A sors szenvedélye 26.rész

A sors szenvedélye

26.rész

Akaru:

   -Tatsuya?! - lepődtem meg mikor tekintetünk találkozott.

    -Hali! - vigyorgott és felém intett.

    -Hát te meg , mit keresel itt? - átszeltem a köztünk lévő távolságot, miközben szikrázó tekintetek kisérték utamat.

De igyekeztem figyelmen kívül hagyni őket, közben remélve hogy Tatsuya nem veszi észre, mert biztos tovább adná Kazuyanak aki csak továbbra is aggódna. És ezt a helyzetet én kell megoldjam.

    -Hát azt mondtad tegnap,hogy keveset beszélgettél velem, gondoltam akkor eljővők, hogy beszélgessünk. - vigyorgott.

Ettől a mosolytól biza kinek nem jönne meg a kedve? Valakinek nem jönne mosoly az ajkaira ha a vigyorgó Tatsuya Uedára nézne?

    -De nincs semmi munkád? 

     -Nem, pont szabad vagyok. Nos benne vagy? 

    -Szivesen benne lennék, de átkell néznem a szövegem a forgatásra. - emeltem fel a szövegkönyvet.

   -Oh, akkor mi lenne ha segítenék? 

   - De biztos van jobb dolgod mint velem próbálni...

    - Én szívesen segitek! -hirtelen megfogta a bal kezemet , ami üres volt. Közbe  hallottam a magam mögött hülledező embereket.  - Menjünk , jó? - olyan lelkes volt, mint egy kisgyerek. 

Mosolyogva bólintottam, mire meg is fordult és elkezdett kifele húzni az épületből. 

    -Hol fogunk próbálni? - kérdeztem amint kiértünk az épületből és elkezdett lassitani. 

    -Hmmm...- újját a szájához emelte úgy gondolkozott, komolyan mint egy kisgyerek.

Ismét ettől a gondolattól elmosolyodtam... 

    -Mondjuk a lakásomon? 

Amikor kimondta a helyszint leblokkoltam. Értetlenül fordult hátra, mikor érzékelte, hogy nem lépek tovább. 

    -Jaj, ne ne gondolj semmi rosszra.  -elhuzta a kezét és hevesen gesztikulálni kezdett. - Csak arra gondoltam, hogy úgyebár ki nem nagyon ülhetünk nagy tömegbe, meg amúgyis próbálni csendben kellene nem? Mehetünk a céghez  is ha gondolod csak gondoltam, valami otthoniasabb légkör jobb lenne ... De tényleg semmi rosszra ne gondolj, mint két barát...

Tatsuya zavarbajőve eltekintett tőlem és idegesen felnevetett, kezét tarkojához kapva.

   -Nem, nem gondoltam semmi rosszra... - de komolyan csak biza ki nem blokkolna le egy pillantra ha egy fiú azt mondja neki menjünk a lakására. Na meg persze az már más tál tészta, hogy ez a fiú KAT-TUN Tatsuya Uedaja. - Rendben , menjünk!

Tatsuya mosolyogva lélegzett fel, majd intett, hogy kövessem . Az autójához kisért, egy saroknyira parkolt le. Láttam már az autót, Kazuya mellett szokott parkolni a cégnél. Egy piros Audi, nagyon szép, fényes kocsi . Vajon ezzel nem tűnik ki a városba? Nem mintha a világon csak neki lenne audija. Beültünk a kocsba és Tatsuya lakására vette az irányt. A központtól kivülebb esett egy elég csendes negyed , egyre több ház is megjelent az utca két oldalán és az épületek sem voltak már olyan magasak. Néhány ember lézengett a téren, Tokyohoz képest ez kevés volt. Az út csendes telt le, tulajdonképpen közöttünk talán egy két szót váltottunk, hogy milyen volt a napunk meg hasonló . Tatsuya végül egy négy emeletes tömbház előtt állt meg, mely  hosszan elnyult , kitűnve a körülőttelévő házak között. Kiszálltunk a kocsiból majd Tatsuya a harmadik emelet, harmadik ajtójához vezetett. Miközben az ajtót nyitotta a környéket pásztáztam, valóban csendes kis negyed volt , nem messze játszótér gyerekzsivajtól volt hangos. Az épület világos kék árnyalatban pompázott és nagyon rendezett volt , oké bár a falakon látszott, hogy nem a legujabb, legmordenebb épület , de másképp nagyon tiszta. Amit szülőhazámhoz képest, őszintén megmondva... nem jellemező, ezt megtapasztalhattam és kijelenthetem, hogy a japánok nagy tisztaságba tartsák a környezetüket. 

     -Gyere be! - Tatsuya hangjára az ajtó felé fordultam, előre engedett.

    -Akkor elnézést! - meghajolva, beléptem a lakásba

Egy kis folyosóra nyilt az ajtó bal kéz felől egy ajtó , jobb kéz felől a fogas. Kellemes narancsos szin uralkodott , vagy három négy lépésre látszodott egy ablak és körülőtte sárgás fal.

    -Érzed magad otthon! - szinte egy mozdulatból levette az cipőit majd benebb is lépett. 

Lehúztam én is és benebb léptem. Tágasabb volt a tér mint gondoltam. Hasonlóképpen mint Kazuyánál a nappali és a konyha együtt volt. Itt a sárga - fekete kombinálás uralkodott és sokkal több volt a növény a lakás különböző pontján, legfőképp kis bonsaiok. A butor itt fekete szinben pompázott, ahogy a kanapé is . És az is megemlítendő , hogy néhány elem sokkal tradicionálisabb. 

    -A szüleim szeretik az ilyen tradicionális dolgokat, leginkább anyám. Rá ragad az emberre egy kis idő után.

    -Nagyon szép lakás , kellemes negyed.

    -Ezt én is szeretem benne. Bár tudom, hogy távol van a cégtől de nem bánom. Arra a néhány órára mira hazajővők, mindig csend van, feltöltödhetek. 

    -Elhiszem. - körbe fordultam a szobába.

Bal felén , ahogy bejöttünk , egy kisebb fal mélyedés ajtónak, gondolom ott a szobája. Letettem a táskám a kanapéra:

    -Nos akkor hogyan kezdjük?

     -Hát... még előtte elolvasnám egyszer és utána elmondod a véleményed jó? 

Bár furán ideges voltam, hogy Tatsuya előtt kell előadjam a szerepem. Minden fellépés előtt izgulok, ezt nem szoktam meg néhány hónap alatt és szerintem nem is fogom  megszokni, mindig az az izgulos tipus volt, már azért örülök legalább, ha szinpadra állok és nem elszek vörös mint a paradicsom. De mondjuk arra is gondoltam, hogy Tatsuya akinek szintén van tapasztalata szinészetben, mint Kazuyanak , illetve persze az is, hogy ő is KAT-TUN tag, már az idegesség kerülgetett.

    -Készitek egy kis harapni valót oké? Ugyse ebédeltél ugye?

    -Jaj ne fáraszd magad én most így rád törtem...

    -Ugyan már, csak nem hagylak éhezni. Plusz Kazuya biztos kinyirna ha éheztetnélek, másodjára én hivtalak meg. Szóval nyugodtan foglalj helyet , addig konyhába tevékenykedek míg olvasol.

    -Nagyon szépen köszönöm. - hajoltam meg. 

Nagyon örültem, hogy Tatsuya végül megnyilt nekem, hogy elkezdtünk barátkozni.

Kazuya:

    -Köszi szépen haver, hogy megtartottad. - lépett le az emeletről Koki.

Éppen nálam voltunk, Koki néhány hónappal ezelőtt adott nekem egy csomag papirt, ilyen olyan forgatókönyvek, dalszövegek és jegyzetek... úgy volt, hogy elviszem az újrahasznositóba, az enyémekkel de nem volt időm. Aztán eszébe jutott, hogy az egyiken egy rap szöveg van, ami kellene neki most. Még szerencse, hogy végül nem vittem el, így megtudta keresni.

    -Nincs amit. 

    -Mész forgatásra? - támaszkodott a kanapénak.

    -Igen, együtt forgatunk Akaruval.

     -Az tök jó. Minden rendben veletek? 

     -Mire érted? - néztem Kokira értetlenül.

     -Ugyan már Kazuya. Azt hiszed vak vagyok? Kerülöd Akarut, valahogy már nem töltök annyi időt, vagy ugyan úgy időt mint azelőtt. Összevesztetek? Meguntad?

Megunni... őt? Ugyan, hogy tudnám megunni őt, egy olyan szinességet hozott az életembe amit eddig még más nem .

     -Nem dehogyis...

     -Én őszintén megmondva azt hittme, hogy 2 hónap után összejösztök. Annyira jól kijöttetek , már komolyan úgy néztetek ki mint egy pár. De hirtelen úgy tűnik eltávolodtál, vagy nem tudom...

     -Én csak... - neki támaszkodtam én is a kanapénak lehajtva a fejem.

     -Oké, oké. Nem kell mondj semmit. - lépett közelebb hozzám Koki és vállamra tette kezét. - Először magadba kell letisztázd, aztán jöhet a megosztás. Persze ha valakinek kiakarod önteni magad tudod, hogy itt vagyunk. - kezdett bele néhány perces csend után Koki. 

    -Köszi , haver. - mosolyogtam rá. 

     -Amúgy meg , szerintem jó párost alkotnátok . - kacsintott rám. - Mindketten ugyanabba a szakmába hasonló szabadidőtök lenne, értenétek egymást. És attól mert Akaru nem ide valósi, nem azt jelenti, hogy nem lehet veled, vagy nem maradna veled.... 

Csak tovább mosolyogtam, örültem ezeknek a szavaknak és tudtam jól, ha netalán megtörténne a srácok mellettünk lennének. De ez első sorban nem csak rajtam múlik, hiszen Akaru ugyanazt kell érezze mint én... de vajon ő akarna itt maradni? Tényleg hátra akarja hagyni az eddigi életét és itt kezdeni egy újjat? Hátra hagyni családját, barátait, tanulmányait... Oké elkezdődik a film, énekel idol lesz... de meddig? Nem fog visszafordulni? Nem akartam, hogy miattam bármiről is lekelljen mondjon, nem akartma elszakitani a családjától... és persze ott visszhangoztak a nagyszülei szavai is, hogy mi...

Miután elköszöntem Kokitól megebédeltem és elindultam a forgatás helyszinére. 

Bár azon gondolkoztam, hogy hol lehet Akaru. Gondolom Midorinál vagy vele volt és onnan jön a forgatási helyszinre. Viszont amikor átöltöztem készen a forgatásra döbbenten észleltem, milyen kocsi fordul be a helyszinre.  Akaru és Tatsuya szállt ki belőle nevetve. Kíváncsian lépkedtem hozzájuk... 

    -Hello! Hát ti , hogy hogy együtt? 

     -Elmentem ma Akaru után a suliba és mondtam , hogy szivesen segitek gyakorolni a szöveget.

    -Tatsuyanál gyakoroltunk és beszélgettünk. Ne haragudj , hogy nem irtam. Aggódtál?

    -Öhm... nem , én nem. Az az, azt hittem, hogy Midorival vagy. Így nem is akartalak zavarni... - szóval Tatsuyaval volt? 

Akkor úgy tűnik már nem kell aggódj Akaru, hogy utál.

    -Akaru , menj készülődni kérlek! 

    -Rendben! Köszönöm szépen Tatsuya a mai napot! - hajolt meg előtte Akaru. 

    -Ugyan, még beszélünk. 

Akaru mosolyogva bólintott, majd elnézést kérve elsietett az öltözőbe.

     -Köszönöm, hogy társaságot tartottál neki. 

    -Ugyan nem tesz semmit, nagyon aranyos és jófej csaj. 

     -Valóban az. - mindketten abba az irányba néztünk amerre elszaladt Akaru. 

    -Tudod Kazuya...- barátom felé fordultam , de ő nem folytatta mondatját. - Ah, mindegy hagyjuk! Semmi , semmi! Majd beszélünk, most elmegyek. Hello!

    -Hello! - köszöntem el, de közbe agyam azon járt, hogy vajon mit akart mondani, fura volt.

    -És mehet!

Kezdetünk bele a forgatásba. Épp egy olyan jelenet következett, hogy az éjszaka közepén egy rémálom miatt Akaru felébred és Hiroto oda siet hozzá, hogy megnyugtassa.

 "   -Akaru! Akaru mi a baj?! - szaladtam be a szobába.

A rémült Akaru az ágyon ült, reszketett összekuporodva. Hamar belejött ezekbe a szinészi fortélyokba Akaru. Még van mit tanulnia, de halad előre... és ugyan már kinek nincs még mit tanulnia? Egész életünk során van mit . A remegése, a könnyei mind olyan igazinak tűnnek, olyan jól átudja adni. 

    -Hiro?! - felnézett rám könnyes szemmel, majd azonnal kipattant az ágyhoz majd hozzám szaladt átölelve."

Meglepődött arcot kellett vágjak és mintha valami belém villant volt... ez az a pillanat, mikor először érzek valamit Akaru iránt, már a filmben. Bár azt sem tagadhatom, hogy testem , lényem örült ezeknek a jelenteknek, tudom nem kellene ezt kihasználjam, ez csak egy szerep, de az, hogy átölelhetem, hogy karomba tarthatom akár egy film kedvéért is, engem boldgit.

 "   -Mi a baj? Mi történt? - elléptem tőle és  tenyereim közé vettem arcát. - Mi ijesztett meg ennyire?

    -Én ... csak.... rossza álmodtam... annyira féltem... azt álmodtam, hogy egy talpig sötétben öltözött férfi megjelent és elvitt magával, elválasztottak , nem tudtad hol vagyok ... hiába kerestél. Elválasztottak , engem meg fogva tartottak... egyedül voltam ....

    -Sss... - öleltem ismét magamhoz. - Nincs semmi baj, csak egy rossz álom volt. - simogattam meg a hátát , majd ismét eltoltam magamtól lassan, hogy szemébe nézzek. - Figyelj, jól figyelj Akaru soha senki nem fog elválasztani minket érted?! Nem engedem meg, hogy bárki is szét válasszon, megfoglak védeni érted? Megvédelek, nem maradsz soha többet egyedül! Tudom jól, hogy azóta a nap óta mióta egyedül maradtál az utcán, mióta kidobtak félsz egyedül lenni, félsz attól, hogy ismét elhagynak, hogy ismét magadra maradsz... De nem foglak, nem foglak elhagyni. Az életemet adnám érted Akaru... 

    -Köszönöm. - nézett rám ragyogó szemekkel.

Halványan elmosolyodtam, majd fölé hajoltam és homlokon pusziltam.

    -Most menj lefeküdni. 

Elléptem és megfordultam, hogy lépjek ki de Akaru utánam kapta kezét. 

    -Nem... nem alszol velem? Vagy legalább nem maradsz itt amíg elalszom? 

Visszafordultam felé és lepődve néztem rá, izgulás járta át a testem. 

    -Nem, felejtsd el... mire is kérlek... - nevetett fel ironikusan majd vissza fordult az ágyhoz.

Halkan felsóhajtottam majd mosolyogva léptem közelebb: 

    -Na csusszanj bennebb!

Tekintete felragyogott mint egy kisgyereknek... oh Akaru, megfoglak védeni , nem hagyom, hogy bárki is szétvállasszon minket. "

Ideges voltam, azt hiszem ilyens fajta idegesség még sosem tört rám , mint most. Bekellett feküdjek Akaru mellé , jaj Kazuya ha már most ennyire ideges vagy mi lesz, mikor megkell csókold. Vajon mit gondol erről a jelentről? Fél tőlem? Ő is ideges? Nem akarná, de ráerőlteti magát? Testemet bizsergés járta végig , folyton Akarut néztem aki ő is engem, de már nem pont az a boldogság volt az arcán, kicsit értetlenséget sugárzott és ott ékelődött benne a idegesség is ... remélem nem csak én képzelődtem. Lefeküdtem mellé, szívem vad kalapálásba kezdett ahogy közelebb húzodott, tekintetünket még mindig el nem eresztve. Oldalra fordultunk mindketten egymással szemben, majd jobb kezem alatt közelebb jött még kicsit és úgy néztünk egymásra, mint két vágyakozó személy akik cska maguk vannak a világban. Azok a barna szemek ... nem engedtek el , ahogy így karjaimba tarottam éreztem, hogy ő is ideges, éreztem ahogy remeg a karjaimba, ahogy halkan bár de szaporán veszi a levegőt és láttam arcán ahogy egyre vörösebb lesz. Ráakartam mosolyogni, hogy minden rnedben, hogy mindjárt vége de nem tudtam ugyanannyira voltam ideges én is mint ő. Ugyan annyira remgett a testem, mint neki ... de ugyan akkor élveztem is a helyzetet, boldog voltam ettől is... arra gondolva milyen jó lenne ha ez minden napos lenne ha ő lenne az utolsó személy akit nap mint nap látok és az első akit látok, ha egész éjszaka vagy nem csak , nyugodtan karjaimba tarthatom és együtt pihenhetünk az ágyba. Bár igaz lenne...

Akaru:

Nagyon ideges voltam a mai forgatáson, pláné attól a jelenettől, mikor Kame bekellett feküdjön mellém, azt hittem, hogy kiugrik a szivem. De talán ha jól láttam Kame is ideges volt, bár legalább egy kicsit... De a rendezőnek nagyon tetszett a jelenet, azt mondta, hogy van köztünk kémia mire mindketten zavarba jöttünk. Minden lány majd kiugrana az öröméből egy ilyen jelenetért Kazuyaval, én én csupán annyira ideges voltam, nem tudtam felfogni, hogy mi történik körülöttünk csak ő és én voltunk. És a rendező azt is hozzátette, hogy alig várja lássa a kettönk csókját... amikor ezt kimondta teljesen lestoppoltam meg is feledkeztem erről... megfogom csókolni Kazuya Kamenashit! Szuper újabb dolog amiért idegeskedhetek az elkövetkezendő napokba. Felvettünk még néhány jelenetet majd haza is mehettünk . Sajnos egyedül mentem haza , azaz Misaki vitt haza, Kazuyanak még munkája volt. Este közösen vacsoráztunk meg de mindketten elég szótlanok voltunk. Majd elég korán el is mentünk lefeküdni. Vagy na lefeküdtem volna, de folyton a forgatáson lévő jelent járt a fejemben ahogy ott feküdtünk, Kazuya karjaiba... tekintetünk egymásba fontodott és nem engedte el egymást...  csak ketten voltunk a világon... oldalamra fordultam és elképzeltem hogy ott fekszik mellettme Kazuya, hogy rám mosolyog és bámul, bámul... majd felém tartsa kezét, hogy huzodjak hozzá közelebb... Bár igaz lenne.

Másnap reggel a suliba mindenki nagyon izgatott lett. A főnők tanár bejelentette, hogy a duos műsor eltolodik és úgy döntöttek nyár végén szerveznek egy kis junior festet a "nagyoknak" az az mint a KAT-TUN , News, Arashi stb... álljunk csapatokba és mindenki 2-3 számot mutasson be, készüljünk egy egész műsorral a senpaianknak. Mit mondjak én is nagyon izgatott volam , hiszen a nagyok akik hasonlóan kezdték mint mi végig fogják nézni az álltalunk készült műsort, végig hallgassák ahogy éneklünk és táncolunk csapatba. Elképesztő , vajon fognak mesélni? Adnak tanácsot? Már nem az mintha a fiúk nem lennének ott nekem, csak ... itt nem csak ők lesznek, hanem mások is, mind mind ragyogó csillagok. Azért kicsit örültem, hogy Midorival már korábban elkezdtük a duozásra a gyakorolást így koncentrálhattunk a kis csapatunkra is. 4-6 fős csapatokat kellett alkotni. Voltma én, Midori, Shouta és Keita. Természetesen azonnal megkaptuk a közös hangot és az első megbeszélésünk el is folyt. Ezután elmentem kicsit gyakoroltam a duo táncot és dal részémet , illetve még néhány mozdulatot egy egy KAT-TUN számra is, elmélkedve a történteken, mindig is szerettem a táncal leadni a feszültséget, a szomorúságot vagy egyszerűen csak szórakozni. Gyakoroltam néhány lépést legalább amit talán feltudunk majd használni a későbbiekben. 2 és fél óra elteltével elindultam az öltöző felé, de épp, hogy beléptem és levettem a polom kattanásra lettem figyelmes ez a zár volt...?