Tekints fel az égre!
40.fejezet Tekintsünk fel az égre! (befejező rész)
Kazuya:
- Ideges vagyok! Alig hiszem el, hogy ez a nap is eljött.
- Hát látszik is rajtad, pedig aztán nem szoktál amikor több ezer ember előtt szoktunk fellépni. - vigyorogtak rám a srácok.
Eljött a nagy nap. Már egy éve, hogy megkértem Ai kezét és most eljött az esküvő napja is. Mennyire fura, hogy egy éven keresztül erre az egyetlen egy napra készültünk, annyit. Mindenben igyekeztem kivenni a részem. Szerettem volna is. Hiszen ez a mi napunk. Kívéve a mennyasszonyi ruha kiválasztásában, azt Ai nem engedte, hogy lássam. Még azt sem láthattam, hogy miket nézeget, mit szeret nézni. Mindig titokban tetette, vagy ha épp nézett, gyorsan elváltott a képernyön. Cuki volt, ahogy rejtözkődött és sikeres is. Ugyanis gözőm sincs, hogy milyen lesz a ruhája. Már nagyon várom, hogy lássam. Biztos gyönyörű lesz!
- Félsz, hogy Ai meggondolja magát?
- Vagy te akarod meggondolni magad? - hecceltek a fiúk.
- Hidd el öcsi, még van időd! A házasság nem mindig tej fel! - szóltak bele bátyáim is.
- Fiúk, fejezzétek be! Ne ijesztegessétek az öcséteket! - ütötte vállon bátyáimat édesanyám.
- Ne aggódj, anya! Nem gondolnám meg magam, semmi pénzért. Ai mellett akarok lenni, örökre!
Édesanyám lágyan elmosolyodott, majd láttam ahogy felcsillanaka szemei. Oh, már is kezdi a sírást! Odalépek, hozzá és átölelem.
- Köszönöm szépen!
- Annyira büszke vagyok rád! Annyira örülök, hogy eljött ez az idő! Ai, egy csodálatos lány, nagyon boldogok lesztek!
- Igen!
- Na jól van, anya a gratulációkat, hagyd későbbre. Előbb házasodjanak meg.
- Jól van, gyertek foglaljuk el a helyeinket.
Apám felém mosoylgott, utána kiment a két bátyám és az öccsem, majd Upei, Junno és Maru. Anyám felé emeltem a karomat, hogy bevonulhassak vele. Az esküvő szabad ég alatt lesz. Mi döntöttünk így, hiszen ez kötött össze minket, ahogy a szertartás is. Persze volt egy sátor felállítva, ha esne az eső és az asztalok doa voltak előkészítve, de hála az égnek, csoda szépen sütött a nap. A helyet, mi magunk díszitettük fel a megrendelt virággal. A színünk rózsaszin fehér volt. Az én színem a KAT-TUNban és Ai színe, ha megalakult volna a lány csapatjuk. Ezt csak most tudtam meg. Szóval, nem kellett ezen sokat gondolkodnunk ezen. Ai nagoyn cuki volt az előkészületek folyamán. Idegeskedett és izgult. Tett vett néha, hogy minden a legnagyobb rendben legyen. Mindig nyugtattam,h ogy minden rendben lesz és minden megoldodik. És így is történt. Tessék, most itt vagyunk. A szeretteink körében, összeházasodunk.
A média nem jöhetett el, de megbeszéltük, hogy majd megengedünk egy fotó sorozatot, Ai a mennyassoznyi ruhájában és én a vőlegényi ruhában. A rajóngok tudják ezt a napot. Amiután megkértem Ai kezét, azóta sokan gratuláltak és örültek a boldogságunknak. Megszerették Ait. De a negativ kommentek sem tűntek el, apránként fel fel bukkantak. De nem érdekelt minket. a lényeg, hogy volt aki támogatott és szeretett.
Felcsnedült egy zongora. Uepi zongorázott, ahogy bevonultam. A barátaink, család tagjaink felálltak, mindannyian felém mosolyogtak. Mind itt voltak, akik fontosak számunkra.
- Vigyázz a lányunkra! - mélyegn meghajoltam, majd az édesapja átadt lánya kezét, az én kezemben.
- Gyönyörű vagy! - suttogtam oda.
- Te is jól nézel ki!
Felé kacsintottam, mire még jobban elpirult. A ceremonia mester felé fordultunk, aki elkezdte a beszédét. Nem tudtam levenni Airól a tekintetemet. Folyton felé néztem, legalább fél szemmel. Csodaszép! Csak ez járt a fejemben. Elhangzodtak a bizonyos kérdések, felhangzottak az igenek és felhuzodtak a gyűrűk is. Majd ezután, átvette egy lelkész a beszédet, ugyanis szerettünk volna templomi szertartást is. Mindketten szép beszédet mondtak. Korábban elbeszélgettek velünk és igazán személyre szólot sikerült megalkotniuk és szépen beszéltek a szerelemről. Majd jöhettünk mi néhány gondolattal:
- Amikor visszajöttem, Japánban nem hittem volna, hogy az első napon már is egy olyan értéket találok amiről már soha nem akarok lemondani és elszakadni. Első látásra szerelem... ki godnolná, hogy ilyen erős lehet? Ki gondolná, hogy létezik? De igen! Már én is azokat erősítem, akik azt mondják, hogy létezik! Mert ami kettőnk között van, az abban a pillanatban megalakult, amikor Shinichi-kun elszökött tőlem és oda szaladt hozzád és Ran-chanhoz. Egy pillantás is elég volt, hogy elvarázsolj. Kamenashi Kazuya sármja, erős! - Ai felkuncogott, ahogy a vendégek is. - De ekkor mondjuk nem tudtam, hogy ki is az. KAT-TUN, nem is hallottam rólatok. Talán szégyen, most már így visszagondolni. De talán ez csak még jobban erősíti azt, hogy nem azért szerettem beléd, mert idol vagy, hanem azért, mert te te vagy. Te kellessz és senki más! Hullám völegyink ellenére, itt vagyunk! Sosem eresztettük el egymás kezét és megérkeztünk a célban. Vagy legalábbis egy célban. Egy új út kezdődik, amit tudom, hogy együtt kézen fogva végig tudunk menni! A közös ég alatt, sosem vesztődünk el. Szeretlek! - mosolyogva hallgattam végig.
- Hát igen, sokan el lehetnek vele, hogy én Kamenashi KAzuya, biztos sok lányt bolondított magában és sok barátnője volt. De ez nem így van! Nem volt sok barátnőm. És ha volt is, rá kellett jöjjek, hogy nem olyan volt. Amiután találkoztam veled, tudtam meg, hogy mi si az igaz szerelem. Ami irántad első pillanattól kialakult, az teljesen más volt, mint amit eddig éreztem. Erős, intenziv, varázslatos. Arra kellett rá eszméljek, hogy te vagy az első gondolatom reggel és te vagy az utolsó este. Sőt, velem vagy egész nap folyamán. Itt a szívemben, első pillantásra beloptad magad. - mutattam a szívemre. - És onnan már semmi nem tudott kitörölni. És nem is fog, soha megváltozni. Mindent szeretek benned. Láttam, ahogy küzdesz, ahogy kitartasz, ahogy aját erődből haladsz előre, ahogy támogatod a barátaidat és segítesz nekik. Ahogy felénk nyujtod a kezed, még akkor is ha haragszol. Ahogy tekintesz az emberekre és ahogy óvatosan számba veszed az érzéseiket. Ahogy megakarod őket óvni és gondoskodni, hogy mindekinek jó legyen. Mindan ami a szívedben van és igen, a külsődet is. Te vagy az én esetem! És szeretnék tovább menni kézen fogva ezen az úton, ezen az ég alatt. Szeretlek! - mosolyogtam felé.
Majd lassan közeledtem felé és megcsókoltuk egymást. Üdv kiálltások és taps hangozodtt körülöttünk. Hivatalosan is, Ai most már a feleségem!
Ai:
A lagzi, remek hangulatban telt. Végig táncoltam az egész napot. Még szerencse, hogy volt csere cipőm. Alig hiszem el, hogy Kazuya a férjem. Házas vagyok! Van egy férjem! Az első táncunkat fél évvel az esküvő előtt elkezdtük. Bár tudtam, hogy Kazuya tud táncolni, de szerettem, hogy jól begyakoroljuk. Kicsit precíz voltam. Szerintem örül, hogy vége a készülődésnek, mert lehet volt amikor az agyára mentem. De nagyon figyelmes volt és segítőkésze egész idő alatt. Huh, el sem, hiszem, hogy már vége. Hogy lejárt. Nagyon jó volt! És remélem, hogy a vendégeknek is tetszett. Sokan táncoltak és ahogy hallottam az ételt is dicsérték. A fiúk még megfogták Kamet és fel fel dobták, így gratulálva, hogy már nem agg legény. Annyira jó volt, a barátokkal és család tagjainkkal megünnepelni ezt. Nevettünk, hülyültünk, szórakoztunk. Mindenki gratulált és jó kívánságokkal látott el, mielőtt hazament volna. Sok fényképet készítettünk és persze video is készült a nagy napról. Csodálatos nap volt! Az egyik ekdvenc pillanatom, amikor Kazuya fellépett a kis színpadra és elénekelte nekem a Kizuna dalá. Csodálatos volt, egészen feltöltött. Újra beleszerettem. Annyira szeretem a hangját. Csak figyeltem, ahogy ott áll és tekintetét el nem szakítsa az enyémtől. Lágy mosoly díszeleg az arcán és szívből énekel nekem. Oh, mivel érdemeltme ki én ezt a férfit?
- Szeretnél valamit kicsim?
- Bekennéd a hátam? - nyutjtottam felé a naptejet. - amugy ezt nézd, mindneki a képeinket dicséri. - tartom felé a telefonom.
Nászutra, az olasz tenger part felé vettük az irányt, egy kis városban. Eraclae Maere. Egy nyugodt kis város, fehér homokos parttal és azurkék tengerrel. Oh, igen! Csodás pihenés. Ki kell használjuk ezt az időt, hiszen ha visszamegyünk jön a munka. Mielőtt eljöttünk volna, a lagzi után 2 nappal, megtarottunk egy fotozás sorozatot az esküvői ruhánkban, szerettük volna ha valamennyire betekinthetnek a rajóngok is a nagy napunkban. És siker volt. Gratulációk sokasága lepett el és jókívánságok, meg, hogy mennyire cukik vagyunk és jól nézünk ki. Gyönyörű a ruhám és Kazuya mint mindig dögösen néz ki az öltönyében. Hát igen! Kame felém mosolyog.
Kame kivesiz a kezemből a naptejet, ám mielőtt elkezdené bekenni a hátam, megpuszilja azt. Kiráz a hideg. Olyan jól csinálja! Akartlanul is az elöző este jut eszembe. Olyan gyöngéd volt! Nekeme ez volt az első.
- Kicsim, miért pirultál el?
- Én! Nem! Nem... csak nagoyn meleg van.
- Vagy úúúúgy... - természetesen egyáltalán nem hitte, sőt szerintem pontosan tudta, hogy mi jutott eszembe. - Szeretlek! - puszil arcon, majd felém tartsa a naptejet, hogy én is bekenhessem.
A nászút cosdálatos telt. Kihasználtuk az időt, pihenésre és szórakozásra is. Mindennap lementünk a partra, napoztunk, fürődtünk, játszottunk labádval és kártyáztunk is a parton. Napnyugtakor sétáltunk egyet a parton. Felfedeztük a kis várost. És még egy kis bulizó is hely is van, ahol este lementünk táncolni és megismerhettük, hogy buliznak az olaszok. Kazuya figyeleme egy pillanatra sem lankadt. Annyira figyelmes volt végig. Annyira szerecsés vagyok!
- Ah, bár még maradhatnánk! - ölelt át hátulról, ahogy az utolsó napnyugtánkat néztük közösen.
- Az jó lenne! De vissza kell menni a valóságban! De ez nem jelenti azt, hogy nem jöhetünk majd valamikor vissza. - fordulok felé és átölelem a nyakát.
- Visszjaövünk!
Mosolyog felém, majd közeledik,h ogy ajkait az enyémre tapaszthassa. Ez csodálatos! Minden egyes pillanat vele varázslatos és csodálatos.
Másnap amikor hazamentünk, a családunk várt a reptéren. Köszöntettük őket és a kutyáinkat is, akik már nagyon hiányoztak. A szüleimnél ebédeltünk. Majd este egy italra találkoztunk a barátiankkal is, akik persze nem tudták megállni, hogy egy kicsit ne piszkáljanak, milyen pikáns részletek történtek a nászuton. Aj, komolyan! Miért kell zavarba hozni? Sosem fognak megváltozni.
Mindenki jól volt. Eiko, már egy éve alkot egy párt Masaruval. Adott egy esélyt, bizony neki. És minden rendben van közöttük. Chisame, már a második gyerekét várj. Igen bizony, van egy kislánya aki 2 éves és most várja a másodikat. Suzume kezét nem rég kérte meg a barátja, nagyon boldog. Szóval újabb esküvőre készülünk. Masuda ismerkedik egy lánnyal, nem igen akar beszélni még róla, de látom, hogy alakulóvan van valami. Kaoru még nem találta meg az igazit, de nem bánkodik. Eljön neki is az alkalom. A karrierjére koncentrál. Bár talán Uepivel elég sokat beszél mostanában. Ki tudja? Ami a fiúkat illeti, igyekeznek a KAT-TUN előre vinni és örömöt szerezni a rajongóknak. Saját kis projektekkel is foglalkoznak. Például Uepi új dalokon dolgozik, Junno koreokat talál ki, Maru pedig rajzolását akarja finomítani. Mindenki a saját útját járja és mindenki boldog. Építi az életét és itt vaguynk egymásnak, hogy támogassuk egymást.
