Sorezore no Sora
~Minden égbolt~
A nyár nosztalgikus illata beborította az állomást ahol rád vártam
A mosolyod, a gesztusaid, minden olyan volt mint annak idején
Éreztem a hangodban, ami egyre közelebb került hozzám.
Egy idő után az első emlékezetes nyári fesztiválunkon egymás mellett álltunk,
A távoli félhomályban két árnyék ártatlanul szórakozott.
Kinyújtott kézzel futottunk csillagpordarabkák után
Az akkori idők változatlan emlékei beleolvadnak az éjszakai égboltba.
A fák dombos utcáik mellett ringatóznak és a park padjai pedig kissé berozsdásodtak
Még azt a tájat is amit mindennap látni szoktunk,
A te szemedben megváltoztatta a formáját.
Az idő múlik és felnőtekké vállunk
Vannak napok amikor visszanézünk
De az álmok amik felé innen indulunk
Mindannyiunkat saját égbolthába visznek.
Örökkön örökké ez a pótolhatatlan értékes helyünk lesz
Még ha magunk mögött hagyjuk is, mindig gyengéden vigyáz ránk bárhová megyünk is.
Amikor felvirrad egy ismeretlen városban leszel
Én is elkezdek járni a jelenhez kapcsolodó jővő felé.
Kinyújtott kézzel futottunk csillagpordarabkák után
Az akkori idők változatlan emlékei beleolvadnak az éjszakai égboltba.
Ezért örökkön örökké megtartjuk őket ezen a pótolhatatlan, értékes égen
Mint a tűzijáték mi felfele lő Soha nem fognak elhalványulni Még most is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése