A sors szenvedélye 34.rész

A sors  szenvedélye

34.rész

Kazuya:

Most már befejezhetné... igazán levehetné róla a szemét. Már szinte szemeivel falja fel... ez zavar, nagyon zavar. Beakarok húzni neki egyet, nem akarom, hogy így nézze, nem akarom, hogy bárki is így mérje fel Akarut. Csak én akarom... csak magamnak.

    - Nyugi Kazuya, lélegezz mélyeket!  - ült le mellettem lévő napozó ágyra Jin.

   - Tessék? Miről beszélsz?  - tettem az értetlent. 

    - Ugyan már, ha ölni tudnál a szemeiddel Keita már halott lenne. - szemem sarkából rá néztem, felhúzott szemöldökkel ült, várva a válaszom , de közben arca csupa egyértelműséget sugárzott.

Hiába nem tudom átverni Jint, felsóhajtottam:

     - Egyszerűen zavar, hogy ennyire bámulja.

     - Féltékeny vagy, ez az, ne tagadd. - emelte fel az ujját csendre intve. - De ugyan mit vársz el? Akaru nagyon szép lány és köztetek nincs semmi. Csak ha... nem változtatod meg a döntésed  és kívánsz lépni az ügy érdekében.  - tekintett rám érdeklőve.

Néhány perc eltelt, míg gondolataimba merültem. Megváltoztatni a döntésem? Lépni az ügy érdekében? Hogy én és Akaru... tekintettem az emlitett személyre, aki Junnoval beszélgetett, épp elnevették egymást. Én és ő, ő és én... mi... mi ketten. 

   - Nem! Még mindig ugyan az a véleményem. 

   - Akkor ne csodálkozz , hogy egyszer Akaru mással lesz. Szokj hozzá a gondolathoz! - veregette meg a vállam. - Megyek hozok magamnak egy sört, te kérsz?

    -Igen, köszi. - Jin felállt és elindult a ház felé. 

Nem mintha nem tudtam volna erről... Bár elszomorít a gondolat, hogy Akaru másé lesz, más öleli, más csókolja mégsem változtathatom meg a döntésem... mi ketten nem lehetünk együtt.

Igaz az, hogy az idő gyorsan telik ha az ember jól érzi magát. Mira már kezdett leszállni az este , mindenki visszahúzodott 1 órácskát pihenni, lefürödni és elkészülni az estére. Megbeszéltük, hogy az este folyamán csillagokat figyelünk. Hiába buliztunk egy egész hosszú délutánt a kedv nem lankadt senkinél. Nem rég léptem ki a zuhany alól, fehér polót viseltem és egy fekete tréningnadrágot, nyakamra egy törülköző volt helyezve, hajam még vizes volt. Konyhába léptem be, hogy keressek magamnak valami sós rágcsát. Kis idő műlva lépteket hallottam, majd Keita jelent meg mellettem. Pultank támaszkodott, karba tette a kezét és bámult:

    - Kérsz? - tartottam felé a sós perecet. 

Bár tudtam jól, hogy nem ezért jött. Úgy tűnt, már ő is lefürdött, narancssrága polót viselt és szintén egy fekete tréningnadrágot. Haja már száraz volt, de pelyhes, biztos megszárította a haját, hajszárítóval. 

    -Zavar, hogy Akaruval vagyok? 

A pult felé fordultam, hogy letegyem a zacskot, ahogy a mondat végére ért egy pillanatra ledermedtem.

    - Miért zavarna? Barátok vagytok! - fordultam felé majd magamra erőltettem egy mosolyt. - Megyek megszárítom a hajam! - ezzel elindultam kifele. 

    - Talán nem barátként tekintesz rá... - már épp, hogy átléptem volna a küszöböt mikor kimondta a szavakat. 

Megálltam de nem fordultam meg teljesen, csak a fejemet fordítottam hátra.

    - Már szinte fél éve itt van, együtt laktok, egy fedél alatt éltek. Nem lett volna nehéz, ha közbe érzések alakulnak ki iránta. 

Idegesít ez a srác,.... mi ez az elemzés?!!

    - Én és Akaru? Na ne viccelj! - nevettem fel ironikusan, hogy a gyanut elsiklassam.

    - Tévedénk? Akkor gondolom nem zavar, ha én és ő esetleg.... - egy pillantra megállt, majd elrugaszkodott a pulttól.  - Tetszik nekem Akaru.

Elfordítottam a fejem, hogy ne lássa reakciómat, ajkamba haraptam és ökleim összeszorultak.

     -Ne tégy olyant, amit Akaru nem akar. - fordultam sarkon és elszántan a szemébe néztem. - Én megvédem, történjék bármi. 

    - Milyen kedves lakótárs vagy. - lépte át a köztünk lévő távolságot, majd hallottam ahogy elhagyja a konyhát. 

"Szoky hozzá a gondolathoz..." , "Akaru mással lesz..." ... pfffuu ... Kösz Jin, most rágodhatok ezen és idegeskedhetek. 

Akaru:

   - Mi történt? Nem lementél felhozni, egy pohár vizet? - dörzsölte meg a szemeit, Midori.

    - Igen csak...

    - Mi az, talán az egyik srácot láttad meztelenül? - ült fel.

     - Dehogy... - pirultam bele már a gondolattól is.

    - Hát akkor mi történt? - csendült értetlenség hangjából.

Az ágyához léptem és leültem, szomorúan lehajtottam a fejem. Midori tovább vizslalt.

    - A konyhában ott volt Kazuya és Keita... - kérdően emelte fel a tekintetét és várta, hogy folytassam. - Nem tudom miről volt szó pontosan, hogy kerültem elő én témaként, de Kazuya mondta, nevetve, hogy én és ő na ne vicceljen Keita....

    - Mi komolyan?!?- mintha kiszökött volna az eddigi álmosság Midori-chan közelebb húzodott hozzám és kezét a hátamra tette.

    - Én hülye... mit is gondoltam, csak úgy becsöppentem az életében , csak egy partner vagyok a doramájában, egy kiohei aki csak úgy lett.... 

    - Ne, ne, ne monjd ilyenket. Te egy nagyon kedves és tehetséges lány vagy. Millió egy fiú beléd szeretne, egy igazi főnyeremény. Ne vedd fel Kazuyat ... Rendben? 

Bólintottam, de bár olyan könnyű lenne, hogy azt mondjam kész, innen számomra nem jelent semmit Kazuya Kamenashi. De ezeket az érzéseket, nem tudom csak úgy eltörölni. 

"Nem,nem,nem, mutasd meg nekem a hited

Én mindnképp megörzőm neked.

Mivel mindenképp mi fogunk vesziteni

a holnap látványától.

Kiabáld hangosan, tartsd meg a hitet!

Nincs ellenség és nincs lehetetlen,

Lobban a tűz, és az érzékeis égnek,

Szökj meg az unalmas mindennapoktól.

Megigérem én megtartom a hitem!"

Az édes álmok világából, hangos, pörgös, rockosabb zene ébresztett fel. Csipás szemeimet zavartan nyitottam ki, azon gondolkozva, hogy éppen mi történik? Midori mellettem párnája alá dugja fejét , igyekezve, gondolom, kizárni a hangokat, hogy tovább aludhasson. Felülök és megdörzsölöm a szemem, végre kezd tudatosulni bennem, hogy a KAT-TUN Keep the faith száma megy éépen, háttérben Koki és Maru hangja kíséri. Kopogós hallatszik... Midori morog egyet, de nem mozdul. Így rám hárul a feladat, hogy kinyissam az ajtót, Nyujtozkodom egyet és az ajtóhoz sétálok, Tatsuya áll ott, az ajtó félfának támaszkodva. Már felvolt öltözve, zöld rövidujju polót viselt és fekete rövid nadrágot. 

    - Jó reggelt! Minden rendben? Próbáltam lebeszélni őket, de nem hallgattak rám.

     - Jó reggelt! Semmi gond, olyan érzésem van, mintha táborba lennék. Klassz dolog!

     - A magad nevében beszélj!  - hallatszodott Midori rekedt, picit komás hangja az ágyból.

Tatsuyval elkuncogtuk magunkat. 

    - Reggeli hamarosan meglesz! - mosolygott majd el is ment.

Becsuktam az ajtót és visszafordultam a szoba belseje felé. Midori már felült és nyújtozkodott.

      - Milyen jól birják az éjszakázást! Bár mit is csodálkozom, idolok, belejöttek már a hosszú napban.... - ásította a mondata végére Midori és kikászálodott az ágyból. - Jól vagy? Mit fogsz csinálni? 

Az ágyhoz léptem, hogy előkészítsem a neszeszeremet, és a mai ruhám. Tengerpart... séta lesz szóval talán poló és rövid nadrág lesz. Ahogy a polóimat nézegettem, percekig nem válaszoltam semmit Midorinak. Igen, hiányzik az álmok világa... ott mindent elfelejtettem, nem gondolkodtam, nem gondoltam sem Kazuyara, sem Keitára , sem a hallottakra, semmire... Bár hosszú percek kellettek, hogy este álom jöjjön a szemembe... Percekkel később fordultam határozottan Midori felé:

    - Mi lenne? Nem történt semmi , minden megy tovább ahogy eddig.

Midori szomorúan tekintett rám, de erőltetett mosoly ott diszelgett arcomon egész végig míg a fürdőbe nem léptem. Remélem, hogy bevette. Így van, sóhajtottam fel, mi lenne? Minden a régi, minden az aminek lennie kell.

Miután elkészültünk egyszerre mentünk le a konyhába, ahol a fiúk Kazuya, Koki és Tatsuya készítették a reggelit. A konyhában bacon szag terjengett, tojás sercegett az olajban és kés kopogtatása adta az ütemet. Önkéntelenül is felnéztem arra a bizonyos személyre, éppen zöldséget aprított... Tekintetünk találkozott, mosoly villant fel arcán, de hirtelen elfordítottam a fejem.

    - Segíthetünk valamivel? - léptem Tatsuya felé.

    - Köszönjük, de hamarosan megleszünk.

      - Nem is tudtam Koki, hogy ilyen konyha tündér vagy! - léptem az említett mellé és egy goyrs mozdulattal kentem az ujjamra a szószból, amit éppen kent. - Hmmm .. finom. 

    - Ugyan már Akaru, nem is tudod, hogy mikre vagyok képes. - jelent meg arcán egy hatalmas vigyor. - de ha szeretnéd egyszer megmutatom... kettesben. - suttogta az utolsó szót. - Aucs! Mi a bajod Kame?!

     - Ne szivasd már Akarut! - Koki durcásan megfordult és letéve a kezéből a tálat, az egyik serpenyőhöz lépett. - Ne is vedd fel Akaru- mosolygott rám, amitől egy ütemet kihagyott a szívem. Ne csináld Akaru, nem szabad. - Megijedtetek a zenére? - lépett közelebb hozzám. - Nem tudtuk, hogy erre készülnek. 

     - Semmi gond, vicces volt.... öhm, megyek segítek az asztal terítésben. - ez igy nem jó Akaru, ne adj jelet neki Akaru, hogy valami történt és kerülöd.... ostoba vagyok.

A reggeli kellemes hangulatba telt, mindenki izgatottan várta, hogy lemenjünk a partra. A fiúk pláné, azért, hogy végre deszkára állhassanak. Így miután ettünk és elszedtük az asztalt, nem tétováztunk tovább, mindenki elment összepakolni. Törülközö, naptej, kalap és ami még szükséges egy tenger partos napra. Kaját és vizet együtt pakoltunk, mert úgy voltterveztük, hogy ott fogunk sütni. És indulásra készen álltunk. 

A part 15 percre volt, a nap fényesen ragyogott, gyalog mentünk le. A parton egyelőre kevés ember pihengetett, élvezte a napsütést és bár 10 óra körül volt, eléggé meleg időt:

     - A tenger! - kiáltott fel Koki, majd szinte mindenki egyszerre szaladott beljebb és csodálattal nézte a csillogó, hullámzó tengert.

Másodjára látom az óceánt és nem tudok betelni vele, ez a kép nagyon szép. Koki összecsapta tenyereit majd kaidta utasításban, hogy pakoljunk le, majd irány a szórakozás. Miután mindenki lepakolt, levette ruháját, megcsillogtatva fürdőruháját és a fiúk felállítottak 3 napernyőt indulhatott a szórakozás. Mindenki egy második fürdőruhát viselt. Én egy egyszerű 2 részes, pirosat... és bár próbáltam tűrtöztetni mégis Kazuya felé néztem, izmos felsőtestére ... , most sötét kék fürdőnadrágot viselt. Midori, most is mint egy szupermodel, egy extravagánsabb fürdöruhát viselt , fekete egyrészesnek mondható, elől egy vastagabb rész kötötte össze a felső - alsó részét, de a háta szabad volt, nagyon jól kiemelte alakját. 

A fiúk azonnal kezükbe vették deszkájukat és elindultak hullámot lovagolni. Midori hátra dölt és napozni kezdett, én csak ültem mellette és figyeltem a srácokat. Oké, még ha akartam volna, akkor sem tudtam volna azt a bizoynos személyt, nem nézni. Olyan elképesztő volt, menő, látszott, hogy nem ma kezdte. De amúgy természetesen minden srác nagyon menő volt. Elképesztő volt így nézni a bűvös 6-t. Néhány lány a környéken sikoltozni is kezdett, ahogy a srácokat nézte. , de még Keita és Shoutatól és hátast dobtak. 

   - Népszerűek! - szólalt meg Midori. 

    - Igen! Ha nem is lennének idolok, ezért a látványért minden lány odalenne. 

    - Kerülöd Kazuyat úgye? - Midori leült és levette a napszemüvegét. 

Nem válaszoltam rögtön, hazudhattam volna , de tudtam, hogy átlát rajtam. 

     -Én tényleg igyekeztem, úgy tenni, mintha minden rendben lenne, de nem sikerült. - húztam magamhoz térdeimet és átöleltem őket. - Már korábban éreztem azt, mintha kerülne , mintha valami gondja lenne velem. ... talán csak tényleg csak úgy becsöppentem az életében és ez nem tetszik neki. ..

    - Férfiak... - morogott fel Midori. - Ne gondolj hülyeségekre, légy önmagad. Mutasd meg neki, hogy mit veszít!

Midori vállamra helyezte kezét, kicsit bizonytaanul, de mosollyal az arcomon bólintottam. 

Kis idő múlva, a srácok fáradtan, lihegve érkeztek vissza, de hatalmas, le nem törölhető vigyorral. Mindenki elvette a törülközöjét és megtörölte magát,leginkább haját és arcát. Mindenesetre , a sors úgy tűnik játszik velem, ugyanis Kazuya állt meg előttem , haját borzolta, fáradtan lihegett de nagy mosoly ékesedett arcán. Mellkasa ki és be emelekedett, vizcseppek gördültek le rajta, egyre jobban úgy éreztem, melegebb lesz az idő , tűz forró. 

    - Ne haragudjatok, hogy itt hagytunk! - és a sors folytatta játékát, Kazuya mellém telepedett le.

    - Nincs semmi gond, jó volt nézni titeket. Menők vagytok! - tekintetünk összefonodott és nem tudtunk elszakadni egymástól.

Ne kérlek Kazuya, ne mosolyogj így rám, ne nézz ilyen lágyan... nem tudok ellenállni... így nehéz, a szívem hevesen ver....

    - Kártyázzunk! - kiáltott fel Maru és előhúzott egy pakli kártyát.

Kazuya elvette tekintetét, így végre én is eltudtam szakadni tőle. Fellélegeztem. Közben nagy lett a mozgolódás, köbre ültünk és Maru osztott mindenkinek. Jól szórakoztunk! Mint kiderült Tatsuya szokott a legtöbbször nyerni, nagyon jó kártya játékos és ez most is meglátszott. Illetve teljesen ellentéte Koki, aki folyton veszített. Jókat nevettónk, a jó hangulat nem lankadt. Néha Kazuyaval a tekintetünk találkozott, rám mosolygott, azzal a szokásos Kazuyas ragyogó, lágy mosollyal... Nem tudtam ezeket az érzéseket félretenni, elzárni.... Szerelmes vagyok Kazuyaba.