Évekkel később
- Yuki! Yuki várj meg! Ne szaladj!
- Hát te meg, hova sietsz? - kapja Uepi kislányomat karjában.
- Ah, köszönöm szépen Uepi! Azt hittem, hogy már megint elboklászik itt a Domeban.
- Hát igen energikus azt biztos, ez a kislány. Vajon kire ütött?
- Nem tudom! - a fiam Ryu bújt ki mögülem szégenylősen.
Komolyan a két gyermekünk, mint tűz és víz. Ryu, ő a nagyobbik már 6 éves, csendes, szégyenlős típus, hamar feltalálja önmagát, hogy valamit egyedül csináljon. És itt a lányunk Yuki 3 éves, igazi szélvész. Egy pillantra tekintesz el és már is elkeveredik valahová. Bár még annyira jól nem tud beszélni, mégis olyan bőbeszédű és mond az embernek, még ha értelmetlen is. Hamar megtalálja a közös hangot másokkal, bátor nagyon.
- Már megint anyukának okozol gondot?
- Apa! - csillan fel kislányom szeme, amint meglássa az apját kijönni az öltözőből.
Uepi átadja Yukit, Kazuya karjában.
- Apa, nadon menő!
- Köszönöm kislányom! Hello, bajnokom!
Egyik kezével a fiúnk felé nyúl, aki belecsap a tenyerében.
- Szia, kicsim! - fordul végül felém, hogy puszit nyomjon arcomra.
- Szia! Minden rendben?
- Igen, nemsokára végezxnek a a többiek is. Nálatok?
- Minden a legnagyobb rendben!
Már 7 éve, hogy összeházasodtunk Kazuyaval. Esküvőnk után 1 évvel terhes lettem Ryuval, majd 3 évvel később Yuki is megszületett. Így lett teljes a családunk. Vagyis egyelőre, bár Kazuya szeretne még egy gyereket. És, őszintén én is. Hmm, talán megkellen próbálkoznunk újra? Nagyon boldogok vagyunk! Minden nap csodálatos Kazuya mellett! És ez a két gyerek, egyszerűen bearanyozza a napjainkat.
- Oh, itt a két kis Kamenashi! - ugrott mellénk Junno, őt követte Maru is.
- Sziasztok!
Ryu kezet fogott velük, míg Yuki puszit adott arcukra. Most már mind a négy KAT-TUN tag házas és gyereke van. Igen bizony, Utánunk Junno volt, aki megnősült, majd Maru és legvégül Uepi Kaoruval. Igazn biza! Jó volt a korábbi megérzésem és Uepi és Kaoru összejöttek. Nagoyn aranyosak! És mindenhol már van gyerek is. Sokszor járunk össze. Ahogy a többiekkel is. Közös emlékeket gyüjtünk. Barátokkal, családdal és csak mi magunkban is.
- Idő van! - átveszem szerelmemtől a kislányunkat, aki ad egy csókot nekem, kislányunknak puszit és a fiúnkkal ismét összepacsizik, majd siet is a színpadra.
Mi pedig meghuzodunk először a színpad mögött onnan nézzük apát, ahogy teljes szívéből és erejéből énekel. Majd elmegyünka nézőközönségbe, ahol Kaoru és a többiek várnak. Együtt bulizunk a srácok koncertjére. Az ég mindenhol ugyanaz, beborít mindent. Csak fel kell néz és lehet, hogy valaki ugyanakkor nézi, ugyanazt amit te is. Ez közös! Egy ég alatt irodott meg a történetünk Kazuyaval és folytatódik.
- Köszönöm szépen, hogy vagy nekem! - ölelem át hátulról férjemet. - Szeretlek.
Miután a gyerekink elalszanka mi kijövünk az udvarra és nézzük a csillagos eget.
- Én is köszönöm! - ölelt szorosan magához. - Szeretlek!
Összebújva tekintük fel az égre együtt!
Köszönöm szépen, hogy végig olvastátok ezt a történetemet is! Egy újabb story végéhez értünk. De jön egy új. Tudom, hogy a történtek után kicsit nehéz olvasni. Nekem sem votl könnyű megírni. De nem akarom abba hagyni. Szeretném ezt a kis világot megtartani. Reméelm, hogy nem haragszotok és továbbra is velem tartatok. Kérlek! Köszönöm!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése