Kame Camera 3

 Kame Camera 

Vol. 3 Ahol születtem

Amikor megkaptam ezt a témát a "Születés" , rögtön emlékeztem erre a tájra,a fSky tree-re, amely a családom szomszédságából látható. Kora reggel mentem fényképet késziteni, amikor nincsenek autok, de a környéken egy nagyi közbe szólt "Mit csinálsz?" .

Egy nap, amikor visszamentem a szülővárosomban, rájöttem, hogy az út vége felé, mindig sétálni megyek és a Sky Tree életre kell. A szülővárosomban, ez egy tokiói nevezetesség. A torony rátett a párizsi Eiffel torony emlékére és a feszültségem fokozodott. Annak ellenére, hogy ez Shitamichi. (nevet).

Amikor lehetőségem van rá, időt találok és hazamegyek a szülővárosomban időt tölteni a családommal. A szülővárosom és a családom is : nagyon szeretem "ahol születtem" .

25 évvel ezelőtt harmadik fiúkként születtem a Kamenashi családnak. Minden fiútestvérem, kívéve engem,   jó a test felépitése! Az idősebb testvérem országos szintű karate sportoló , a második bátyám egykor Önvédelmi Erőkhöz tartozott. Természetesen az öccsük , én fullajtár volt?! Megütöttek, mint egy homokzsákot és az volt a feladatom, hogy minden héten elmenjek vásárolni a "Shounen Jump"-ba

(nevet). A bátyáim általában félelmetesek voltak , de valójában kedvesek. Amikor elkezdtem dolgozni, biciklivel vittek a munkahelyre és sokféleképpen megvédtek. Egyébként az öccsém egy hatalmas testű , de kedves indulatu srác (nevet).

Az, hogy ennyire szeretem a családom, a szüleimnek köszönhető. Nem voltunk jómodú család de a szeretet mély volt és tisztelem őket. Apám remek. Olyan férj akinek van ereje és kissé stilusosan öltözik... Miattunk, a fiai miatt éjjel nappal dolgozott. Anyám az a tipikus "japán anya" ember. Minden helyzetben ki-be volt "a gyermekeim magam előtt". Nagyon elfoglalt volt a házimunkával, a munkával, a gyermekgondozással, ritkán öltözött ki vagy sminkelt ,  ezért azon a napon mikor a suliba járnak a szülök látogatni teljesen fehér arcal érkezett nyaktól felfelé, nagyon kinos volt! (nevetett) De amikor anyukám mosolygott, az egész család természetesen mosolygott.  Boldog érzéseket vonzza. Számomra az ideális nő végülis az anyám.  Annak ellenére, hogy az energia és a háztartás költségei nagyon nagyok voltak , soha nem éreztem magam magányosnak. Voltak nehéz idők , de a szeretet betöltötte őket. Ez a hely most is a bázisom.

A változásaim alatt is a családom jelen volt, aki gond nékül vigyázott rám.

De tudod volt idő amikor elmentem (eltávolodtam) "ahol születtem", "a családom"  vagy a "szülővárosom" volt. Feltehetőleg 20 éves koromba volt. Debütáltam és a munkába, környezetbe változások következtek be ami miatt kezdtem szem elől téveszteni azt a helyet , amit otthonomnka hívhattam és még a családommal sem tudtam helyesen tartani a távolságot. Képes lettem megkeresni megélhetésemet és ha boldogan is támogattam a családomat pénzügyileg , a másik felemet zavarba hozta egy fajta változás. A showbiznisznek más oldala van, mint a társadalom józanésznek, ezért ettől elrontva azt hittem talán boldogabb lettem volna ha Kamenashi Kazuya művészként éltem volna. De még így is, aki erőlködött, a családom közel állt hozzám, mint mindig. Ennyi idő alatt rájöttem, hogy minden rajtam múlik. A távolság köztem és a családom között és az , hogy ki akarok lenni: ha központom megvan , akkor változatlanul létezhetek. Az egyik oldalon a KAT-TUN Kamenashi Kazuyaja áll és mivel fiúként örökké tiszteni fogom a szüleimet , azt fogom mondani amit egy felnőtt mondd, függetlenné váltam. Megfelelően ez a kapcsolatérzet a családommal együtt. 

A közel múltban rengeteg "testvér találkozot" tartunk. Míg a "Mit fogunk mostantól kezdeni Kamenashi családdal" témáról folytunk vitát, végére részegek leszünk és a második bátyám könnyeket hullat.Túl szenvedélyes! (nevet) A család fontos, de mivel a tagok növekednek, sőt a kapcsolatok is folyamatosan változnak ... ezekben az időkben azt hiszem nem szükséges megbeszélni vagy erőfeszítéseket tenni. A szülőváros hasonló. Így született anélkül, hogy új diszletete lett volna. Mivel a változás természetese, akarom folytatni a szeretetet, a családom és szülővárosom iránt, miközben elfogaodm a változásokat is.  Végül nagyon büszke vagyok a családomra és a szülővárosomra, ami gondolkodásra késztet.

Minden egyes szavában ott rejtőzik , hogy mennyire fontos neki a családja. Nagyon szépen , éretten folgalmaz és körbe rajzolja az egész igazságot, a rendet ami nem  csak náluk, hanem minden egyes családban jelen lehet vagy van is. Ti mit gondoltok? :)