj el!

Az ölelésed az enyém . Kapcsolj be!

Ne menj el!

Ref:Bárhol is vagyok, bármit is csinálok

Rád gondolok

Kitörlöm a múltad, a karjaimban Oh

Itt vagyok, bámullak és elalszok

Magányt érzek

Jobban mint az időd, jobban mint a szavad

benned.

Yeah Yeah Yeah

Kapcsolj be! Kapcsolj be! Kapcsolj be!

Szerelem Parancsa.

Szam: https://videa.hu/videok/zene/kat-tun-ai-no-command-G4tnGeAv3kexead6

Kerdesek feltevese

 https://twitter.com/lobanherida/status/1317052529147084801?s=20

KAT-TUN valasozlni fog a kerdeseinkre. Szoval hajra rajongok , irjunk kerdeseket, lassak, hogy tamogassuk es halljuk a valaszaikat .

^^

Ohayoooooo!

Tametabi , selfi .

A sors szenvedélye 18.rész

 

A sors szenvedélye

18.rész

Akaru:

Izgatottan vártam az első feszitválomat. Már felvoltam öltözve, hajam bal oldalamon a vállamra esett . Egy szempilla spiralt tettem fel , egy piros szemfesték és szájfényt, és persze egy kellemes gyönygyvirág parfüm, aminek az illatát szerettem.  Kame a mosdóba  készűlödött még nem látott. Jinék ide jönnek , együtt megyünk innen. Keitáékkal ott találkozunk. Ranal játszottam , amikor megszólalt a telom ... videó hívás Adamtól :

     - Szia! - köszöntem.

Amióta szakitottunk barátok voltunk, joban rosszban. Aminek örültem, hogy nincs az a fura viszony köztünk, sokan elvoltak,hogy ha egyszer jártatok nem tudtok barátok lenni, mert valamelyikötök úgyis többet érez még, vagy épp kivan akadva, de mi ezt megcáfoltuk.  Legalabbáis úgy értezem nálunk ez működik. Tudunk barátok lenni anélkü,hogy a multan rágodnánk, kinosan éreznénk magunkat, tovább hülyültünk akadályok nélkül.

   -Szia! Jaj de csini valaki. Hová ,hová? 

    -Köszi. Hát fesztiválra , ma van az idei tavaszi fesztivál. 

    -Oh, biztos klassz lesz. Akkor zavarok?

     -Még van egy kis idő. - néztem fel az emeletre,de Kazuya még nem jött. - Mi újság veled?

    -Szomorú vagyok, mert 2 hónappal ezelőtt nem köszöntél el tőlem. 

     -Jaj, hát minden olyan hirtelen jött ez az egész. 

     -Jó, megbocsájtok de ha haza jössz, kell találkozzunk. - vágta a durcás képet, én meg elnevettem magam.

    -Jól van, jól van. 

 Ekkor nyilt az ajtó és Kazuya lépett le:

    -Hello! - alig hosz leért hirtleen megállt.

Éreztem ahogy végig mér, nekem meg az arcomat pir borította be. Közbe fél szemmel én is végig mértem Kazuyat. Egy bordó kimonot viselt, haját hátra kötötte... milyen jól néz ki, fent kicsit ki is kandikált mellkasa, amitől csak még dögösebb volt. 

    -Akaru miért vörösödtél el így? 

Basszus, meg is feledkeztem Adamtól...

    -Öhm, tudod az egyik barátom már itt van. Bemutatom Kazuya Kamenashit, ő itt Adam Russo. - forditottam felé a telefont, Kazuya megrázta magát.

    -Nagyon örvendek! - köszönt.

    -Én is! Jaj , ő az a szinész, énekes, a KAT-TUN frontembere , akiért annyira odavoltál?

    -Igen... - jaj ismét ez a vörös az arcomon... hát legalább beleolvadok a környezetben. 

    -Nem akarok zavarni, majd visszahivlak egy másik nap...

     -Jaj, nem dehogyis zavartál!

Csengettek, Kazuya ment ajtót nyitni...

    -Hello! Akaru de csini vagy! - ugrott máris mellém Koki átkarolva. - Huh kivel beszélsz? Hello!

    -Adam Russo, egy barátom. 

    -Oh, ismersz kinos storykat Akaruról? A csajok nem akarják elmesélni... 

    -Koki! - szóltam rá.

    -Hát persze, exeként , ismerem és...

     -Exe?! - döbbent meg Koki, de még hallottam talán Nakamaru hangját.

