Egyszer a keserűség napjai is felvilágosodnak
12.rész
Akaru:
Újabb napok csengettek le. Nem tudtam Kazuya szemébe nézni. Mentségemre szóljon, hogy próbáltam de mindig mikor odajutottam, hogy megszólaljak meghátráltam. És igen Akaru Oshaito meghátrált. Ha valamikor meg meginogtam, hogy látni akarom, hallani a hangját, vele lenni folyton az jutott eszembe, hogy ő egy idol, nem tehetem ki ennek az egésznek, nem keveredhet ebbe bele. Már így is elrontottam az életemet, úgy lesz a legbiztonságosabb ha éli a saját életét. És a nyárnak egyszer vége lesz, egyszerv isszatér sztár életéhez, találkozik csinosabbnál csinosabb énekesekkel, szinésznőkkel, modelekkel és engem elfelejt. Én meg megleszek egyedül, majd valahogy ezzel az érzéssel is megbirkozom, elrejtem és megleszek... megleszek... bizotsan megleszek. És ez neki biztos csak egy kaland, ugyan mennyi az esélye, hogy Kamenashi Kazuyanak egy ilyen lány lány mint én tetszedjen meg.
-Akaru! Akaru! - legyezett a szemem előtt Tamiya.
-Bocsánat elkalandoztam, miről beszéltetek? - tértem vissza a valóságba.
-Hát azt észrevettük. Történt valami köztetek mi? - kérdezett rá egyenesen Tamiya.
-Tessék mégis miről beszélsz? - nevettem fel harsányan.
-Ugyan már , amióta kint vagyunk az udvaron csak őt bámulod.
Kazuya és a videós banda velünk szemben, az udvar tulsó oldalán beszélgettek:
-Nem is igaz...
-De igaz, amióta kiléptünk csak őt nézed. - szólalt meg Hitaru is.
Ajakmaba harapva elnéztem, legjobb barátnőimnek ugyan hogy tudnék hazudni, szerintem ez eléggé nyilvánvaló számukra. Bár az utobbi 2 napba Kazuya nem keresett, amiért furcsa ürességet éreztem a szivembe. Oké azelőtt minidg próbálkozott, próbált beszélni és én leráztam , de az utobbi két napba szinte 10 méternél közelebb nem is kerültünk. Talán már fel is adta? De nem ez lenne a legjobb neked Akaru?
-Akaru! Tudod, jól, hogy bennünk megbizhatsz. Történt valami igaz? Olyan rég beszéltetek...
-Miért kellene egyáltalán beszélnem vele? Sosem beszéltünk olyan sokat...
-Ugyan már Akaru , igaz, hogy az elejen célba vetted, de megjelenésével lassan leálltál, amióta megérkezett te is megváltoztál...
-Ez nem ...
-Ne tagadd, látszik jól. Szerelmes lettél belé ugye? - Tamiya közelebb lépett hozzám és szelid mosollyal rám nézett, hogy ideje lenne bevallanom.
Visszatekintettem Kamera, aki éppeg felenevetett , azzal a egy darab szál lánnyal volt Yoshikoval . Pont felnevettek... ezek ketten jóban vannak ugye? Yoshikot ritkán látni ennyit beszélni egy fiúval... rajongója lenne? Nem... nem erről van szó, ahogy ránéz, ahogy elpirul a tekintetétől...
-Igem szerelmes vagyok belé. - néztem újra vissza barátnőimre. -Ami azt illeti ő is szeret... bevallotta... tudjátok amikor visszamnet a fővárosba, a cikkek miatt, majd hazajött ott várt engem a házamnál és megcsókolt. Bár még azelőtt volt egy csók köztünk, mikor történtke a dolgok Otanival... én , én mindezek után megfutamodtam , megfutamodtam a saját érzéseimtől és Kazuyatól... féltem, féltem, hogy ennek nem lesz jó vége, hogy ennek nem szabad megtörténnie... mit mondok, még mindig félek. Hogy ő belé szeressen egy ilyen lányba és... és neki ez nem a világa, egyszer visszetér a idolsághoz...
-Akaru... - nézett rám bánatosan Tamiya majd átölelt.
Kazuya:
- Ti ketten elég jóba vagytok... - lépett hozzánk Nagaruki.
Talán egy hét telt el amióta újra bevallottam az érzésimet Akarunak aki csak elszaladt tőlem. Azok után próbátalm beszélni vele, de szóban sem állt velem, ezért 2 napja úgy döntöttem, hogy hagyok egy kis teret , hadd gondolja végig a dolgokat. Plusz a fiúk is ezt ajánlották, hogy most hagyjak kis időt neki. Amikor elmeséltem, hogy mi történt a próbaterembe, azzal nyugtattak,hogy biztos fáradt volt, a hosszú út megterhetelte ami sok kétséget nem vont maga után, szóval valahogy én is ezzel nyugtattam magam. Akira és a többiek jól voltak, folytatták tevékenységüket , barátkoztunk és teltek az átlagos napok.
Az idő egyre melegebb lett, már úgye a nyár közepe érkezett. A diákok egyre lengébb ruhába öltözködtek, de attól függetlenül bejártak , legalább örültek , hogy találkoztak egymással. Száraz levegő futott végig közöttünk, szünet volt, a legtöbben egy hűvös árnyékot alatt húzták meg magukat. Mi is így tettünk, éppen Akira és Kagimura valami történetet meséltek amibe nevetésbe törtek ki. Nagaruki lépett mellém, Yoshikoval beszélgettünk .
-Van valami köztetek? - vigyorgott el.
-Mi?! - néztem össze Yoshikoval , aki mintha zavarba jött volna. - Dehogyis... - álltam fel és nevetve meglöktem Nagarukit.
-Hát sajnálom, de Yoshiko alig beszél fiúkkal ...
-Csak jól megkapjuk a közös hangot. - néztem le Yoshikora aki csak halványan mosolygott.
-Ugyan már Nagaruki, Kazuya szive már foglalt... - dölt nekem Akira.
-Mi?! Komolyan? - lepődött meg Nagaruki, de a mögöttünk álló srácokat is hallottam.
-Hát biztos egy szinésznő mi? Énekesnő? Modell? - lépett Kagimura is közénk és kíváncsian várta válaszom.
De helyettem ismét Akira szólalt meg.
-Nem, képzeljétek el a jégkirálnyőt....
-Na ne?! - lepődtek meg a fiúk.
-De , de ...- bólintott Akira. - Teljesen elcsavarta a fejét.
-Akkor ezért szaladtál múltkor el a klub teremből hozzá?
-Bár ez sem meglepő, amióta megjelentél Akarut a barátnőin kivül veled lehetett látni a legtöbbet, ami ritka eset... - folytatta Sasuke.
-És bevallottad az érzéseidet? - kérdezte Nishiki.
Az udvar másik végébe néztem, már láttam mikor kijöttünk, hogy ők már ott ülnek. Tamiya és Hitaru éppen megölelte Akarut. Miért? Akaru szomorúnak tűnik...
-Te bevallottad?! - csattant ki Nagaruki.
-Igen na és...?
-Na ne már és hogy utasitott vissza a jégkirálnyő?
-Ne nevezzétek már jégkirálnyőnek, egyáltalán nem olyna mint amilyennek gondoljátok. - oké, kicsit ismét felemeltem a hangom, temperametusabban.
-Nyugi haver, értsük mi... - Akira levette a karját rólam és felemelte kezét. - Ezzel nem érdemes vele vitázni , makacsan tartsa a szavát.
-Nyugi Kamenashi, mi csak azt mondjuk amit tapasztaltunk, amit láttunk, értsd meg mi nem így ismertük meg ...
-Megpróbáltátok megismerni? Vagy csak láttátok mit tesz és inkább meghuzodtatok hátra...
- Na jó oké! Nekem egy ilyen sztárocska ne jöjjön osztani az észt, minek után néhány hét alatt beleszeretett.... nem tudsz te semmit? Honnan tudnál? Ugya miért kellene megismerjük mikor csak úgy uralkodik és azt tesz amit akar, mikor célba vesz személyeket és gyalázza őket. Mondd szerinted az ilyen ember jó? Hogy csak úgy játszik, mintha a bábui lennénk.
- Nem azt mondom, hogy amit tesz az rossz... - már már egymással szembe álltunk Nagarukival és egyikünk sem akart meghátrálni. - De ítélkeztek , nem is tudjátok a hátterét, nem tudhassátok, hogy mi van a háttérben , miért csinálja ezt...
-A szerelem elvakitott Kamenashi , úgy csinálsz, mintha ő lenne az áldozat "oh szegény Akaru" , közbe hidd el,hogy senkinek sem könnyű és neki nincs semmi joga így viselkednie. Én nem tudom ha van benne emberiség...
-Nagaruki fejezd be... addig fejezd be amíg még nemt eszek olyant amit megbánok... - még közelebb léptem hozzá és már arra készültem hogy megfogjam gallérját.
- Olyan mint egy hatalomra éhes szörnyeteg...