     -Igen...

     -Oh igaz, mesélt már rólad.- vette ki a kezemből Koki a mobilom.

     -Na jól van , ne haragudj Adam, de most mennünk kell. - löktem kifele Kokit, közbe a mobilomat próbáltam visszavenni.

     -Hé, Adam majd beszélünk. - kacsintott Koki, mire megütöttem a vállát.

     -Szia!- kösözntem el Adamtól és letettem, majd Kokira néztem. - Meg ne próbáld! - szigoruan próbáltam ránézni, de ő csak elvigyordott és megfogta a az arcomat.

     -Oh, de aranyos vagy. - csak durcásabban néztem , de elnevette magát.

    -Sziasztok! - köszöntem és szemügyre vettem őket.

Koki kimonot viselt, egy sötét kék csikósat. Jin, nem viselt kimonot egy ilyen trapéz , katona stilusu nadrágot viselt, egy egy fekete polóval és egy fehér ilyen nagyobb méretű térning kabátot, haját ő is összekötötte. Tatsuya , nem lepődtem meg, kimonot viselt egy ilyen narancssárga kimonot , ami nagyon jól illett a hajához. Junno szintén beállt a kimonok sorában, egy világos zöldet viselt, melyen szintén fekete csikok ékelődtek. Nakamaru meg egy hasonló stilusu nadrágot viselt, mint Jiné, csak feketébe és több zsebes volt, egy  szürke térninget és egy fekete mellényt viselt. Hát igen, mind annyian jól néztek ki, elsem hiszme,hogy így látom, nem képen őket, hanem élőben, ahogy engem néznek, nekem mosolyognak.

    -Kazuya, mégis kimonoba jössz?! -húzta fel a szemöldökét Nakamaru. 

    -Hát igen,végül igaza volt Junnonak a fesztivál így az igazi és Kokinak.

     -És nekem? - néztem fel kerek szemekkel Kazuyara és mintha zavarbajött volna, el is forditotta fejét.

     -Oh, te is mondtad? - kérdezte Jin.

     -Akkor így már érthető! - nevetett fel Koki.

Csend telepedett ránk, miközben Kazuya szuros tekintettel nézett a srácokra.

    -Akkor mehetünk? - kérdezte Jin.

Bólintottunk és mindneki nagy mosollyal lépett át a küszöbön. Én leghátul maradtam. Kazuya mellett. 

    -Öhm... izé..jól áll neked a kimono....- teljesen zavarba jöttem, tényleg ilyent kérdek? - Izé, nem mintha máskor nem állt volna jól, láttalak képen de... - miket beszélek? Ez tényleg én mondom hangosan ki? - Örülök,hogy végül így döntöttél. -néztem el zavarba.

Ismét csend telepedett ránk, azt hittem,hogy most leégettem magam... de ekkor...

Kazuya:

    -Köszönöm. Te is gyönyörű vagy! - éreztem ahogy az arcom vörösbe pomopál.

Olyan aranyos mikor zavarba jön. Lassan rákell jöjjek,hogy folyamatosan látni akarom, ahogy mosolyog, ahogy énekel, táncol, mellette lenni mikor sír, átölelni és megvigasztalni. Minden egyes percet vele tölteni,mellette megnyugszom és boldog vagyok, erőt ad nekem és előre léphetek vele együtt , kéz a kézben járni... kéz a kézben... kéz a kézben... a srácok elől mentek , beszélgettek... csak mi ketten kullogtunk hátul...akkor miért ne... Lassan közelitettem kezem az ővéhez , szívem torkomba dobogott és csak fél szemmel sanditottam arra... A kecses, vékony kis keze... Milyen lenne ha az enyémbe tartanám? Ha hosszú újjai összefonodnának az enyémekkel? 

    -Kazuya! 

    -Mi?! Igen tessék?! - szökkent hirtelen el, kezemet azonnal hátam mögé rejtve.

    -Mi az haver? - nézett értetlenül Jin.

     -Tán valamire készültél? - húzta fel a szemöldökét Koki.

    -Szólj ha pluszba vagyunk? - vigyorgott Nakamaru. 

 Akarura néztem, aki kíváncsian mérlegelt. Jaj vajon lássa mennyire zavarba jöttem? Előre néztem a srácokra,akik mind vigyorogtak idiótán , majd előre szaladtamés Jinnek ugorva összeborzoltam a haját:

  -Tessék?! Mi?! Mit akarsz?! Bunyót?!

    -Ne már! Kamenashi, összeborzoltad a hajam...- lökött el tőle Jin, de felnevetett. - Amúgy? - karolt át és kezdett suttogni. - Féltékeny voltál?

     -Ugyan mire? - néztem értetlenül...

     -Hát az exére...

    -Még egyszer megkérdem, ugyan mire? Csak beszélgettek semmi extra.

     -Oké - egyenesedett ki - ha te mondod. 

     -Akaru! - előre néztem, egy csinos , karcsú lány, szőke haja kontyba , egy sárga kimonot viselt így integetett nekünk és szólította Akarut, ő lesz Midori.

     -Midori! -szaladt előre Akaru.

Ezután láttam meg, mellette Keitát , nem viselt kimonot, egy egyszerű farmer , egy kockás kék ing és egy bör dzseki. Persze tekintetünk azonnal találkozott. Akaru átölelte a lányt, ekkor értünk mi is oda. Közben észrevettem még egy srácot , narancsos , bozontos hajjal és barna szemmel. Egy elég neon zöld kimonot viselt, mely mellkasánál nyitott volt, egy fehér poló látszodott ki alóla. Ő lesz Shouta.

   -Srácok beszeretném mutatni Midori Hakut és Shouta Hirazawit.

     -Nagyon örvendünk! - hajoltunk meg a srácokkal.

     -Már sok mindent hallottunk Akarutól. - mosolygott Tatsuya és Shouta felé nyújtotta kezét.

     -Mi is örvendünk! - köszöntek ők is.

     -Nekünk is már sokat mesélt Akaru... 

     -Persze azért hallottunk rólatok dolgokat... - de Shouta nem tudta befejezni mondatát , mert Miodir oldalba ütötte.

     -Nyugi értsük.- válaszolt Junno. 

     -Hát, akkor induljunk! - kiáltott fel Koki és elindultunk a fesztivál területére.

Azért igyekeztünk kerülni a nagy tömeget,de olyan érzésem volt, hogy nem fogja semmi sem elrontani.

    -Oh! Milyen rég voltam! Na lássuk mit próbáljunk ki? - kezdett tanakodni Nakamaru és Koki.

Mélyet szippantottam a levegőben, miközben szemem körbe tekintett. Régi feeling jutott eszembe. Az emberek arcán a nagy mosoly, az izgatottság. Ahogy emberekkel találkoznak és újdonságokat mesélnek egymásnak, hogy mik történtek velük és mennyire váják a tűzijátékot, hogy mit ennének ,mit próbáljanak ki. A gyerköcök ide oda futkorásznak nevetgélve, nem tőrődve a felnőtt gondokkal, kis kimonojukban. A standoknál az árusok nagy mosollyal fogadták vendégeiket és ajánlották termékeiket. Az étel sandoktól finom illatok áradoztak  , mindenhol előtted készült a friss alapanyagokból az étel, takoyaki, Maki sushi, inari sushi, teriyaki csirke, yaki soba, grillezett kukorica.Mind nagyon jól néztek ki, de persze az édességek sem maradtak ki mitarashi dango, kis fánkok, palacsinta.Az emberek arcán cska úgy sugárzott a döntésképtelenség, hogy épp mit próbáljanak ki.A játék standok boldog kiáltásoktól vagy épp keserű kiáltástól töltötte meg a teret. Gyerekek, felnőttek egyaránt versenyeztek , párok egymás felé tarották az étlet, vagy épp a fiú mutatta meg mennyire ügyes egy játékban, reménykedve, hogy nyerhet valamit a szép hölgynek aki mellette van. Kellemes, boldog hangulat uralkodott, amin rég vettem részt. 

     -Kérsz? - visszatértem a jelen pillanatban és magam mellé néztem.

Egy kis tál takoyaki volt az arcom elé téve, Akaru mosolyogva nézett .

     -Köszönöm. - vettem el egyet.

     - Nosztalgiáztál? 

     -Tessék? 

     -Elgondolkoztál...

    -Jaj, csak a terpet néztem, mértem fel. Emlékek sorozata... rég voltam. Emlékszem gyerekkoromba a szüleink minden évben elhoztak, amikor csak lehetett ,  a tesoimmal alig vártuk a tűzijátékot. Az egyik kedvenc játékom a célba lövés, mindig én nyertem a tesoim mellett. Anyám szerint profi céllővő vagyok.

     -Oh, valóban? - nézett rám incselkedve, tényleg incselkedve. - Akkor majd mutasd meg. -kacsintott rám és előre szökkent Midori mellé.

Ez nő komolyan... elmsolyodtam és tovább mentem. Amit csak lehetett kipróbáltunk , halat horgásztunk, ettünk, ittunk, dobtunk kosárra, beszélgettünk . Jól éreztük magunkat, a csapat egész jól elengedte magát és összebarátkoztunk Akaru barátaival is, bár Keita még mindig zavart. De mindneki moslygott, nevetett ,  nem ronthatta semmi sem el ezt a napot. 

    -Nektek jővő héten kezdődik az első megjelenésre a próbák nem? 

    -Igen.  - válaszolt Midori, Tatsuya kérdésére.- Már alig várom. Te nem Akaru?

    -De.... - válaszolt, de ahogy nekem tűnt átjárta az idegesség.

Majd megkell mondjam,hogy minden rendben lesz, ügyes lesz.

    -Adjatok bele mindent, Jhonny mindig figyel az első benyomást fontosnak tartja. Hogy képesek az ujoncok viselkedni egy tv műsorban. - búzdította Junno.

  -Olyan meglepő, hogy már itt tartunk.

     -Hát kilettetek választva, nem hiába mert van bennetek potenciál, csak csiszolni kell. Van akinek hamarabb sikerül , van akinek több idő kell. - folytatta Nakamaru.

    -De ügyesek lesztek. - mosolyogtam Akarura. 

Aki mosolyogva bólintott, úgy ragyogott a szeme , hogy éreztem azonnal beszippant. Milyen gyönyörű, miért van rám ilyen hatással? Miért akarok közelében lenni folyamatosan, látni a mosolyát .... már megint itt tartunk Kazuya. Mi van veled? 

    -Nézd ott a céllővés... Megmutatod mire vagy képes? 

Húzta fel a szemöldökét és várta válaszom. Csak elégedetten elmosolyodtam,majd elindultam a stand felé... már láttam is mit nyerek meg neki. 

Egyszer.... 9.resz

 

Egyszer a keserűség napjai is felvilágosodnak

9.rész 

Akaru:

A telefonon Kazuya jelent meg, egy sajtótájékoztató élőben. Szóval eljött az idő, kiváncsi vagyok mit fognak mondani. 

    -Hello , osztály! Rögtön a tárgyra térünk , nyissátok ki a könyveket a 56 oldalra és... Oshiato kisasszony kérem kapcsolja ki a telefonját ! 

Persze, hogy engem vesz észre először. Elvigyorodtam és felálltam:

    -Sajnálom tanárúr, de ez életbe vágó dolog. - ezzel rákacsintottam és kisétáltam a teremből. 

    -Oshiato! Oshiato Akaru! Büntetésben lesz! - de már becsuktam magam mögött az ajtót. 

Mindig ez van... ez szokásos néha, szóval... Lesitettem a próba terembe reménykedve, hogy nem kések le semmiről. Valamiért nagyon izgatott voltam, annyira tudni akartam, hogy mit fog mondani. Pont időben, leültem a szinpadra és vártam... persze a fotosok továbbra is kattogtatták a fényképezőgépeket miközben lövelték a kérdéseket felé, de Kazuya csak most szólalt meg.

    - Nem titok, hogy a nyári szabadságunk során én nem a pihenést válaszottam, hanem beiratkoztam egy nyári iskolában folytatni a tanulmányaimat. Akaru Oshiato az osztálytársam. Azon a nap épp arra jártam és észrevettem,hogy veszekednek az előtte lévő sráccal, odamentem mert azt hittem, hogy gond van és talán segíthetek. - azon morfondiroztam,hogy vajon mennyit rághattak be a szájába. - De az egészet félreértettem, ugyanis csak kisebb vita volt. - kisebb vita ja....persze.... szóval berágták ezt kis storyt.... hát erről lehet nem tehet, hiszen milyen nagy botrány lenne ha kiderülne a teljes igazság. 

Figyeltem ahogy kicsit erőlködik, nem volt inyére a hazugság, ennyire már ismertem. 

    -Akkor önök csak barátok? - tette fel a sok riporter közül az egyik. 

Hirtelen éreztem,ahogy a szívverésem gyors ütembe kezd... miért? Miért ugrasz ki erre a kérdésre?

    -Osztálytársak vagyunk. - mi?!

Hát ez megütött, oké tudom,hogy viselkedtem de gondoltam, hogy legalább a történtek után azért barátok vagyunk. Szóval, ő rám nem tekint sehogy.... De mire gondolsz Akaru?! Mégis hogyan másképp kellene tekintsen, más világból származik és amint lejár a hülye szabadsága többet nem látod... nem látod.... 

    -Arra szeretném kérni mindenkit, hogy hagyja békén Akaru Oshiatot. Nincs semmi ok, hogy letámadja bárki  vagy rossz szemmel nézzen rá. Szóval kérem hagyják békén. - ezzel meghajolt és elment.

     -Köszönjük,hogy ide fáradoztak. Kérjük szives türelmüket, míg a KAT-TUN ismét vissza áll munkában és kérjük tartsák tiszteletben a magánéletüket.

Ezzel lejárt  a sajtótájékoztató. Lekapcsoltam a telot és gondolataimban merültem. Osztálytársak mi... rendben ha csak ennyi, akkor ennyi. 

Kazuya:

Fárasztó volt ez az egész tájékoztató. Jhonny szabályai szerint lényegretörtem és semmi plusz info . 

    -Ügyes voltál Kazuya! Jó volt, már egyre csökken ez a galiba.- fogadott az irodába nagy mosollyal.

    -Visszamehetek akkor? - már alig vártam, hogy találkozzak Akaruval.

Vajon látta a tájékoztatot? Ah, nem hiszem óra volt és nem is tudott róla. 

    -Hát persze. De Kazuya, ne legyen még egy ilyen helyzet. Ő egy egyszerű lány, sőt egy elég balhés ahogy olvastam....

    -Utána néztél? 

    -Persze . - előkeresett egy dosziét majd elém dobta, 

Kinyitottam Akaru volt a képen az iskolából jött ki. Néhány átlagos információ lakhely, szültési év. Aztán jellemzés és persze a story, hogy ők uralják a sulit.

     -Ő nem ilyen!- kelltem ki magamból. -  Nem egyszerű lány...

    -Jól van, jól van... - ült le a székre. - Nem érdekel, tegyél amit akarsz de maradjon a keretek között , semmi ilyen bonyolult helyzet ismét. Értve vagyok? 

  Persze, most ha elsimult mit is érdekelné? Szememet forgattam.

     -Rendben. Elnézést! Szép napot! - ezzel meghajoltam és kiléptem. 

Néhány sztár bent lézengett, ide oda forgolodtak, készülődtek. Köszöntem néhánynak majd elindultam enni egy kis rament. Hazamegyek , összepakolok és indulok is vissza. Ahogy leültem egy étteremben, megcsörrent a telom. Valahogy, abban reménykedtem, hogy Akaru de nem.... Akira volt.

     -Halo? 

    -Szia el sem hiszed mi történt harmadik órán .

     -Nem tudom, de gondolom elmondod...- szippatottam bele az előttem lévő gyümölcs  turmixban.

     -Bejött a tanár és Akaru telefonozott... - felvillanyozott a szemem, mikor kimondta ezt a nevet. - Természetesen rászólt, de erre Akaru azt mondta, hogy "Sajnálom tanárúr, de ez életbevágó dolog." és a tanárra kacsintott, láttad volna a tanár arcát, majd felrobbant. Annak ellenére, hogy ezt megszokhatná. 

     -És mi történt Akaruval?

     -Nem tudom , hogy miért ment ki, vette a telefont és kisétált. A tanár meg utána szólt, hogy büntetés. Nem tudom ha elment, mert ezek után nem jött vissza. Bár ha nem ment el elég nagy bajba van, ami szerintem számára nem nagy dolog és nem fogja érdekelni.

    -Azt mondtad harmadik órán? - akkor volt....

     -Igen. Milyen volt a tájékoztató? 

     -Jó, tervek szerint ment.- Akira tovább mesélt a napjáról ... de én a gondolataimban merültem.

Szóval akkor látta a tájékoztatot, vajon mi járhatott a fejében?

     -Kazuya?! Ott vagy?!

     -Igen bocsi, elgondolkoztam. Köszönöm.- hozták meg a ramenem. 

     -Nehéz a szerelem mi haver? - sóhajtott fel.- Leszidtak még ma a cégnél?

     -Nem, sőt alig várták,hogy lejárjon. Most már nem érdekelte, őket ,hogy mit mondok, csak ne kerüljek újból ilyen helyzetben. - poénkodtam, de azt hiszem a cinikusság érződött a hangomból.

      -És mit fogsz tenni?

     -Hát továbbra is mellette leszek, de igaza van abból a szempontból , hogy idol vagyok így óvatosabb kell legyek. - ez öszínte volt. 

     -Értem. Most órára kell mennem ,de majd beszélünk.

    -Hello! - és tette le.

Befejeztem a kaját, majd el is indultam a lakásomban, hogy ami olyan visszacsomagoljam és induljak vissza Osakaban. Megpróbáltam közben Akarut hívni de nem válaszolt. Pakolás közben Nakamaru és Koki hívott.

    -Szóval osztálytárs ? - húzta fel szemöldökét Nakamaru.

     -Mit mondhattam volna? Amúgyis ez az igazság, nincs semmi közöttünk szóval... - bár szeretném.

     -És szerinted Akaru is így gondolja? - tette fel a kérdést Koki .-Azt mondtad,hogy valoszinű látta. 

      -Mit gondolna mást? Igaz,hogy én beleszerettem de... - fejembe lepörögtek a napok , a pillanatok amiket közösen töltöttünk, mikor megláttam egészen az utolsó találkozásunkig. 

Alig várom, hogy találkozzak vele. 

     -De ő, más...ő biztos,hogy nem .... - ugye? 

     -Azért vigyázz, ha holnap ismét a lista elejére kerülsz a szívatásba ne csodálkozz. - nevetgélt Koki.

Ezt most tényleg nem értettem, biztos,hogy Akaru nem néz rám olyan szemmel. Azt látnám, érzném nem? 

     -Nem érted a nőket Kamenashi, pedig a csapatban téged mondanak az egyik legnagyobb sármörnek.- válaszolta Nakamaru. 

Nem értem a nőket...? Nem értem Akarut.... ?

     -Na jó, most mennem kell hamarosan indulok vissza. 

      -Várj. Jhonny papával minden rendben mostmár? - kérdezte Koki.

      -Jaj, ne nevezd így, neki bár hol lehet füle és szeme.... -nézett körbe Nakamaru.

       - Ez igaz. Lekövette Akarut, utána nézett. 

       -Mi komolyan?- bólintottam.

       -Igen, egy dosziét dobott elém tele információkkal.

       -Akkor nem adja rátok áldásotok. - hát igen ezt eddig is tudtam, hogy nem könnyű.

Elköszöntem , majd elvéve a két böröndöm, ismét bezártam lakásom és visszakocsikáztam Osakában. Örültem, hogy egyedül vagyok és nem követ egy gorilla, vagy ő maga visz. Így ismét gondolataimban meredhettem. Nem adja rátok áldását... Változhat e valami? Gondolataimban folyamatosan Akaru járt, a szívembe beköltözött és nem éreztem azt, hogy kiakarna onnan költözni. Megakartam szerezni, azt akartam, hogy mindennap rám mosolyoghasson és megérinthessem, megízlelhessem édes ajkait és támaszt nyujtsak, biztonságot neki... Nem adja rátok az áldását.... Nem is kell, mert valahogy megoldom. És ezekután az út szakaszom kicsit megváltozott.

Akaru:

A kis riport után, nem mentem vissza a suliba. De a büntetést leültem. Egész végig amúgy suliba voltam a próba teremben, új koreográfiákon agyalva. Jót tett, kikapcsolat, bár már a saját érzéseimet sem értem . Lekellett vezessem a gőzt, de ha tudnám miért.... Büntetés után egyből hazafele tartottam. Nem akartam mást, mint az üres házban ülni és nézni a falat. De amikor a kapuba értem.... ismeretlen autó parkolt előtte.... Kazuya lépett ki az ismeretlen autóból, azonnal megálltam.

     -Hello! -köszönt sexy mosollyal, amitől azt éreztem, rögtön ,hogy itt olvadok el.Mi?

     -Szia, osztálytárs! - mondtam cinikusan a végét és a kapuhoz léptem, kinyitani. 

      -Zavar? - bársonyos hangja közvetlen mögöttem szólt.

Éreztem ahogy beleremegek csilingelő hangjában. Most meg mi a fene van velem? 

      -Nem, dehogy zavar... miért zavarna? - esett ki a kezemből a kulcs.

Miért vagyok ideges? Lehajoltam, felvenni de amikor felvettem és felegyenesedtem, Kazuya megfogta könyököm és felé fordított , majd ajkai az enyémekre tapadtak. Megcsókolt!

       

szulinap

Nagyon boldog születésnapot Nakamaru! 

Ma töltötte a 37-dik életévét. 😍😄