Éreztem ahogy ujjaim megdermednek és ökölbe szorulnak...
-A nagy Kamenashi Kazuya mit akar? Védelmébe veszi a gonoszokat, igazságszolgáltatást csinálsz?
-Hé! Fejezzétek be, ne vitatkozzatok. Nagaruki , Kazuya.. - hallottam mellőlem Akira hangját, de nem tudtam rá összpontositani.
-Úgy véded mintha már járnátok , pedig nem tudom ha veled is tett valami jót, idol létedre célba vett ugyanugy mint másokat...
-Nem tudsz semmit... - szürtem a fogaim közül.
-Hé! Elég legyen!
Mielőtt bármit is tettem volna egy angyali hangott hallottam meg, amit két napja oly rég hallottam ilyen közelről. Elengedtem Nagarukit és félre léptem jobbra tekintve, ahol valóban ő állt... Akaru és két barátnője Tamiya és Hitaru. Tudom, hogy nyálasan fog hangzodni, de egy hét után nagyon hiányzott, hogy ilyen közel legyen hozzám, hogy ilyen közel halljam hangját és szelid mosoly ült ki arcomra mikor tekintetünk találkozott.
-Nagaruki... - lépett közelebb Nagarukihoz. - Ha valami gondod van velem , hozzám gyere rendben?
Szinte szikrákat szort a szeme ahogy Nagarukihoz lépett aki egyik percben nagyot is nyelt.
-Ne másnak tálald ki azt amit rólam gondolsz! Mondd egyenesen a szemembe. -ért közbetlen közel Nagarukihoz és szuros tekintettel szemezett vele. Ne rendezzetek jelenetet az udvaron, értve vagyok?
-Igen...- hajtotta le a fejét Nagaruki.
Akaru bólintott majd intett Hitarouéknak hogy induljanak. Csak egy pillantást vetett rám miközben elment mellettem.
-Yoshiko menjünk... - Nagaruki összeszedve magát, megfogta húga kezét és elhuzta onnan mielőtt bármit is mondott volna.
-Kazuya ezt azért nem kellett volna...
-Sajnálom mennem kell... - beszélnem kellett vele, beszélni akartam , azt akartam,hogy nézzen a szemembe és hozzám szóljon.
Így utánuk szaladtam a másodikra értek fel, mikor utolértem őket:
-Akaru!
Tamiya és Hitaru hátra fordultak, de ő csak megállt.
-Akaru...
-Kazuya jobban kellene vigyáznod, sosem tudod, hogy mikor bukkan fel egy fotos.
-Tessék? - nézetem értetlenül rá, de ezt valószinüleg nem láthatta, mert még mindig nem fordult meg.
-Első sorban mident hallottam, amit köszönök, hogy megvédtél. - Tamiya és Hitaru mosolyogva tovább indult, míg én átvészltem a köztünk lévő távolságot, egy lépcső fokra kerülve.
A földet fixirozta és kicsit szomorú tekintete volt.
-De ez rám tartozik, megoldom, lenyelem...
-De ezt nem kell lenyeld. Nem kell ezt elviseld, hiszen te nem ilyen vagy.- vágtam közbe.
-Nem kell megvédj...
-Tessék? Miért mondod ezt? - ajkába harapott, de még mindig nem nézett a szemembe , így hát karon ragadtam és magam felé fordiotttam.
-Ne keveredj a dolgaimba mondtam már! Nagyon kedves srác vagy Kazuya , mindenki szeret téged, ez ne tedd tönkre... maradj ki az életemből, maradj távol tőlem... másodjára idol vagy, nem verekedhetsz csak úgy össze bárkivel.
-Maradjak ki, maradjak ki! Folyton ezt hallom, csak mindig ezt mondod... miért menekülsz tőlem? Figylej én tudom, hogy idol vagyok de attól egy átlagos ember, egy átlagos férfi aki szerelmes lett és szeretné ha szeretett nőszemély vele lenne... ne ijedj meg ettől, elhiszem, hogy ijesztő de minden rendben lesz...
Elökött magától:
-Nem menekülök semmitől és senkitől! És nem érdekel, hogy ki vagy idol vagy nem... Nem tudsz te semmit!
Ezzel meg ismét, harmadjára, negyedjére már ki tudja, elszaladt. Dühösen kifujva a levegőt a falba ütöttem. Egyszerűen nem értem, komolyan nem értem, hogy miért mondja folyton ugyanazokat a dolgokat. Hogy maradjak ki az életéből, hogy nem való nekem, hogy tönkre teszem az életemet... Nem értem... egyszerűen nem értem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése